West Memphis egy huszonhatezres kisváros Arkansas állam keleti határvidékén. A régió többnyire békés, csendes hely, ritka a komoly bűntény. Talán ezért is kavarta fel a közhangulatot az a brutális, hármas, gyermekek ellen elkövetett gyilkosság, amely 1993 májusában történt.

1993. május 5-én három nyolcéves kisfiú – Steve Branch, Michael Moore és Christopher Byers – biciklizni indult a közeli erdőség Robin Hood Hills nevű területére. Ezt a környéket mindenki ismerte, a gyerekek és a fiatalok egyik kedvenc találkozási pontja volt.

/A három nyolcéves kisfiú: Michael Moore, Steve Branch és Christopher Byers/

Miután a három kisfiú még este sem tért haza, a szülők aggódni kezdtek. Az első bejelentést a rendőrségen Christopher Byers örökbefogadó apja, John Mark Byers tette 19 óra körül. Bevallotta, hogy a fiát úttesten való gördeszkázáson kapta, amiért szíjjal elverte. Úgy gondolta, a kisfiú talán emiatt ment el és nem mer hazajönni.

A rendőrnő, aki kiszállt a családhoz, nem sokkal később újabb hívást kapott a főút mentén álló Bojangles gyorsétteremből. Az ottani dolgozók állítása szerint egy zavarodott, afroamerikai férfi tántorgott be az étterembe, és célirányosan a női mosdóba ment. Nem ez volt a szokatlan, inkább az, hogy a férfit tetőtől talpig vér és sár borította, majd magára zárta a mosdó ajtaját és sokáig nem volt hajlandó kijönni. Mire azonban a rendőrség kiért, a férfi már kereket oldott és berohant a közeli erdőbe. Marty King, az étterem menedzsere egy napszemüveget talált a véresen hagyott női mosdóban, amit feltehetőleg a férfi felejtett ott.

A rendőrnő mindezek után el kezdte keresni a kis Christophert, amikor 21:24-kor újabb hívást kapott. Ezúttal a Moore házaspár tett bejelentést a kisfiuk miatt. Ők pontosan a Byersékkel szemközti házban laktak. Az asszony elmondta, hogy utoljára hat óra körül találkozott a fiával és a másik két kisfiúval. Egyre több szomszéd jelentette, hogy a fiúkat egy zsákutcánál látták az erdő irányába kerékpározni.

Mivel a Robin Hood Hills-i erdő környékén látták őket utoljára, a rendőrség itt kezdte meg a keresést. Felcsatlakoztak hozzájuk a szülők, és egyéb jó szándékú segítők is. Ám az éjszakai erdőben nem volt könnyű tájékozódni, hiszen alig láttak tovább az orruknál, nem beszélve a tömérdek szúnyogról. Kénytelenek voltak a keresést felfüggeszteni reggelig. Ekkor még némi vigaszt jelentett a gondolat, hogy a fiúk csak elcsatangoltak, de amikor másnapra sem kerültek elő, az aggodalom magasabbra hágott és újabb keresést indítottak.

A három kisfiú régóta barátkozott, kiscserkészként ismerkedtek meg, s mindhárman a West Memphis-i Általános Iskola második osztályába jártak. Michael Moore szülei elmesélték, kisfiuk annyira imádta cserkészegyenruháját, hogy még a hétköznapokon is viselni akarta. Hármuk között ő volt a „vezérhangya”.

Steve Branch az édesanyjával Pam Hobbsszal élt és mostohaapjával, Terry Hobbsszal. Steve egy imádni való, édes kisfiú volt, bolondult a tini nindzsa teknőcökért.

Christopher Byers az édesanyjával, Melissával élt és nevelőapjával, aki örökbe fogadta: John Mark Byersszel. Nagyon szeretett gördeszkázni, kerékpározni és eléggé mozgékony volt, ami miatt a „Kukac” becenevet kapta. Május 5-én engedély nélkül ment el biciklizni Michaellel és Steve-vel.

Legalább ötven rendőr és önkéntes kereste a fiúkat. Párhuzamosan haladva szelték át az erdőt, melyet kettéosztott egy kis patak (vízelvezető csatorna). Úgy tűnt, semmit nem találnak, amikor egy férfi, Steve Jones, aki fiatalok pártfogó tisztjeként dolgozott, lemaradt tőlük és a patak partján nézelődött. Váratlanul szokatlan dologra figyelt fel. A víz felszínén fél pár, fekete színű, fűző nélküli gyermekcipő lebegett.

