Walter Collins ügye a szokásos eltűnési eseteket idézi fel. Legalábbis így volt egészen addig, míg eltűnése bele nem futott egy még nagyobb horderejű, még csúnyább ügybe. Walter Collins egy alig tízéves kisfiú volt, aki 1928. március 10-én moziba indult, de többé nem tért haza az édesanyjához.
Az anya, Christine Ida Dunne, 1888-ban született Los Angelesben. Egész életében itt élt, itt ment férjhez Walter J. Collinshoz, itt született a kisfia 1918 szeptemberében, és itt is halt meg 1964 decemberében. Férje, Walter J. Collins, valójában álnevet használt. Eredeti neve Walter Joseph Anson volt, aki bűnöző múltja miatt változtatott személyazonosságot, s amelyről felesége állítólag nem tudott.
Miután 1928-ban eltűnt a kis Walter, országos szintű figyelmet kapott az ügye. Christine akkor látta utoljára, amikor pénzt adott neki mozira. Az apa, saját állítása szerint, börtönévei alatt sok ellenséget szerzett, így elképzelhetőnek tartotta, hogy gyermekét egy régi rabtársa rabolhatta el bosszúból.
/Walter Collins/
A gyermek eltűnésével, jelentése után huszonnégy órával kezdett foglalkozni a rendőrség. Úgy gondolták, a legtöbb fiú csak elcsavarog, s idővel hazamegy. Nagy erőkkel keresték Waltert, ám sehol nem akadtak a nyomára. Nehéz időszak volt ez Christine számára, de nem adta fel a reményt. Öt hónap kilátástalan kutatás után, végül a rendőrség arról tájékoztatta, hogy megtalálták a kisfiát. Képzelhetjük az asszony örömét és megkönnyebbülését.
A gyermeket Illinois államban találták meg, ezért Christine-nek állnia kellett a hazautaztatás költségeit. Annál nagyobb volt a meglepetése és csalódottsága, amikor meglátta a kisfiút. Ugyanis ez a gyermek nem az övé volt, s ezt meg is mondta azonnal, noha a fiúcska azt állította, hogy ő Walter Collins. Az üggyel foglalkozó illetékes tiszt, J.J. Jones kapitány nagyon felháborodott és nekiesett az asszonynak azzal a váddal, hogy rossz anya és csak a rendőrség idejét rabolta feleslegesen. Végül azzal zárta le az ügyet, hogy Christine vigye haza a fiút, és adjon neki legalább esélyt, hiszen bizonyára a sok megrázkódtatás miatt nem ismeri fel. (Nem emlékeztet ez minket Bobby Dunbar esetére?)
/Christine Collins/
Az egész ötlet abszurd volt, de Christine végül belement. Három hét után azonban visszavitte a fiút, továbbra is azt állítva, hogy a gyermek nem az övé. Ezúttal fogászati bizonyítékkal is előállt, illetve barátok tanúsították, hogy a fiú nem Walter. Ekkor Jones kapitány olyan dühös lett, hogy elmeorvosi vizsgálatra kötelezte az asszonyt, s így az a Los Angeles-i Megyei Kórház Pszichiátriájára került, ahol nem éppen kíméletes eszközökkel „gyógyították”.
Hamarosan azonban elengedték, mert a Walter Collinsnak magát valló kisfiú megtört és elmondta az igazságot. Az igazi neve Arthur Hutchens Jr. volt, tizenkét éves, és Iowából származott. Édesanyját kilenc évesen elveszítette, mostoha mellett nőtt, ezért szökött el. Később a rendőrség Illinoisban csípte nyakon, ahol megkérdezték, nem Walter Collinsnak hívják-e. A fiú először őszintén bevallotta, hogy nem, de aztán végiggondolta, hogy ez lehetőséget nyújtana neki ahhoz, hogy Kaliforniába jusson és talán láthatná kedvenc hollywoodi sztárját, Tom Mixet. Ezért találta ki, hogy ő Walter Collins, noha előtte nem tudott a fiúról semmit. (Zárójelbe megjegyzendő, hogy később Arthur, 1933-ban írt egy könyvet arról, hogyan és miért vette fel Walter Collins személyazonosságát. Egyébként Arthur nagyon fiatalon halt meg 1952-ben, maga után hagyva feleségét és kislányát.)
/Balra Walter, jobbra Arthur/
Miután kiderült az igazság eme része, Christine-t kiengedték a kórházból, s ő beperelte Jones kapitányt, amiért oly méltatlanul bánt vele. Tudni kell, hogy ezekben az években ugyan már megvolt a nők választójoga, de azért még mindig sok férfi lenézte őket női mivoltjuk miatt. Nem volt ritka eset akkoriban Christine példája. Ha egy nő sokat akadékoskodott mondjuk a rendőrségnél, pláne ha igaza volt, esetleg még alacsony társadalmi rétegből is jött, könnyen a zárt osztályon találhatta magát. A lényeg, hogy Christine végül megnyerte a pert, Jones kapitányt pedig arra kötelezték, hogy fizessen neki 10.800,- dollárt. Ez akkoriban tekintélyes összegnek számított, amit egyébként Jones soha nem fizetett ki az asszonynak.
