Mi is az a "Belső Föld" tulajdonképpen? A Föld egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a BELSŐ OLDALÁN már évmilliók óta van egy  4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom, melyet a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az angyalok birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk.

Agharta  kontinensekkel és óceánokkal rendelkezik, úgy, mint a  KÜLSŐ (vagyis felszínes!) világ, bár ott a szárazföld aránya nagyobb, mint az óceánoké (az arány 3/4 - 1/4).

A Belső Birodalom közepén ragyog a Központi Nap, Vulkánusz, az élő Mindenható, mely állandó fénnyel, meleggel, valamint bölcsességgel és mindent átölelő szeretettel látja el a Belső Birodalmat és a külső világot is. Ő a Földszellem, Gaia, a benn élő Krisztus, a Logosz, maga a mindenütt jelenvaló Isten emanációja. Ez egy magasztos és mindenek felett álló lény, de egyben élettér is, a Szabadok birodalma, Elohim földje, Új Jeruzsálem. Természetesen nincs semmi köze a zsidósághoz, ez a kifejezés a beavatottak nyelvén a magasztosak jelölése.

Vulkánusznak köszönhető minden megnyilvánulás. Ha Ő nem akarná, nem tartaná megnyilvánulásban sem a belső, sem a külső ”Földet”. Agharta földje mindenütt ragyogó és pompás kristályokból áll, ebből vannak ott a házak, templomok és más helyek is. Ehhez társul egy érintetlenül fejlődő őstermészet, paradicsomi növény- és állatvilággal. Ez az Eredeti Természet (Dialectica Natura Originalis), a tökéletes Teremtés a Logosz dicsőségére. Ez az emberiség eredeti lakhelye. A bukás után az emberiség bűnös része innen lett kitaszítva a külső világba.

A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában. Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül. Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenyek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz. 

A Belső Föld belső körében Az Új Jeruzsálem lakói teljes szabadságban élnek, őket már nem köti a gravitáció. Náluk a földhözkötöttség már csak egy fogalom. Ők az Elohim, az Egyetemes Szerzet. Ez már az ötödik dimenzió, a Világosság Fényszövetsége. Az Elohim tartja megnyilvánulásban az egész teremtést, a külső világ nélküle már rég elpusztult volna.

Számunkra a Föld benti birodalma még a mesék világába fog tartozni, amíg meg nem szabadulunk a materialista természettudomány primitív világképétől, valamint a beteges, önző mentalitásunktól. Ezenkívül ki kell törnünk érzelmeink rabságából, az asztrális fogságból. Végül ki kell cserélnünk és magunk mögött kell hagynunk  sérült személyiségünket, és ki kell emelkednünk egy teljes megújulásban a magunk-teremtette pokolból.

Meg kell értenünk: A VILÁGEGYETEMBEN semmi sem úgy működik, mint ahogy azt mi elképzeljük. Mesterségesen gerjesztett hiedelmeink elfedik a valóságot. Tudatában kell lennünk a ténynek, hogy MINDEN BOLYGÓ, SŐT CSILLAG is üreges! Ez az üreg egy élettér, ahol élethullámokat tart az Egy Élő Isten megnyilvánulásban. Ez a normális állapotuk! Ezért ha pl. a földönkívüli civilizációkról beszélünk, akkor előbb meg kell vizsgálnunk, hogy képesek vagyunk-e a helyes megkülönböztetéséi képesség használatára. Ha ez nincs meg, el kell állni ennek a témának a vizsgálatától. Tehát ezek után már hozzá kell tennünk, hogy a fent említett lények az adott bolygó külső vagy BELSŐ felületén élnek-e! Mert a világon semmi nem mindegy! Így annak tudatában, hogy a világegyetemben mindenütt a bolygók külső felére zárták ki a HARAG kirobbanása után a bukottakat, megértjük a kijelentését a beavatottaknak: a „látható világegyetem” a romlottság és bűn lakhelye. Ezek a poklok, ahol a bukott emberiségeknek meg kell tanulniuk a leckét sok-sok fordulaton keresztül a visszatéréshez. Ez az önismeret rögös útja. Szembesülnie kell önnön lényvalóságával, hogy megismerhesse a maga teremtette világot, és ezáltal megtanulja megkülönböztetni a látszatot a valóságtól, mert csak akkor tudja felismerni az Örök Igazságot. 

A paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségekkel, valamint az ezotériával foglalkozók nagy része egyetért azzal, hogy a Föld belseje üreges és teret ad néhány fejlett civilizációnak. Róluk úgy tartják, messze előttünk járnak a fejlődésben szellemi és lelki tekintetben, valamint technikailag is. A Föld felszínén élő emberek szemében istenek. Néhányan úgy gondolják, hogy az UFO-k nem idegen bolygókról jönnek, hanem a Föld belsejében előállított járművekről van szó. Kik ők és hol vannak ezek a rejtett bejáratok, melyek elvezetnek e földalatti civilizációkhoz? Honnan származnak ezek a civilizációk? Hogyan jöttek a Föld belsejébe? Valóban vannak bejáratok a Föld különböző pontjain? 

A híradások ezekről a dolgokról az emberiség régmúltjába nyúlnak vissza. A régi iratok hatalmas földalatti birodalmakról adnak hírt, melyek fővárosai számunkra elképzelhetetlenül fejlettebbek, mint bármi, amit eddig építettünk. Az egyik legismertebb város az Agartha nevet viseli. Erről Olaf Jansen norvég tengerész ad hírt, aki azt állította, hogy hajójuk egy vihar alkalmával bejutott az északi sarkon egy különös bejáraton keresztül ebbe a világba. Leírása egyezik az óindiai és más szent iratok híradásaival. Agartha Shamballa fővárosa, ahol egy központi nap, az élő és ható Vulkánusz gondoskodik az örök fényről. Shamballa pedig a kormánya a Föld alatti hálózatnak, a szeretet és erő megtestesülése. Lakói a megdicsőültek, a siddhák.  

Annak, hogy miért mentek a civilizációk a Föld alá, annak az elmélet szerint az a legfőbb oka, hogy sok-sok katasztrófa és háború lezajlott a Földön, aminek eredményeképpen elhagyták a felszínt, miután az eredeti természet megromlott. Az atlantiszi-lemúriai háború termonukleáris katasztrófával végződött és mindkét civilizáció elpusztult. A túlélők új világot építettek a Föld alatt, hogy biztonságban legyenek a további viszálytól és háborúskodásoktól.

Az 1800-as évek elején egy John Cleves Symmes nevű hadvezér az üreges Föld elmélet egy támogatója volt. Ő Edmund Halleynek, a híres csillagásznak hitt, aki szerint öt koncentrikus gömb van a bolygónk belsejében életet és fényt biztosítva az ott növekedő atmoszférának (melyet az Aurora Borealis nevű légköri jelenség okának tekintenek az elmélet hívei). Symmes annyira népszerűvé tette az elméletet, hogy róla nevezték el a sarkokon lévő lyukakat. Keresztülutazva az Egyesült Államokat megpróbált pénzt szerezni az expedíciójához és aláírásokat gyűjtött annak érdekében, hogy a Kongresszus finanszírozza azt, de sajnos nem támogatták.

1824-ben egy orvos összeállított egy expedíciót a Symmes Lyukhoz a Déli Sarkra, de az akció sikertelen volt. 1893-ban dr. Fridtjof Nansen elkészíttette a hajót, a Framot, melynek küldetése az északi sarki lyuk felfedezése volt. Visszatérve a kapitány és a legénység döbbenetes dolgokat mesélt. Az elmélet támogatói megőrizték a feljegyzéseket a hajónaplóból, miszerint meleg szelek fújtak az Északi Sark körül, piros és barna pollenszerű anyag borította néhol a havat, valamint leveles fa- és növénydarabok úsztak a jeges víz felszínén, ahol egyébként nincsenek is fák. Mindezeknek az anomáliáknak az eredete az elmélet hitvallói szerint bebizonyította a meleg északi nyílás létezését.

Az áttörést aztán 1926-ban Richard E. Byrd admirális hozta meg. Ő volt az első ember, aki ekkor átrepült az Északi Sark felett. 1929-ben sikeresen átrepült a Déli Sark felett is. A hivatalos jelentés szerint Byrd nem talált bevezető nyílásokat egyik póluson sem (eredetileg nem is azt kereste), a naplója szerint az admirális azonban talált egy nyílást az Északi Sarkon. A feljegyzések szerint 5000 kilométernyire berepült  a poláris nyíláson, belsejébe elképesztő felfedezőutat téve meg.