A folyam nem volt mély, egy felnőtt férfinek alig combközépig ért, de rendkívül zavaros, iszapos lévén, nem lehetett lelátni az aljára. Jones azonnal szólt rádión a többieknek, hogy valami fontosat talált. Pár perccel később néhányan összegyűltek a patakparton, s az egyik rendőrőrmester belegázolt a folyamba. Alig tett pár lépést, valamibe beleütközött a lába és buborékok jelentek meg a vízen, majd mindenki megdöbbenésére, egy mezítelen kisfiú holtteste emelkedett a vízfelszínre. Michael Moore-t ismerték fel az áldozatban. Zúzódások borították mindenütt, a feje csúnyán megsérült. Teste ívben hátrahajlott, mivel jobb csuklóját a jobb bokájához, bal csuklóját a bal bokájához kötözték egy-egy cipőfűzővel. Ezek után az őrmester megpillantott egy kis cserkészsapkát.

Nem maradt más választás, apránként kellett végigkutatni a patak üledékes medrét. Hálátlan feladat volt. Furcsa alakzatban botokat láttak letűzdelve a meder vízében. Amikor felemelték a botokat, mindegyik bot végén rácsomózott gyermekruhákat láttak. Nem derült ki, mi volt ezzel a tettes(ek) célja, csak találgattak, vajon miért kötözték rá a ruhákat a botokra? Valamiféle rituálé része vagy így akarták eltüntetni a ruhákat?

Néhány méter után megtalálták Steve Branch holttestét is, arccal az iszapba fordulva. Hasonló állapotban volt, mint Michael Moore. Mezítelen testét zúzódások borították, arcának egyik fele a felismerhetetlenségig szét volt verve. Kezeit és lábait ugyanúgy összekötözték cipőfűzővel, mint Michaelét.

Utoljára találták meg Christopher Byerst. Társaihoz hasonlóan mezítelen volt, durván megverték, kezeit és lábait összekötözték cipőfűzővel. Ám volt egy jelentős eltérés: amikor testét megfordították, a rendőrök megdöbbentek. A kisfiú herezacskóját eltávolították, péniszéről a bőrt levágták vagy letépték.

Az elveszett gyermekek kereséséből egy rettentő hármas gyilkosság kerekedett ki, és be kellett gyűjteni a bizonyítékokat, ami nem is volt olyan egyszerű feladat. Mivel a fiúk holttestét a patakban találták meg, a nyomozók feltételezték, hogy helyben ölték meg őket. Ám mivel brutálisan bántalmazták mindhármukat, elsősorban vért kellett volna találniuk. Vérnyomok azonban sehol nem voltak, sem a parton, sem a környéken.

Várt egy másik feladat is a rendőrségre, ami a legnehezebbnek bizonyult. A szülők ott voltak a környéken és a helyi televízió is kivonult. A rendőrfőnöknek a kamerák előtt kellett bejelentenie, hogy megtalálták a három fiú holttestét. Rettenetes volt. Az egyik anya felsikoltott, a másik elájult, a harmadik döbbent némaságba burkolózott a sokk hatására.

A helyi közösségre nem volt hatás nélkül, ami történt. Az emberek rettegtek, hiszen gyilkos járt köztük. Mielőbb választ vártak a kérdéseikre. Vajon ki lehetett a tettes és mi volt az indítéka? A boncolási jegyzőkönyv szerint két fiút egészen biztosan bántalmaztak szexuálisan is. Ettől az egész ügy csak még hátborzongatóbbá vált. A lakosok nem engedték ki a gyerekeiket játszani, szinte szellemvárossá vált a település.

A rendőrségre nagy súly nehezedett. A gyanúsítottak száma sok volt, többen elkövethették a bűntényt. Ne feledjük el, hogy a Robin Hood Hills környéke rendkívül népszerű volt a gyerekek és a fiatalok körében. A rendőrség elsősorban arra gyanakodott, hogy az elkövető katonai múlttal rendelkezhetett, mert a cipőfűzőket úgy kötötték meg a gyerekek csuklóján és bokáján, ahogyan a hadifoglyokét szokás.

Néhány órával azután, hogy hivatalosan bejelentették a gyilkosságokat, a Bojangles étterem menedzsere, Marty King, ismét felhívta a rendőrséget és emlékeztette őket a véres, sáros férfire, aki a női mosdójukat használta. Arra gondolt, talán lehet összefüggés a két eset között, hiszen egyezett a nap és az időpont, ráadásul az étterem alig másfél kilométerre volt a pataktól. Az egyik nyomozó, Bryn Ridge, ki is szállt a helyszínre és begyűjtötte a mosdóban talált vér- és hajmintákat.

