A Bibliából csak annyit tudunk meg Nimródról, a nagy szkíta őskirályról, hogy ő építette Bábel Tornyát, amit az Ótestamentum istene rossz néven vett, ezért zavarta össze a nyelveket. De hogy létezik, hogy míg a Szentírásban Nimród eszerint negatív figura, addig a magyarság krónikáiban szent ősatya, akitől a turáni népek származnak? És miért tartják őt a pilisi népmondák a Fény harcosának, aki a Torony tetején állva szembeszállt a sötétséggel?

Nimród a Bibliában „nagy vadász volt az Úr előtt” - az özönvíz előtti nemzedék nagy uralkodója, aki a héber hagyományokban negatív hős. Jahve ellenfelének tartják ugyanis, aki fellázadt ellene, és akarata ellenére építette meg Mezopotámiában az égig érő Tornyot.

Bábel Tornyáról van szó, azaz a babiloni zikkuratról, lépcsős piramisról. Ezek az építmények az ókori Sumerban általában csillagvizsgálók voltak – nem véletlenül Nimródot tartják a klasszikus szerzők az ősidők legnagyobb csillagászának, az asztronómia és az asztrológia feltalálójának. Emellett Sztrabón, Sevillai Izidor és Diodórosz is azt írja: Nimród hatalmas mágus, alkimista volt, az emberiség ősbölcse, aki tudásban és spirituális képességekben Mózeshez, Zarathusztrához és Hermész Triszmegisztoszhoz volt mérhető. Itt látszólag van egy erős ellentmondás. Akkor hát negatív figura, istenellenes lázadó – vagy szakrális király, az ősidők szent tanítója? Nimród amúgy is rejtélyes alakját továbbá még titokzatosabbá teszi a tény, hogy a turáni-indoiráni népek máig őt tartják ősapjuknak, így a törökök, a kurdok, a grúzok, számtalan kaukázusi nép és mi, magyarok is.

Roppant izgalmas megvizsgálni: vajon mi volt Bábel Tornyának a funkciója? A zikkuratok csillagvizsgálók szoktak lenni, no de miért bosszantotta volna az urat egy obszervatórium? Általában véve nem derül ki az Ószövetség szövegéből, mi baja volt Jahvénak a Toronnyal, miért kellett azt lerombolni, illetve megakadályozni építését?

A Talmud és a héber midrás-irodalom, mely a Bibliát kiegészítő legendákat tartalmaz, válaszol e kérdésre. Eszerint Nimród az ősidők nagy mágusaként fel akarta venni a harcot a bibliai Úrral. A Torony pedig nemcsak egy lépcsős piramis volt, de egy mágikus erejű építmény is, melynek tetejéről a király íjával az ég felé lőtt ki egy nyilat.

E történet állandóan ismétlődik a szír, káldeus, babiloni és egyéb szövegekben. Eszerint Nimród háborút vívott valamilyen sötét hatalom ellen, mely a Föld körül keringett egy repülő démonvároson, égi szekéren vagy valamilyen légi járművön. A sötét erő – egy nagyhatalmú démon – innen, az égboltról akarta megtámadni a Földet, leigázni az emberiséget. Nimród azonban, mint a Fény harcosa, felvette vele a küzdelmet. Megépítette a hétemeletes zikkuratut, és egy éjszaka felment a tetejére, ahol kezdetét vette a végső összecsapás.

A történet azért is érdekes, mert az arab Kitab al-Magall című irat szerint Nimród lépcsős piramisa volt az első ilyen építmény a Földön: minden többi gúlát, zikkuratot Bábel Tornyáról mintáztak. A Tornyot azonban – mint az Ószövetségből kiderül – lerombolták. A középkortól kezdve azonban számtalan utazó, később tudós orientalisták keresték a romjait, hogy bebizonyítsák: Bábel Tornya tényleg létezett.

Nimród életének fő műve, a hétszintes „harci piramis” lerombolásáról a klasszikus szerzők is tudnak. Ezek azonban váltig hangsúlyozzák: noha egy égi erőkkel vívott háborúban az építményt szilánkokra zúzták, maradványai a sivatagban, a homok alatt rejtőznek. Ez megragadta a német régész, Robert Koldewey (1855-1925) képzeletét, aki elhatározta, megkeresi a Torony romjait.

1899. április 1-jén így írt: „Tizennégy napja, hogy ások, és az egész vállalkozás tökéletesen sikerült!” Kiderült, valóban az ősi Babilont találta meg, és hamarosan rábukkant egy hatalmas lépcsős piramis romjaira is. Ám nagy csalódására a feliratok alapján ez nem Nimródé volt, hanem egy jóval később, már bőven a történeti korban, a Kr.e. 6. században élt uralkodóé, II. Nabu-kudurri-uszuré – aki a bibliai Nabukodonozorral azonos.