1939-ben az amerikaiak és a németek között versengés folyt az Antarktisz meghódítására. Rooselvelt elnök Byrd admirálist küldte a fagyott kontinensre azzal a céllal, hogy megelőzze a németeket. Az úticél Western Hemisphere volt. Az elmélet hívői szerint egy titkos küldetésről volt szó, melynek valódi indíttatása az volt, hogy megakadályozzák a nácik bejutását a „sarkkörön túli világba”.

Amikor Byrd admirális 1947-ben az USA által indított titkos missziók során az Északi, majd a Déli Sark felett repült, egyesek szerint megtalálta ezt a másik világot. A „bizonyíték” erre vonatkozólag egy leírás az admirális hiteles „elveszett naplójából”, melyet végül az 1970-es években találtak meg az elmélet támogatói. Az ebben leírtak elképesztők voltak. 

Néhány feltételezett bejárat:
- Kentucky, Mommoth Cave, Kentucky, US.
- Shasta hegy Kalifornia, US – az Agarthai civilizáció és Télosz városa állítólag a hegy alatt van merőlegesen
- Manaus, Brazília
- Mato Grosso, Brazília – Posid városa itt helyezkedik el
- Iguacu Falls, Brazília és Argentína határán
- Mount Epomeo, Olaszország
- Tibet - Shonshe városához vezető bejárat
- Mongólia - Shingwa földalatti városának állítólagos helye, melyhez a kínai-mongol határon található Góbi végtelen kopár vidékén elrejtett bejáraton keresztül lehet eljutni  
- Rama, India - egy régen elveszett földalatti város lehet itt, melyet szintén Rama-nak hívnak
- Gízai piramisok Egyiptomban, közvetlen lejárat az Amenti csarnokába
- Salamon Király bányái
- Dero Caves
- Északi és Déli Sarkok poláris lejárói

Talán a Sarkokról van a legtöbb információnk. Ha New Yorktól elindulnánk felfelé északnak Kanadán át a Föld Északi Sarkán keresztül egyenesen, valahol Oroszországban kötnénk ki, igaz? Nem biztos, hogy ott lyukadnánk ki – mondják, akik hisznek az üreges Föld elméletében. Az Északi Sarkon ugyanis egy nagy lyuk van – állítják – és ha ebbe bele tudnánk repülni vagy sétálni, a bolygó belsejében találjuk magunkat.

Az üreges Föld elmélete egyáltalán nem új keletű dolog, vita tárgyát képezi azokkal, akik szerint a Föld tömör. Nincs túl sok bizonyíték az üregességre vonatkozólag, hacsak nem veszünk figyelembe néhány megerősítetlen történetet, pár fotót, amelyen valóban lyukat lehet felfedezni az Északi Sarkon, valamint a fennmaradt utalásokat ősi írásokban. Valószínűleg van egy másik ilyen lyuk is a Déli Sarkon. Ám bizonyított tény, hogy az erről készült fényképek hitelesek.

Léteznek állítólagos történetek olyan emberekről, akik látták és bejutottak a Föld felszínéről a belsejében lévő térbe, ahol olyan önfenntartó vegetáció van, melyet egy belső Nap melegít, ahol különös, fejlett civilizációk élnek. Néhány szemtanú állítása szerint a bejáratot véletlenül találták meg, egyesek állítják, expedíciót indítottak azzal a céllal, hogy felfedezzék a Föld belsejét.

Mások szerint csak az arra nemesedettek léphetnek eme szent földre. Bárhogy is van, a természetnek ezt a részét a nyilvánosság előtt még homály fedi, de az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül. 

AZ ANTARKTISZI EXPEDÍCIÓ

A feltárt dokumentumok tanúsága szerint valamikor a nem túl távoli múltban bizonyos ország vagy esetleg országok tudósai  kifejlesztették az emberiség nagy álmának prototípusát, a levitációs hajtóművet!!!!!  Ennek alkalmazása révén az emberiség új korszakba lépett volna, melynek távlatai felmérhetetlenek. Ám a megrendelőknek más volt a tervük.