Másfél héttel a gyilkosságok után, felmerült az első gyanúsított neve. Chris Morgan tizenkilenc éves volt és azon a környéken vezetett fagylaltos autót, ahol a fiúk laktak. Bizonyíthatóan, azon a délutánon legalább egyszer találkozott az egyik kisfiúval. Ez a Chris Morgan váratlanul Kaliforniába költözött, azonnal a három kisfiú megtalálása után. Cselekedetét a barátok és a család gyanúsnak tartotta. Természetesen a hatóság felvette a kapcsolatot a kaliforniai rendőrséggel, akik ki is kérdezték a fiút. Chris mindent tagadott a beszélgetés során. Állítása szerint azon az estén úszott egyet a Mississippiben, majd elment egy éjszakai bárba. Vettek tőle ugyan vér- és vizeletmintát, de az égvilágon semmi bizonyítékuk nem volt ellene, ezért el kellett engedniük. A rendőrség elakadt az üggyel.

Visszatértek a tetthelyhez. Rádöbbentek, hogy az érintett estén telihold volt, és a fiúk megölése rituális gyilkosságnak is beillett. Az 1990-es években egyre nagyobb „divatot” öltött a sátánista szekták elterjedése és az azzal járó rituális áldozatbemutatás. A rendőrség aggódott, hogy itt is erről lesz szó, így egy valamikori rendőr, később okkultista szakértő, Will Griffis bevonását kérték az ügybe.

Összegyűjtötték a lehető gyanúsítottak listáját. Így került a képbe Damien Echols. A környéken élt egy lakókocsiparkban, tizennyolc éves volt, és nagyon más, mint a többi gyerek. A haját és a körmét feketére festette, mindig fekete ruhákban járt, heavy metalt, kemény rockot hallgatott, a középiskolából kirúgatta magát és a rendőrség már egy éve figyelte, mert betört egy elhagyatott lakókocsiba. Ennek tetejébe komolyan érdekelték a vallások és az okkultizmus. Később erős vonzódást érzett a wicca-hithez. A legtöbb embernek fogalma nincs ezekről a dolgokról, így Damient is hamar ítélték sátánistának, noha ezt mindig tagadta. Egy olyan helyen, mint West Memphis, amely vallásos, keresztény szellemű település, ijesztők a Damienhez hasonló figurák. Egy röpke időre Damien nevelőintézetbe került, ahol elég rossz véleménnyel voltak róla. Amikor a rendőrség kiszállt Damien otthonába, több írását, rajzát foglalták le, melyek a fekete mágiával voltak kapcsolatosak, illetve egy könyvet is, ami a boszorkánysággal foglalkozott. Nevelőtisztje külön felhívta Damien fura viselkedésére a rendőrség figyelmét, és a hatóság ettől kezdve már azon dolgozott, miként tudná kapcsolatba hozni a fiút a gyilkosságokkal.

Egyik elmélet követte a másikat. Lehetetlennek találták, hogy egyetlen ember tudott volna egyszerre három kisfiúval végezni, ezért körülnéztek Damien környezetében. Így került szemük elé a tizenhat éves Jason Baldwin, egy másik fiú a lakókocsiparkból, aki történetesen Damien legjobb barátja volt, és hasonlóan különc, mint Damien. Jasont a szülei nem engedték kikérdezni, de Damiennel beszélt a rendőrség. A kérdésre, mit csinált május 5-én este, Damien azt válaszolta, egyáltalán nem járt a Robin Hood Hills környékén azon a napon. Az édesanyja elment érte egy barátjához, ahol felvette őt és a barátnőjét, majd a lányt hazavitték és ők is hazamentek. Az egész éjszakát otthon töltötte és telefonon beszélgetett az egyik haverjával. Ezen kívül még számos kérdést feltettek Damiennek az okkultizmusról, a wiccáról és hasonlókról. Miután végeztek a kihallgatással, Damien lett az első számú gyanúsított, de mivel nem volt bizonyítékuk, el kellett engedniük.

Az ügyben újabb fordulatot jelentett, amikor felkereste Ridge rendőrnyomozót egy bizonyos Vicki Hutcheson nevű nő, aki azt állította, hogy nyolcéves fia, Aaron jó barátságban volt a három áldozattal. Vicki hallotta a pletykát, miszerint Damien Echolsnak köze lehet a gyilkosságokhoz. Azt mondta, ismer egy bizonyos fiút, a tizenhét éves Jessie Misskelley-t, aki szintén a lakókocsiparkban élt, barátságban volt Damiennel, s egy alkalommal azt mesélte, hogy Damien szeret vért inni és érdeklik a sátánista rituálék. Vicki felajánlotta, hogy szívesen lenne beépített ember. Erre a Ridge nyomozó nem tiltakozott, hanem azonnal elfogadta az ajánlatot, ami azért nem egy megszokott eljárás, legalábbis nem ebben a formában.

