Az agyaghadsereg az első kínai császár, Qin Shi Huangdi (Csin Si Huang-ti) sírhelyét védő agyagkatonák, lovak, kocsik és zenészek elnevezése. Az ókori Xian (Hszien) város közelében, Shaanxi (Sanhszi)tartományban, a Lintong (Lintung) megyében található. A Lishan (Lisan) hegységben található szobrokat helyi földművesek kútásás során fedezték fel 1974 márciusában, négy méteres mélységben.
A figurák magassága 184-197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek be a hadseregben, a legmagasabbak a tábornokok. Az alakok között vannak katonák, parasztok, lovak, hivatalnokok, akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek. A jelenlegi becslések szerint a 3 nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerben körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található – többségük még mindig a föld alatt van betemetve.
A hadsereget Qin Shi Huangdivel temették el i. e. 209-210-ben. Az építmény és a szobrok célja az volt, hogy biztosítsák a császár uralmát a túlvilágon is. Egyesek úgy vélik, hogy védelmi okokból készítették őket.
Sima Qian (Szema Csien) történetíró írásai szerint (i. e. 145 – i. e. 90) a mauzóleum építése i. e. 246-ban kezdődött, 700 000 munkás részvételével. A száz évvel később élt történetíró azt írja, hogy az első császár palotákkal, csodás tornyokkal, hivatalokkal, értékes és csodás használati tárgyakkal lett eltemetve, 100 higanyfolyóval övezve. Egyes fordításokban modell vagy utánzat szerepel, de ezek a szavak valójában nincsenek benne az eredeti szövegben. Napjaink tudományos felmérései bebizonyították, hogy a Lishan hegység talajában magas a higanykoncentráció, ami Sima Qiant igazolja. A sírkamra egy 76 méter magas, 350 méter hosszú és 345 méter széles föld piramis mellett található. A sírt nem nyitották ki, abban a reményben, hogy érintetlen marad, a helyszínnek csak egy részét ásták ki.
A nekropoliszt úgy építették, hogy császári palotaként szolgálhasson. Számos hivatalt, csarnokot és más épületeket tartalmaz, amik fallal és kapubejáratokkal vannak. Megtalálták a sírhelyen dolgozó munkások maradványait is, ezért feltételezhetően élve zárták be őket, hogy a sír titkairól és kincseiről senkinek ne tudjanak beszélni.
A terrakotta figurákat állami munkások és helyi mesteremberek készítették. A fejek, karok, lábak és a törzs külön készültek el, és a végén rakták őket össze. A tanulmányok azt mutatják, hogy nyolcféle fejmintát használtak, és utána agyaggal egyedire formázták az arcokat. Különféle arckifejezéseket is formáltak nekik. Úgy tartják, hogy a katonák lábait hasonló módon készítették, mint abban a korban a terrakotta szennyvíz csatornákat. Ez azt jelenti, hogy szinte futószalagszerűen lehetett a katonák lábait elkészíteni. Tehát több kisebb részt kiégettek és úgy rakták össze, nem pedig kiformázták az egészet, és úgy égették ki. Azok a cégek, akik csempéket és más mindennapi használati tárgyakat gyártottak, utasítást kaptak ezeknek a katonáknak az elkészítésére. Abban az időben minden műhelynek bele kellett vésnie a saját védjegyét a minőség-ellenőrzés miatt. Ez lehetővé tette a mai történészeknek, hogy kiderítsék, kik készítették őket.
A figurák elkészültek pontos katonai alakzatban lettek elhelyezve az árkokban, rangjuk alapján. Az agyaghadsereg figurái életnagyságú és élethű szobrok. Magasságban, egyenruhában és hajviseletben rangtól függően eltérnek. A színes lakkborítás, egyedi arcmegformálás, a valódi fegyverek és vértek segítségével lettek élethűek. A fegyvereket nem sokkal az elkészültük után ellopták, a festésük pedig megkopott. Ugyanakkor a létezésük tanúsítja a befektetett munka mennyiségét és az alkotóik tehetségét. Tanúsítja a császár hatalmát és erejét is, amelyek lehetővé tették egy ilyen hatalmas munka elrendelését.
Jellegzetessége a szobroknak, hogy valamennyien fegyvert tartanak a kezükben, de egyetlen egy pajzsos vagy sisakos katona sincsen, pedig a császár seregében használták ezeket az eszközöket. Megtalálhatók a lándzsások, alabárdosok, baltások, kardosok és íjászok is. Az íjászok ez időben már számszeríjat is használtak.
A terrakotta hadsereget védő faboltozatot egy tűz elpusztította, amire bizonyítékok is vannak. Sima Qian történetíró azt írja róla, hogy a tűz az uralkodó halála utáni években, egy felkelés alkalmával tört ki, amit Xiang Zu (Hsziang Cu) hadvezér vezetett. A sereg kifosztotta a sírhelyet, és felgyújtották a nekropoliszt. A tűz a hiedelem szerint 3 hónapon át tartott. Emiatt csak egy szobor maradt épen, egy térdelő íjászé. A tűz ellenére, a cseréphadsereg maradványainak nagy része túlélte a pusztító tüzet, amire a leégett fa-szerkezet emlékeztet.
Forrás, képforrás: noncsy75.ingyenblog.hu