A második világháború alatt azonban nem várt és előre be nem tervezett dolgok történtek. Olyanok, melyekre senki sem számított. A nagy találmányról szóló dokumentumok, valamint a kísérletek eredményei  szőrén-szálán eltűntek. A fejlesztések harcok közben megsemmisültek, néhányat tudatosan semmisítettek meg, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Attól is tartottak, hogy a világ tudomást szerez róluk. Mégis, nagy a valószínűsége annak, hogy a levitációs hatóművel elért eredmények nem  mentek tönkre, csupán hozzáférhetetlenné váltak számunkra. A szakirodalom szerint a németek a háború elvesztése után létrehoztak a Déli-sarkon egy titkos kutatóbázist. A Haunebu-2-őt és Haunebu-3-at, az új évezred csodajárművének fejlesztése már az Új-Berlinnek nevezett 211-es bázison fejeződött be. Ennek a világtól elzárt kutatóközpontnak a kialakítását jelentősen megkönnyítette, hogy az Antarktisz alatt szunnyadó vulkánok, és hatalmas barlangok találhatók. Közülük a legnagyobb kiterjedése eléri a 45 kilométert is. A megközelítésük sem nehéz, mert a vulkánok által táplált melegvíz-források zöld oázissá változtatták a felszíni talajréteget. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehetetlen emberi tartózkodásra alkalmas élőhely kialakítása az örök jég birodalmában. 

Ennek a helynek még volt egy különlegessége: már foglalt volt a német építőcsapatok odaérkezése előtt is! Ám ezt a náci vezetők igen jól tudták. Ugyanis a terület feltérképezése közben döbbenetes dologgal szembesültek: a pilóták számtalan esetben azonosítatlan, vagy ismeretlen technológiával felszerelt, esetleg földönkívüli járművek le és felszállásának lehettek tanúi, akik a jégtakaró alatti támaszpontjaikról folytatták intenzív tevékenységüket. Tudatos tervet eszelt hát ki az okkult náci vezetés: kapcsolatfelvételt tervezett az ismeretlen civilizációval.

Az új támaszponton a németek törekedtek is erre a kapcsolatfelvételre az idegen, fejlett civilizációval, mert néhány év alatt olyan óriási technikai fejlődést értek el, ami egy magasabb szinten álló civilizáció segítsége nélkül elképzelhetetlen. Erre Richard E. Byrd admirális jelentéséből is lehet következtetni. Az amerikai titkosszolgálat ugyanis hamar tudomást szerzett Új-Berlin létezéséről, és attól tartottak, hogy a németek az időközben továbbfejlesztett csodafegyverükkel megtámadják őket. Ezért elhatározták, hogy megsemmisítik a bázist. Ehhez azonban fel kellett deríteni a pontos helyét, és  véderejét. Ezzel a feladattal azt a Byrd admirálist bízták meg, aki 18 évvel korábban sarkkutatóként segített a németeknek feltérképezni a hatalmas jégmezőket, és ezáltal nagyban elősegítette az Antarktisz németek általi gyarmatosítását, és Új-svábföld létrehozását. A High Jump nevezetű nagy szabású hadművelet azonban nem a várt eredményt hozott.

Byrd 4700 katona, 13 hadihajó, 1 repülőgép-anyahajó, 10 vadászrepülőgép, 2 hidroplán, 6 teherszállító repülőgép, 6 helikopter és traktorok, páncélozott hójárók kíséretében indult útnak. Nem sokáig bolyongott a hatodik kontinensen. Útja egyenesen a Bunger-oázisba vezetett. Ez volt ugyanis a legnagyobb zöld földterület az Antarktiszon, és ez alatt találhatók a legtágasabb barlangok. 

Ám mielőtt a flotta elérte volna a célpontját, hihetetlen dolog történt. A flottát ugyanis ismeretlen repülőszerkezetekből álló raj támadta meg, a híradások szerint szinte teljesen megsemmisítve azt. A túlélők nagy része azonnal visszafordult. Csak egy kis vakmerő felderítőcsapat repült tovább az admirális vezetésével.