Pár héttel később Vicki felkereste a nyomozót és elmesélte, hogy Damien és Jessie egy szörnyű helyre vitték magukkal. Ez a hely egy okkultista találkozó volt egy szántóföldön, a város peremén kívül. Erotikus dallamokat kántáltak a férfi és női résztvevők, akiket Vicki nem ismert. Néhányan vetkőzni kezdtek, amitől Vicki kínosan kezdte érezni magát. Odalépett Damienhez és kérte, hogy vigye haza, mert fél. A fiú hazavitte.

A rendőrök nem tudták, hihetnek-e a nőnek, vagy csak a nyomra vezetőnek megígért pénzjutalom motiválja-e. Hazugságvizsgálatnak vetették alá, de Vicki átment a teszten. Úgy döntöttek, az lesz a legegyszerűbb, ha felkeresik Jessie Misskelley-t és személyesen beszélnek vele. Bármilyen furcsa is volt Damien, nem találtak fogást rajta.

A gyilkosságok óta eltelt egy hónap, és közeledett a következő telihold. Ridge nyomozó felvette a kapcsolatot Misskelley-vel, aki be is ment a rendőrségi kihallgatásra. Poligráfos vizsgálatnak vetették alá, s a kérdésekre válaszolva mindent tagadott. A teszt szerint végig hazudott. Később azt vallotta, hogy mindhárman – Damien, Jason és ő – egy szekta tagjai, akik gyakran látogatnak a Robin Hood Hillsre. Elmondta, hogy ilyenkor csak lógnak, néha megölnek egy-két kutyát, kiviszik a lányokat és mindegyiket „meghúzzák”. Ha valaki fel akarja vetetni magát a tagok közé, annak meg kell ölnie egy állatot. Ha meg tudja ölni az állatot és megeszi a húsát, már tag. Ha nem, akkor nem lehet tag.

Jessie vallomása végig zavaros és kusza volt. El kell mondani, hogy mindössze 72-es IQ-val rendelkezett, ami miatt egész életében speciális iskolai osztályokba járt. Jessie elmesélte, hogy azon a napon Jason Baldwin azzal hívta fel, hogy menjen vele és Damiennel a Robin Hood Hillsre. Dél körül értek oda. A három kisfiú nem sokkal később megjelent és Damien magához intette őket. Azt vallotta, hogy Damien az egyiket megütötte, megverte, majd mindegyiket „meghúzta”. Aztán Jason tette ugyanezt, s ő maga is lefogta az egyik kisfiút, bár ő nem bántotta őket. Utána hazament.

Jessie vallomása után összeállt a kép. Damient és Jasont letartóztatták, ahogyan Jessie-t is. A fiúk rémültek voltak. Megtudták, hogy Jessie meséje alapján fogták le őket. Jason végig tagadta a vádakat, elmondta, hol járt azon a napon, de nem hittek neki. Nem is érdekelte őket.

/A három letartóztatott kamasz: Damien Echols, Jessie Misskelley és Jason Baldwin/

Másnap a sajtókonferencián bejelentették, hogy az ügy megoldva, elkapták a tetteseket. Próbálták ugyan titkosan kezelni a további részleteket, de valaki kiszivárogtatta az információkat a médiának. Az újságok hangzatos címekkel, hatásvadász módon tájékoztatták az embereket, akik halálra rémültek a sátánista ügy részleteitől. Valóságos pánik tört ki a lakosság körében és dühödt lincshangulat. Sokan kívánták a három kamasz halálát. Nem sok jóra számíthattak, akkora felháborodás kísérte az ügyet. A bíróság mindhármuk részére egy-egy védőügyvédet rendelt ki.

Dan Stidham ügyvéd, aki Jessie-t képviselte, úgy állt a fiúhoz, mint potenciális elkövetőhöz és igyekezett felkészíteni a rá váró megpróbáltatásokra. Ám amikor el kezdett beszélgetni Jessie-vel, a fiú bevallotta neki, hogy egyáltalán nem bántott senkit és mindaz, amit elmesélt a rendőrségen, hazugság volt.

Stidham, minél jobban beleásta magát az ügybe, annál világosabban látta, hogy itt valami valóban nem stimmel. Említve volt fentebb, hogy Jessie-t poligráfos vizsgálatnak vetették alá, s azon megbukott. Stidham átnézette a vizsgálat eredményeit egy szakértővel, aki pedig érdekes módon azt állapította meg, hogy Jessie minden kérdésen átment, ami az ügyet érintette.

Mindjárt utána Stidham még egy ellentmondást talált. Visszahallgatta a magnófelvételt, amit a rendőrségen készítettek a kihallgatáskor. Jessie azt vallotta, hogy délben találkoztak a kisfiúkkal, míg mindenki más azt állította, hogy a gyerekek hat óra körül jártak az erdőnél. Lehetetlennek látszott mindez azért is, mert a kisfiúk igazoltan, délután háromig az iskolában tartózkodtak. Jessie később azt is mondta a rendőrségnek, hogy már sötétedett, amikor a fiúkkal találkoztak. Na de ha délben futottak össze, akkor nem lehetett még sötétedés. Ha pedig sötétedett, akkor nem lehetett dél.