Ez a király ugyanis példaképnek tekintette Nimródot, így piramisát, az ősi zikkurat romjaira emelte. Koldeweyt ez felvillanyozta: hiszen akkor Bábel Tornyának ez alatt kell rejtőznie! Ám hiába ásott mélyebbre, mindössze megüvegesedett színes homokot talált, ami akár a nimródi építményből is származhatott. Az üveggé égéshez viszont akkora hőmérséklet szükséges, amit a kor technológiai színvonalán elvileg nem lehet előidézni. A talmudi szövegek szerint azonban miután Nimród kilőtt egy nyilat az ég felé, Jahve azt tűzbe mártotta, és visszahajította rá. A szörnyű mágiával ellátott nyíl telibe talált, és Bábel Tornya porrá égett, apró szilánkokra robbant. Ha ez igaz, akkor egyrészt ez lehetett a földi történelem első „űrháborúja” - másrészt pedig, ha a bibliai Úr egy ismeretlen, fejlett civilizációhoz tartozott, akkor az ő fegyvere okozhatott akkora hőmérsékletet, hogy üvegé égesse a homokot a zikkurat környékén.

Koldewey ismerte ezt a történetet, ezért értette a megüvegesedett homok jelentőségét. Sejtette, hogy ez arra utal: a legenda igaz, itt tényleg valamilyen ismeretlen, félelmetes erejű fegyvert használtak az ősidőkben. Ám miután ebből kiderült, hogy Nimród piramisát nem találhatja meg, szerette volna tudni: vajon milyen volt Bábel Tornya ép korában? Szerencsére azonban talált egy agyagtáblát, amin Nabu-kudurri-uszur azt írja: mivel Nimród a példaképe, arra törekedett, hogy az általa épített zikkurat egy az egyben olyan legyen, mint a nagy elődé. E szövegben a király megadja az eredeti – és az általa reprodukált – zikkurat anyagait, méreteit, így teljesen előttünk áll, milyen lehetett Bábel Tornya. Koldewey jegyzetei alapján egy magyar építész, Timon Kálmán megrajzolta Nimród zikkuratának tervét, a Hogyan nézhetett ki Bábel tornya? címmel. Ebben bemutatja a hét emelet felépítését, színét, illetve az adott szintet uraló bolygókat és istenségeket.

Timon kutatásai alapján Nimród piramisa a sumer mágikus építészetnek megfelelően volt hétszintű. A hetes minden ősi kultúrában a legszentebb szám, a Naprendszer planétáit képviseli. Mezopotámiában azért is hét emeletesre tervezték a zikkuratukat, mert az egyes szintek egy-egy beavatási fokozatot jelképeztek: a jelöltet a papok felkísérték az emeletekre, ahol egyenként egy-egy avatási rítuson kellett keresztülmennie. Ezek az avatások a hét csakrával is összefüggtek, minden szinten egy-egy csakrát aktiváltak, végül a tetőre érve a novícius elérte az „istenné válás” tudatállapotát.

Timon szerint a Nimród-piramis szintjeit ennek megfelelően színezték különféle színnel – azaz az agyagtéglák festve voltak. Más hagyomány úgy tudja, hogy a zikkurat hétféle kristályból készült, a következőkből: 1. emelet – jáspis, 2. emelet – rubin, 3. emelet – arany vagy topáz, 4. emelet – smaragd, 5. emelet – zafír, 6. emelet – ametiszt, 7. emelet – hegyikristály. Az emeletek tehát az egyes bolygókat képviselték, lentről felfelé: Hold, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Jupiter és Szaturnusz. Őket a mezopotámiai mitológiában a következő istenségek személyesítették meg: Szin, a holdisten; Marduk, a háború ura; Samas, a napisten; Istár, a szerelem istennője; Nabu, a tudás istene; Baal, a királyság védnöke és Nergal, az alvilág ura.

És ahogy Nimród felfelé haladt, ő maga is egy mágikus avatási folyamaton ment keresztül: egymás után töltekezett az egyes bolygók energiáival, vált eggyé az adott istenséggel. Végül pedig a piramis tetején megkezdődött a kozmikus párbaj. Ám Nimród nyila nem talált célba. A zikkurat porrá égett, üvegesedett maradványait máig a homok rejti. Bábel Tornyának emléke azonban nem ment veszendőbe: a piramis, mint forma, innentől kezdve elterjedt az egész világon. Az építők pedig – ahogy a Biblia is írja – szétvándoroltak a Földön, megalapítva az első nagy civilizációkat, melyeknek eszerint Nimród, a turáni őskirály volt az igazi ihletője.

Forrás: Hihetetlen magazin – 2017/március-június – Erőss Diána írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: hetek.hu; nemzetibulvar.hu; astro.u-szeged.hu; pinterest.com