1947 februárjában történt megérkezésükkor azonban elképesztő dolgokat tapasztaltak. Második expedíciója során az admirális korábban hófoltokkal tarkított zöld oázis helyett egy nagy, fekete földdel borított területet látott. Az oázisban tavak is voltak. Az egyikre leszállt egy hidroplánnal, és méréseket végzett. A víz nem volt hideg, és sósnak bizonyult. Az igazi kaland azonban ezt követően várt rá, mivel a terep időközben meglehetősen átrendeződött. Erről részletesen beszámolt a naplójában, amely azonban csak jóval a halála után került napvilágra. A Byrdről elnevezett Sarki Központ irattárosa bukkant rá, amikor elkezdte rendszerezni a tudós szellemi hagyatékát.

A kézirat tanulmányozása során döbbenten olvasta Byrd bejegyzését: "Ezt a naplót a legnagyobb titokban vagyok kénytelen írni. Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot. Nincs módomban nyilvánosságra hozni a következő dokumentumot. Az itt közöltek talán soha nem kerülnek közlésre, de kötelességem leírni abban a reményben, hogy egyszer majd mindenki elolvashatja egy olyan világban, ahol bizonyos emberek önzése, kapzsisága és hatalomvágya nem hallgattathatja el az igazságot."

A február 2-i naplóbejegyzésből aztán kiderült, hogy valójában miről van szó: "Minden előkészület megtörtént, hogy északnak repülhessünk. Az üzemanyagtartályok teletöltve. Felszálltunk. A távolban hegyeket láttunk. Csakugyan egy hegységhez értünk, bár korábban nem tudtam róla. Átrepültünk egy hegylánc felett. A gerincen túl egy völgyet pillantottunk meg, amelyet egy kis folyó szelt át. Lehetetlen, hogy itt zöld növényzet legyen! Valami nyilvánvalóan nem stimmel. Itt jégnek és hónak kellene lennie alattunk.".

Ettől kezdve az események napjaink UFO-s elrablásaira emlékeztetnek: "A navigációs műszerek megbolondultak, az iránytűk csak pörögnek. Nem látjuk a Napot. Mintha itt valami más forrásból jönne a fény. Odalent fákat látunk. A magasságot 300 méterre csökkentettem, hogy jobban megfigyelhessünk mindent. A hőmérséklet 23 fok! A műszereink ismét rendesen működnek. Rádiókapcsolatot viszont nem tudtam létesíteni a központtal, a készülék itt nem működött. A táj normális alattunk (amennyiben ez itt normálisnak mondható). A távolban valamiféle ”ragyogó” város látható. Ez lehetetlen! Repülőgépünk furcsán mozog. Képtelen vagyok irányítani. Nem reagál a kormányzásra. Istenem! Két furcsa repülő szerkezet jelent meg mellettünk. Gyorsan közelednek felénk. Korong alakúak és fényes felületűek. Egészen közel jönnek, és látom az azonosító jelzéseiket. Ez egy horogkereszt! Fantasztikus! Hol lehetünk? Ismét megpróbáltam irányítani a gépet, de nem sikerült. Valami láthatatlan erő mozgat minket. Ahogy a két gép odaért hozzánk a rádiónk elkezdett recsegni, majd egy hang szólalt meg angolul, feltűnő német akcentussal. Egy üzenet érkezett. »Isten hozta admirális a birodalmunkban. Pontosan hét perc múlva leszállítjuk önöket. Nyugalom admirális, jó kezekben van. Bármit is tapasztalnak majd, ne rémüljenek meg! A barátaink talán szokatlanok lesznek önöknek, de jóakaratúak!« A repülőgép motorjai leálltak. A gép irányíthatatlanná vált. Újabb rádióüzenetet kaptunk. »Megkezdődik a leszállás.« Nem a megszokott módon ereszkedtünk alá, hanem úgy, mintha egy láthatatlan liftben lennénk. A földet érés csak egy apró zökkenés. Gyorsan leírom még, amit látok. Számos ”ember” közeledik felénk. Nagyon magasak és szőkék. A város a szivárvány színeiben csillog. Kísérőink náci jelzésű hajóitól távolabb óriási korong alakú járművek láthatók, számunkra ismeretlen technológia termékei, mégis oly ismerősnek tűnő jelekkel az oldalukon, talán az egyiptomi hieroglifákra hasonlítanak. Nem tudom mi fog történni, de nem látok fegyvert a közeledő alakoknál. Egy hang a nevemen szólít, és utasít, hogy nyissam ki a gép ajtaját. Megteszem. A rádióst és engem udvariasan fogadtak. Felszálltunk egy kis emelvényszerű járműre, aminek nem voltak kerekei, és a város felé haladtunk. Valami kellemes meleg italt kaptunk. Soha azelőtt nem ittam még ilyet. Nagyon finom volt. Tíz perc után két hatalmas alak jött elénk, kb. 3 m magasak voltak. Arra kértek, hogy kövessem őket. A szájuk nem mozgott, gondolatokkal kommunikáltak. Nem tehettem mást, elmentem velük. A rádiósom ott maradt."