A harmadik ellentmondás a gyerekek megkötözésével volt kapcsolatban. Jessie azt vallotta, Damien és Jason kötözték meg a kisfiúkat. Ám amikor Ridge nyomozó rákérdezett, hogy mivel kötözték meg őket, Jessie azt felelte, hogy barna kötéllel. Ez sem stimmelt, hiszen mindhármukat cipőfűzővel kötözték meg, és egyik sem volt barna színű.

De nem csak ez volt furcsa. Ha Jessie előtt valóban bántalmazták, megerőszakolták és megölték volna a kisfiúkat, nyilván érzelmi reakciót váltott volna ki belőle a visszaemlékezés. Ez azonban nem történt meg, sőt, semmiféle olyan plusz információt nem adott a rendőröknek, amit azok ne tudtak volna már.

Jessie-vel foglalkozni olyan volt, mintha egy ötévessel beszélgetne az ember. Ne feledjük, hogy 72-es IQ-val rendelkezett. Nehéz felfogású volt, egy harmadikos gyermek szintjén olvasott, és erősen kérdőjeles, fel tudta-e mérni szavai súlyát, amikor vallomást tett. Sokat bántották, csúfolták egész életében, ezért „kidolgozta” a saját túlélési stratégiáját. Bárkivel egyetértett, bárkinek igazat adott, azt mondta, amit hallani akartak csak azért, hogy kedveljék. Ez történhetett a rendőrségi kihallgatás alatt is. Bármit bevallott, s úgy gondolhatta, ha így tesz, minden rendben lesz és hazamehet. Jessie könnyen befolyásolható volt, mert nem értette a következményeket.

Stidham minél többet foglalkozott az üggyel, annál egyértelműbb lett számára, hogy a hamis tanúvallomásnak köszönhetően mindhárom fiút ártatlanul vádolják. A bíró közben úgy döntött, két részre bontja a fiúk tárgyalását. Külön tárgyalása lesz Damiennek és Jasonnek, és külön Jessie-nek. Minderre azért volt szükség, mert Jessie vádolta be a másik kettőt. Így azonban az ügyészség nyomást próbált gyakorolni Jessie-re. Úgy gondolták, ha Jessie vall a másik kettő ellen, akkor az állam nem kér rá halálbüntetést. Ebbe az alkuba azonban nem ment bele Jessie. Kijelentette, hogy a vallomása hamis és nem ismétli meg.

Az ügyészség bajban volt, mert a fiú vallomása nélkül igencsak gyenge lábakon állt a vád. Ezért házkutatást tartottak Jason és Damien otthonában, hátha találnak valamit, ami terhelő lehet a két fiúra nézve. 1994. február 28-án tartották Damien és Jason első tárgyalását. Mindkettőt háromrendbeli gyilkossággal vádolták. Az életük volt a tét. A bíróság épülete előtt ráadásul őrjöngött a tömeg. A fiúk halálát kívánták.

A tanúk padjára szólították Bryn Ridge rendőrnyomozót, aki megrázó vallomást tett arról, miképp találták meg a három kisfiú holttestét, miféle hatást tett rá az átélt élmény, és még fotókat is mutatott fel. Szóba került a Bojangles gyorsétterembe látott véres férfi is, aki a női mosdóba rohant. Ridge nyomozó kikérdezte az alkalmazottakat és vett vérmintát a mosdóból. Amikor megkérdezte az ügyvéd, mikor küldte el laborvizsgálatra a mintát, Ridge nyomozó azt felelte, nem küldte el a labornak. Utána megkérdezte az ügyvéd, hol van jelenleg a minta. A nyomozó azt válaszolta, nem tudja, mert elveszítette. Mindenki ledöbbent a teremben. Az idegen férfi a potenciális gyilkos is lehetett. Micsoda trehányság és felelőtlenség ez a rendőrség részéről? A bizonyíték tisztázhatta volna a három kamaszt.

Az ügyészség következő tanúja dr. Frank Peretti, törvényszéki patológus volt. Ő boncolta a három kisfiút. Elmondta az esküdteknek, hogy Christopher Byers még életben volt, amikor a nemi szervét megcsonkították. Rettenetes sebeit egy recés késsel okozták, és a súlyos vérveszteségbe halt bele, melyet a csonkítás miatt szenvedett el.

