Egy királynak még a magánélete is közügy. Mátyás életében megvolt minden, ami felkeltheti a pletykákra éhes emberek figyelmét: ifjú korában számtalan udvarban kikosarazták, aztán jöttek a feleségek, szeretők, törvénytelen fiúgyerek és egy terméketlen házasság. Úgy tűnik, Mátyásnak nem igazán volt szerencséje a nőkkel – pedig király csávó volt.
A kor szokásai szerint a módosabb emberek nemigen házasodhattak szerelemből. Utódaik házasságáról már a gyerekek néhány éves korában döntöttek a családfők, és lekötöttek egy menyasszonyt vagy vőlegényt a még totyogó gyermekeik számára. Mátyás még 12 éves sem volt, már volt egy menyasszonya. (Ez ügyben a magyar csúcstartó II. Lajos királyunk, aki még meg sem született, és már el is jegyezték Habsburg Máriával.) A korai elköteleződésnek számtalan hátránya mellett volt egy nagy előnye: a fiatalok nem azzal töltötték nemzőképes koruk nagy részét, hogy a házassági piacon szédelegve társat kerestek…
Tehát Mátyást alig 12 éves korában – 1445-ben lekötötték Cillei Erzsébetnek. Természetesen ezúttal sem a kislány bája számított, hanem a Cillei-család hatalmas vagyona, aminek – fiúörökös híján – Erzsébet volt az egyetlen várományosa. A kor szokásainak megfelelően a kislány a Hunyadi-családhoz költözött. Az esküvőre azonban Cillei Erzsébet korai halála miatt végül nem került sor.
Mátyás második jövendőbelijét is a politika választotta. Nagybátyja, Szilágyi Mihály 1458 januárjában megegyezett a Garai-liga vezetőjével, Lászlóval, hogy Mátyás feleségül fogja venni Garai Annát, és így a két befolyásos család együtt fog osztozni a hatalmon. A pici probléma ezzel a megegyezéssel az volt, hogy Szilágyi Mihály figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Mátyásnak ekkor már volt egy menyasszonya: Podjebrád György cseh király lánya, Podjebrád Katalin.
Persze ezt az egyezséget sem a fiatalok hajlandósága hozta össze, hanem Vitéz János váradi püspök és Podjebrád György megegyezése. Mátyás házasodási motivációját erősítette, hogy a szerződéskötés pillanatában éppen fogoly volt a cseh király udvarában, és nem sok lehetősége volt másként dönteni. Miután a Hunyadi-család kicsengette Mátyásért a tetemes váltságdíjat, Mátyás hű maradt adott szavához, és a családja javaslata ellenére is feleségül vette az ekkor még csak 13 éves kislányt.
Katalin 1463-ben költözött Magyarországra, de csak két évvel később házasodtak össze. A királyné hamarosan teherbe esett és fiút szült, aminek mindenki borzasztóan örült, mert ekkor már érvényben volt a bécsújhelyi szerződés, amit Mátyás kötött III. Frigyessel. Ennek értelmében, ha Mátyás fiúörökös nélkül hal meg, a Habsburgok öröklik a magyar trónt. Csakhogy korai volt az öröm, mert a kisfiú és édesanyja is meghaltak gyermekágyi lázban. Így a törtvényes örökös biztosítása hosszú évekre elnapolódott.
Persze aggodalomra semmi nem adott okot: Mátyás ekkor még csak 22 éves, ereje teljében lévő fiatalember volt. Ám mégsem járt igazán sikerrel a házassági piacon. Persze nem a vonzerejével volt probléma, hanem azzal, hogy a házassága továbbra is külpolitikai kérdés volt. Szerencsés lett volna, ha a Német-római Birodalomból talál magának egy kislányt, hiszen a hosszú távú terve a császári cím megszerzése volt. Próbálkozott a brandenburgi választófejedelemnél, aztán szívesen elvette volna III. Frigyes unokahúgát is, de rendre kikosarazták. Többször visszautasította őt Jagelló (IV.) Kázmér is. Végül Mátyás feladata nagyratörő terveit, és legalább a trónörököst szerette volna biztosítani, így Itáliából választott magának feleséget, Aragóniai Ferdinánd lányát, Beatrixet.
De még mielőtt összeházasítanánk az ifjú párt, ejtsünk néhány szót arról is, hogy Mátyás nem élt szűzies életet a két házassága közötti időszakban. 1470-ben ismerkedett meg Bécsben Edelpeck Borbálával, és állítólag egymásba szerettek. Ez a hölgy lett az anyja Mátyás egyetlen fiúgyermekének, Corvin Jánosnak. A viszony hosszú évekig tartott, az uralkodó Magyarországra is elhozta a nőt, elhalmozta ajándékokkal, ékszerekkel, sőt még egy besztercebányai házat is adományozott neki. De bármekkora is volt közöttük a szerelem, Borbála nem volt rangban a királyhoz illő és nyilvánvaló volt az is, hogy a törvénytelen gyereket az ország urai nem fogadják majd el törvényes örökösként. Így aztán a királynak a törvényes utód biztosításához előbb-utóbb újra meg kellett nősülnie.
A korabeli királyok egyáltalán nem udvarolhattak választottjuknak, jövendőbelijüket többnyire az esküvő napján látták először. Általában először nem is ők vették el a kiválasztottat, hanem a képviselőjük. Ezt per procuram házasságnak nevezték. Így történt ez Beatrixszel is: 1476-ban Nápolyban Dengelegi Pongrác János, Mátyás unokatestvére képviselte a magyar uralkodót ezen az esküvőn. A jegyesek először 1476. december 10-én látták meg egymást Székesfehérváron, ahol a király hatalmas ünnepséget rendezett menyasszonya érkezésére. Két nappal később Beatrixet királynévá koronázták, december 22-én pedig megtartották a hetedhét országra szóló esküvőt a budai Nagyboldogasszony-templomban.
Mátyás örömmel vette, hogy asszonyát lefoglalják a hagyományos királynéi teendők. Egy dolog viszont megkeserítette az életüket: a várva várt fiúutód csak nem akart megérkezni. A korabeli rossz nyelvek szerint Beatrix meglehetősen aktív szerelmi életet élt még Nápolyban, és a mendemondák a meddőségét összefüggésbe hozták ezzel a kicsapongó élettel.
Az 1480-as évek második felére, amikor már egyértelművé vált, hogy a Mátyásnál 14 évvel fiatalabb Beatrix képtelen gyereket szülni, a király elkezdte előkészíteni törvénytelen gyerekének a trónutódlását. Még 1479-ben elismerte Corvin Jánost törvényes gyermekének, és uralkodóhoz méltó neveltetésben részesítette. Elhalmozta őt tisztségekkel, uradalmakkal, és elkezdte előkészíteni a trónöröklését. Csakhogy Mátyás halála után a dolgok nem úgy alakultak, ahogy eltervezte. Corvint János nem lett magyar király, és az ország sorsa baljós fordulatot vett.
Forrás: emelttortenelem.hu
Képforrás: szeretlekmagyarorszag.hu; tudasbazis.sulinet.hu; emelttortenelem.hu