Na de térjünk vissza a kis Walterhez, aki valóban eltűnt és még mindig keresték. A fiúcska eltűnésével közel egy időben más gyermekek is tűntek el, többnyire kisfiúk. Szintén ugyanebben az időszakban próbáltak felgöngyölni egy sorozatgyilkossági ügyet, amely Wineville-i csirkeketrec-gyilkosságok néven híresült el. Az egész gyilkossági ügy középpontjában egy bizonyos Gordon Stewart Northcott nevű fiatalember állt.
/Sanford Wesley Clark/
1928 szeptemberében a Winnefred Clark nevű kanadai asszony felvette a kapcsolatot az amerikai hatóságokkal azt állítva, hogy tizenöt éves fiát, Sanford Wesley Clarkot elrabolta, s fogva tartja nagybátyjuk Kaliforniában a tanyáján. A fiú nővére, Jessie Clark, aggódva öccséért, látogatást tett a különös csirkefarmon. Sanford egy alkalmas pillanatban elpanaszolta nővérének, hogy huszonegy éves nagybátyjuk többször bántalmazta, és szinte az első naptól kezdve molesztálta szexuálisan. Míg Jessie a Wineville-i tanyán tartózkodott, Northcott őt is megtámadta egyszer.
/A Wineville-i csirkefarm/
1928. szeptember 15-én Sanford tanúvallomást tett a nyomozóknál. Elmondta, hogy nagybátyja elrabolta, majd fizikailag és szexuálisan rendszeresen bántalmazta. Azt is elmesélte, miként kényszerítette Northcott arra, hogy Walter Collins, Nelson és Lewis Winslow, valamint más kisfiúk bántalmazását és meggyilkolását végignézze. Néha még arra is rákényszerítette, hogy részt vegyen bizonyos cselekedetekben. Northcott elrabolta ezeket a kisfiúkat, hogy megerőszakolhassa őket, majd amikor unatkozni kezdett, bevitte őket a keltetőbe és fejszével lemészárolta mindegyiket. A bizonyítékok megsemmisítése érdekében égetett mésszel öntötte le a testüket.
/Gordon Stewart Northcott/
Sanford azt is bevallotta, hogy Northcott megölt egy latin fiút La Puentében. Walter Collinsnak azért is meg kellett halnia, mert látta, amint Northcott segített egy férfinek megölni a társát. Elmondta, hogy a fiúk sírjait a tyúkólak mellett találják meg. A feltárás során két sírt találtak, de egyikben sem volt teljes csontváz, csak csontdarabok. A mezőgazdasági felszerelések között találtak még emberi hajat, vérnyomokat, rengeteg csontdarabot elszórva a tanyán, melyekről a patológusok később megállapították, hogy fiúgyermekek csontjai voltak. A házban ráleltek egy könyvre, mely a Winslow testvérek egyikéé lehetett. Ezen kívül volt ott több levél, melyeket a szüleiknek írtak, egy gyermeksíp, és több kiscserkészjelvény. Ám semmi olyan tárgyi eszköz vagy egyéb bizonyíték nem jött elő, ami Walter Collinsról tanúskodhatott volna.
/Sarah Louise Northcott/
1928. szeptember 20-án letartóztatták Northcottot Brit Kolumbiában. Ugyanakkor az anyját is, Sarah Louise-t, aki segítette őt a gyilkosságokban. Northcott öt gyilkosságot vallott be, köztük a Winslow fiúkét, Walter Collinsét, és egy Alvin Gothea nevű mexikói fiúét. Később azonban, írásbeli vallomásánál már csak a mexikói fiú meggyilkolását ismerte el. Anyja azonban bevallotta Walter Collins megölését, s ezért el is ítélték.
Gordon Stewart Northcott pere 1929 januárjában kezdődött. Elképesztő dolgokat állított. Azt mondta, az anyja valójában a nagymamája, mert az apja megerőszakolta a lányát és ő így született. Azt is állította, hogy az anyjával/nagyanyjával vérfertőző kapcsolata volt és az apja kiskorában molesztálta. Hogy mi lehetett az igazság, azt csak ő tudhatta, mert annyit hazudott összevissza, hogy már nem lehetett tudni, mikor mondott igazat. A bíró végül halálra ítélte. 1930. október 2-án akasztották fel.
A hely rossz híre miatt, halála után nem sokkal, a városka lakói úgy döntöttek, megváltoztatják a hely nevét Mira Lomára, ami spanyolul annyit tesz: kilátás a hegyről.
Clint Eastwood rendezésében film is készült a történetből 2008-ban, Angelina Jolie főszereplésével.
Írta: Csiribusz
Forrás: en.wikipedia.org; cinegore.net; findagrave.com; crimemuseum.org
Képforrás: creepyshake.com; en.wikipedia.org; allthatsinteresting.com; mirror.co.uk; criminalminds.fandom.com; commons.wikimedia.org; murderpedia.org