Az ügyészség a Jason lakhelyéhez közel eső tóban talált egy kést, mely Jason tulajdona volt. Úgy állították be, mintha az lenne a gyilkos fegyver. Valójában Jason anyjától tudtak a késről, aki elmesélte, hogy előző nyáron beleejtették a tóba. Pontosan megmondta hol, így találták meg. Az ügyész tehát hazudott a késről. Dr. Peretti pedig elismerte, hogy a kés bár ejthette a súlyos sérüléseket, nincs semmi bizonyíték arra, hogy ez a gyilkos eszköz. A sebeket más kés is okozhatta.

Megemlítették a gyilkosság helyszínét. Mindenki egyetértett abban, hogy a gyerekeket nem ott kínozták és ölték meg, ahol a testüket megtalálták. Kizárt, hogy ne lett volna nyoma a nagy vérveszteségnek. A gyilkosság máshol történt. Az ügyészség vádja ingatagnak látszott.

A vád következő tanúja a tizenhat éves Michael Carson volt, aki egyszerre tartózkodott Jasonnel a Fiatalkorúak Javítóintézetében. A srác azt vallotta, hogy Jason elmondta neki, miként kínozta meg az egyik fiút, akinek a nemi szervéből kiszívta a vért, stb. Sokkoló volt, de azért furcsa, hogy míg Jason nem vallott be semmit a rendőröknek, addig elmondta volna féltett titkát egy idegen fiúnak, akivel akkor találkozott életében először. Ezt a logikus kérdést egyébként a védőügyvéd is feltette Michael Carsonnak. Meg volt győződve arról, hogy a fiú hazudik. Zsenge kora ellenére, Michaelnek komoly bűnlajstroma volt, s a védőügyvédek biztosak voltak abban, hogy azért teszi ezt, mert valamiféle alkut ajánlottak neki.

Az ügyészség végül előjött a sátánista sztorival. A Will Griffis okkultista szakértőhöz intézett kérdés arra irányult, vajon mi okozhatja a vér hiányát a gyilkosság helyszínén. Griffis elmondta, hogy a vér maga az életerő az okkultizmusban is. Minél fiatalabb az egyén, a vére annál tisztább. Néha a vért elteszik későbbi szertartásokhoz vagy elfogyasztják, fürdenek benne.

A vád oldalán bevetették a Damientől elkobzott rajzokat és könyveket is. Ennek ábráit magyarázta Griffis. Zavarosnak találta őket, mert egyszerre más-más hitek jelképei szerepeltek egymás mellett, de sok volt köztük a fekete mágiához köthető. Akadt egy könyv is, melyben pirossal alá volt húzva egy fejezet a sátánizmusról. Azt gondolták, Damien emelte ki, de a fiú azt állította, a használt könyvet egy könyvtár előtt vásárolta tíz centért. Arra a kérdésre, ő húzkodott-e alá benne részeket, azt válaszolta, hogy nem, hanem valaki más, aki valószínűleg esszére készült, mert az aláhúzások mellett sok apró jegyzet is volt.

Jason ügyvédje közben kikérdezte Griffist a végzettségéről. Kiderült, hogy Will Griffis, aki magát okkultista szakértőnek titulálta, egy internetes házi képzésen, távoktatáson szerezte a diplomáját és a doktoriját. Soha az életben nem járt órákra, és nem volt tagja egyetlen egyetemnek sem. A bíró azonban jobban húzott a vád oldalához és kijelentette, hogy diploma nélkül is lehet valaki szakértő. Griffis véleménye tehát érvényes maradt.

Damien és a másik két fiú családja mindvégig abban bízott, hogy a fiúkat végül felmentik, hiszen az égvilágon semmiféle bizonyíték nem szólt ellenük, csak puszta feltételezések. Amikor az ítéletet meghallották, nem hittek a fülüknek. Mindhárom kamaszt bűnösnek találták. A vádlottak családtagjai teljesen kétségbeestek, de az áldozatok családtagjai fellélegezhettek, hiszen ők biztosra vették a három kamasz bűnösségét. 1994. március 19-én Jasont és Jessie-t életfogytiglanra ítélték, míg a tizenkilenc éves Damient injekció általi halálra. Mindegyikük benyújtotta a fellebbezését.

Miközben a hivatalos papír-ügyek zajlottak, az idő telt – hónapok, évek – és a fiúk megkezdték büntetésük letöltését. El lehet képzelni, milyen életük volt a börtönben, miközben sátánista gyermekgyilkosként könyveltek el őket. Jason utólagos vallomásában elmondta, egy idő után már nem is számolta, hányszor verték meg, törték el az orrát, ütötték ki a fogait. Mindazok, akik hittek a gyerekek ártatlanságában, meglepődtek az újabb, 1996-os tárgyalás ítéletén. Semmi eredményt nem értek el a fellebbezéssel, sőt, a három fiúra vonatkozó ítéletet megerősítették.

