2020. máj 09.

Palmüra amazonja

írta: Csiribusz
Palmüra amazonja

Hegedűs Péter írása

Egy régi beduin legenda szerint a nagy homokviharok idején, amikor alkonyi sötétség borul a tájra, egy lobogó, fekete hajú asszony sziluettje tűnik fel a sivatag dűnéi között. Ő volt Zenobia, a kis-ázsiai Palmüra (Palmyra) erős kezű királynője, akinek volt mersze szembeszállni a rettegett Római Birodalommal. Az arabok azonban ma is csak úgy emlegetik, mint „az-Zabba”, a gyilkos királynő.

Zenobia Kr.u. 240 körül született Syria provinciában egy előkelő arámi családban. Az uralkodónő ugyan Kleopátra leszármazottjának tartotta magát, arámi nevéből azonban sokkal inkább egy beduin törzs előkelő tagjának gondolják. Apja, Julius Aurelius Zenobius, aki megkapta a római polgárságot, Palmüra provincia kormányzója volt. Ennek megfelelően lányának kitűnő nevelést biztosított.

palmura1.jpg

/Palmüra romvárosának részlete az ISIS rombolása előtt/

Zenobia folyékonyan beszélt görögül, latinul és arámi nyelven, de még az egyiptomit is elsajátította, hogy eredetiben olvashassa Kleopátra életrajzát. A korabeli arab források gyönyörű nőként emlékeznek meg róla, akinek sötét arcszínét még csak jobban kiemelték gyöngyházszínű fogai.

Amikor Zenobia nagykorú lett, feleségül adták egy másik palmürai arisztokrata család sarjához, a közben megözvegyült Septimius Odaenathushoz, aki 258-ban királyi rangot kapott Rómától. A császár célja az volt ezzel a kinevezéssel, hogy egy erős szövetséges ütköző hatalmat hozzon létre a Római Birodalom keleti határán a perzsák ellen. 262-től rendszeres hadjáratokban ki is űzte az ellenséget Mezopotámia provinciából.

Házasságukból két fiuk is született, de Trebellius Pollio szerint Zenobia „olyannyira tartózkodó volt a szerelemben, hogy férjével csak akkor hált, amikor gyermeket akart nemzeni”.

palmura2.jpg

/Amr El Gohary olajfestménye - Zenobia, Palmüra királynője/

Odaenathus hamar felismerte, hogy mekkora erőt is jelent a jól felszerelt palmürai hadsereg, ezért egyre magasabb célra tört. Miután legyőzött egy trónbitorló római császárt, csapatai élén a törvényesen megválasztott Gallienus ellen indult. 267-ben éppen arra készült, hogy a Kis-Ázsia keleti részén fekvő Cappadocia római provinciából kiűzze a betörő gótokat, amikor a király mindmáig tisztázatlan körülmények között merénylet áldozata lett.

Egyik feltevés szerint maga Zenobia szervezte meg a gyilkosságot, mert rájött, hogy férje egy másik feleségének fiát akarja megtenni trónörökösnek. A merénylő állítólag egy korábban engedetlenségért megfenyített unokaöcs, Maeonius volt. Zenobia ezután kikiáltotta Palmüra függetlenségét és feleségül ment férje gyilkosához.

Meaonius azonban nem sokáig gyakorolhatta a hatalmat. Miután a katonák rájöttek, hogy hiba volt császárrá választaniuk, fényűző életmódja miatt hamarosan lemészárolták. Zenobia ekkor csellel magához ragadta a hatalmat és kijelentette, hogy kiskorú fia helyett teljes uralkodói jogkörre tart igényt. Erre volt is némi alapja, ha figyelembe vesszük, hogy olyan ügyesen lovagolt és vadászott, mint a férfiak, és rendszeresen ivott együtt a hadsereg tisztjeivel. Ugyanakkor palotájában filozófusokkal és költőkkel vette körül magát, akik közül a leghíresebb Cassius Longinus volt.

A királynő legfőbb célja az volt, hogy Palmüra határait kiterjesztve erősítse birodalmát, miközben lazít a Rómától való függésen. Ennek érdekében még Egyiptomba is betört, és kikiáltotta magát a tartomány királynőjének. A hódításokat tovább folytatta Anatóliában, Szíriában, Palesztinában és Libanonban is, amivel elvágta a létfontosságú római kereskedelmi útvonalakat. A birodalomban éhínség ütötte fel a fejét, ezért Aurelianus császár hadjáratot indított Palmüra ellen. Zenobia ugyan teveháton elmenekült a harctérről, de az Eufrátesz mellett fogságba esett. A császár azonban bátorsága miatt megkímélte az életét, és csak főtanácsadóit végeztette ki. Az asszonyt ezután aranyláncokkal a nyakában vezették végig Róma utcáin, míg egykori királyságát 272-ben a Római Birodalomhoz csatolták. Zenobia további sorsa nem ismert. Valószínűleg Rómában halhatott meg néhány évvel később.

Forrás: Lilla magazin - Hegedűs Péter írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: maszol.ro; arabartforsale.com

Szólj hozzá

Történelem Ókor Régi történetek