A háttérben Stidham tovább harcolt értük, mert biztos volt abban, hogy a fiúk ártatlanok. Még ebben az évben az HBO bemutatta az „Elveszett Paradicsom” című dokumentumfilmjét. Feldolgozta a három kamasz tárgyalásait és a három kisfiú meggyilkolását. A film egész Amerika-szerte óriási felháborodást keltett az emberekben. Senki nem kételkedett abban, hogy mindhárman ártatlanul sínylődnek a börtönben. Egyre többen álltak az ügyük mellé, mint pl.: Eddie Vedder zenész, Natalie Maines énekesnő, a Metallica együttes, a színész Johnny Depp, és még számos híresség próbálta felhívni a fiúk ügyére a figyelmet.

2001-ben aztán újabb fordulat következett be. Egyre többet tudtak a DNS-vizsgálatokról és Arkansas államban hoztak egy új törvény, amely kimondja: ha egy elítélt úgy érzi, hogy a DNS-teszt előbbre viheti az ügyét, azt kérelmezheti. De a törvény azt is kimondta, ha a teszt nem felmentő, hanem terhelő bizonyítékot hoz, az elítéltnek azt is el kell ismernie. A fiúk tudták magukról, hogy ártatlanok, tehát ez nem jelenthetett számukra kockázati tényezőt. Stidham ügyvéd kérelmet adott be a bírónak, hogy engedélyezze a fiúk számára az új DNS-vizsgálatot. Engedélyezte … két évvel később.

Olyan tárgyakat, ruhákat vizsgáltattak meg elsősorban, melyeket a helyszínen találtak és a három kisgyerekkel közvetlenül érintkeztek. Az eredmény szerint egyik kamasz DNS-ét sem találták meg rajtuk. Úgy tűnt, Damien, Jason és Jessie valóban ártatlanok, immár bizonyítottan, de valamit mégis találtak: egy emberi hajszálat az egyik kisfiú – Michael Moore – cipőfűzőjén. Ez a hajszál azonban nem volt sem a három áldozaté, sem a három kamaszé.

Közben Vicki Hutcheson, aki azt állította annak idején, hogy Damien és Jessie társaságában elment egy boszorkánygyűlésre, azt mesélte, minden szava hazugság volt, amit tíz évvel korábban vallott. Elmondta, hogy csak azért tette, mert a rendőrség megzsarolta, ha nem mondja, amit akarnak, elveszítheti a kisfiát. Egyre több támogatót kaptak a fiúk, ahogyan ez kiderült, s még Peter Jackson, a „A gyűrűk ura” és a későbbi „A hobbit” című filmek rendezője is melléjük állt. Ő kért fel egy ex-FBI-os profilozót, John Douglast, hogy nyomozzon utána a fiúk ügyének. Douglas ezt meg is tette, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyilkosságnak semmi köze a sátánista rituálékhoz. Szerinte a gyilkos legalább az egyik kisfiút ismerte, s minden bizonnyal csak egyetlen elkövető volt. Ekkor merült fel először, hogy talán az egyik családtag az igazi tettes.

Két újabb szakértőt kértek fel a nyomozásra, akik jobban ráfókuszáltak a családokra, leginkább az addig háttérbe húzódó, Terry Hobbsra, Steve Branch nevelőapjára. A férfit egyszer sem kérdezték ki annak idején hivatalosan, csak amolyan átabotában tettek fel neki a kérdéseket. Csupán az így adott válaszait nézhette át a két nyomozó.

Mindjárt rá is akadtak egy ellentmondásra. Terry azt mondta akkoriban, hogy a feleségét ötkor vitte el a munkába, és hatkor kezdte keresni a fiúkat az erdőben. De több más szemtanú azt állította, hogy hat körül még látták a gyerekeket, és eltűnésüket is csak kilenckor jelentették be a rendőrségen.

A nyomozóknak szüksége volt a férfi DNS-ére, így egy reggel elmentek hozzá. A férfi leült velük beszélgetni, közben végig dohányzott. Később aztán egy percre elhagyta a szobát, mire az egyik nyomozó kilopott egy csikket a hamutartóból. Megvolt a DNS! A vizsgálat bebizonyította, hogy a cigarettacsikkről vett nyálminta DNS-e megegyezik a Michael Moore cipőfűzőjén talált hajszál DNS-ével.

A kikérdezéskor Hobbs tagadta, hogy köze lenne a gyerekek halálához. Ráadásul hiába egyezett a DNS, csupán másodlagos bizonyíték maradt. Ugyanis a kisfiúk barátsága révén, Michael gyakran járt Hobbs házában, tehát ott is ráragadhatott a hajszál. Ilyen alapon nem lehetett vádat emelni a férfi ellen, más bizonyítékuk pedig nem volt. Elégnek bizonyult azonban a három ártatlan vádlott fellebbezéséhez, amely eljutott az Arkansasi Legfelsőbb Bírósághoz. A DNS-mintát figyelembe kellett venniük a három fiúval kapcsolatban, még akkor is, ha Terry Hobbs ellen kevés volt a vádemeléshez. Végül újabb tárgyalást tűztek ki. Előnyükre vált az is, hogy új bírót kaptak. Az ügyvédek arra gondoltak, felvetik az Alford-vádalku lehetőségét, ha a bíró engedi. Megengedte, így a fiúknak feltették a kérdést.

Az Alford-vádalku egyébként az amerikai jogban azt jelenti, hogy a vádlott bűnösnek vallhatja magát, miközben ártatlansága mégis megmarad. Elég furcsán hangzik, de nyilván megvan a maga logikája a jogi tekervényekben. Persze az átlagember nem érti, hogy ha egyszer valakiről egyértelműen bebizonyosodik az ártatlansága, akkor miért nem engedik el egyszerűen, miért kényszerítik arra, hogy olyan bűnt ismerjen el, amiről mindenki tudja, hogy nem követte el. Bizonyára Jason Baldwin is így gondolta, mert amikor először megemlítették neki a vádalkut, hallani sem akart róla. Azonban volt egy bökkenő: csak akkor élhettek az Alford-vádalku lehetőségével, ha mindhárman belementek. Nem szabad elfelejteni, hogy Damient halálra ítélték és már több, mint tizennyolc éve élt a halálsoron. Jason nem merte kockáztatni, hogy barátja miatta haljon meg, ezért végül belement az alkuba.

/Szabadulásuk után: Damien, Jessie és Jason/

2011. augusztus 19-én a három fiatalember végre fellélegezhetett és kiléphetett a börtön kapuján. Most már mindenki tudja, hogy nem ők követték el a hármas gyilkosságot. De ha ők nem, akkor ki? A kérdés ma is ott lebeg. Lehet, hogy Terry Hobbs mégis bűnös? Bár a hajszál nem egyértelmű bizonyíték, arról hivatalosan nem beszéltek, hogy az egyik kisfiú homlokán fognyomokat találtak, és a három kamasz fognyomával nem egyezett. Terry Hobbs fogairól pedig kiderült, hogy a gyilkosságok után hamarosan eltávolították őket. No és ott volt Steve Branch zsebkése, amit a nagyapjától kapott. Mit keresett Terry Hobbs kés-gyűjteményében? Steve nagynénje, Sheila szerint a kisfiú nagy becsben tartotta a zsebkést, mindig magánál hordta. Valószínű, hogy a gyilkosság napján is vele volt. Hogyan került akkor Terry Hobbs birtokába? Az is furcsa volt Sheila szerint, hogy a gyilkosság másnapján, amikor átmentek Hobbsékhoz, a férfi folyamatosan mosott, míg ott voltak, nem ült le a gyászolók közé. Azelőtt sohasem tett így. Miért volt olyan fontos a szennyes kimosása azokban az órákban, amikor a gyerekek holttestét megtalálták? Kinek jut eszébe ilyenkor mosni? Sheila egyébként sem kedvelte Hobbsot. Többször megállapította, milyen gonoszul bánt Steve-vel.

De mi célja lehetett azzal, hogy bántalmazza a három kisfiút? Azokban az időkben Terrynek nagyon megromlott a házassága feleségével, Pammel. Az asszony félrelépett és a gyilkosság napjaiban már folyt a válóperük. Terry rendkívül féltékeny típus volt. Nemcsak a férfiak, de Steve miatt is. Nem tetszett neki, hogy Pam annyit törődik a kisfiával. Az asszony minden szeretetét magának akarta.

Ám kiderült, hogy amikor a kisfiúkat boncolták, találtak Steve péniszén egy DNS-maradványt. Nem volt elég ahhoz, hogy teljes vizsgálatot tudjanak végezni rajta, de ahhoz elég, hogy kizárja a három kamaszt és Terry Hobbsot is mind annak ellenére, hogy furcsán viselkedett. Egyes teóriák szerint egy sorozatgyilkos lehetett a tettes, aki nem ismerhette a gyerekeket, csak véletlenszerűen futott össze velük az erdő területén.

A válaszok még váratnak magukra.

/A történetből készült film plakátja, Colin Firth és Reese Witherspoon főszereplésével/

Írta: Csiribusz

Forrás: en.wikipedia.org; oxygen.com; Investigation Discovery Channel dok.filmje, 2011.

Képforrás: CNN.com; investigationdiscovery.com; dailymail.co.uk; amazon.com