Az admirálist egy különös ”emberhez” kísérték, akit mindenki csak Mesternek nevezett. Ez az ember igen fontos dolgot közölt vele: "Admirális, elmondom, miért hozattam ide. Érdeklődésünk önök iránt már akkor elkezdődött, amikor Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantották az első atombombájukat. Ebben a nyugtalanító időszakban elküldtük az önök felszíni világába repülő eszközeinket, hogy tanulmányozzuk azt, amit elkövettek az emberiség ellen. Látja eddig soha nem avatkoztunk bele az önök viselt dolgaiba, most azonban meg kell tennünk, mert megtanultak használni egy olyan energiát, amely egyáltalán nem való a földi emberiség kezébe. Küldötteink már átadták üzenetünket az önök politikai vezetőinek, de ők nem törődtek vele. Most önt választottuk ki arra, hogy tanúskodjon a létezésünk mellett, és meggyőzze őket esztelen magatartásukról."

A Mester arra biztatta Byrdt, hogy vigye el üzenetét a világ vezető hatalmaihoz. Ebben az üzenetben felszólította az emberiséget, hogy hagyjon fel a nukleáris fegyverek gyártásával, és tanuljon meg békében élni a környezetével. Ezt követően a Mester elköszönt, és magára hagyta az admirálist.

A napló így folytatódott: "Visszakísértek a szobába, ahol a rádióst hagytam. Ismét felszálltunk arra a furcsa kerék nélküli járműre, és visszamentünk a repülőgéphez. Amint becsuktuk az ajtót a gép felemelkedett. A láthatatlan lift kilencszáz méter magasba emelt minket. Habár a sebességmérő nem jelzett, mégis gyorsan repültünk visszafelé." A két különös repülőgép mellettünk haladt. Egy idő után rádióüzenet érkezett: »Most magára hagyjuk admirális. A gépe ismét irányítható. Auf Wiedersehen!« A gép hirtelen megrázkódott, majd zuhanni kezdett. Gyorsan visszanyertem az irányítást felette, és már szabadon repültünk délnek. Ismét a jégmező felett voltunk. Sikerült rádióösszeköttetést létesítenünk a bázissal. Leszálltunk a támaszponton."

A történetnek koránt sincs vége. Annak ellenére, hogy 8 hónap állt rendelkezésére küldetésének teljesítésre, Byrd admirális 8 hét után befejezettnek nyilvánította az expedíciót. A megdöbbentő élményt követően rögtön visszafordult, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok kormányát a nácik és az idegen faj közös antarktiszi bázisának létezéséről, és hogy átadja a Mester üzenetét. Byrd naplója az amerikai vezérkar reakcióját is megörökítette: "A Pentagonban vezérkari ülés volt. Beszámoltam felfedezésemről és a Mester üzenetéről. Mindent szavamat előírásszerűen rögzítették, majd értesítették az elnököt. Utána még három órán keresztül ott tartottak. A Top Security Force alaposan kikérdezett a részletekről is, majd egy orvos-csoport megvizsgált. Igazi kínszenvedés volt! Utána elengedtek, de a Nemzetbiztonsági Iroda szoros felügyelet alatt tart. Azt a parancsot kaptam, hogy az emberiség érdekében HALLGASSAK mindarról, amit megtudtam. Emlékeztettek rá, hogy katona vagyok, és engedelmeskednem kell a parancsnak".

Kell ehhez valami kommentárt fűzni? A történtek után az admirális természetesen hallgatott. 1958-ban a halálos ágyán is csak ennyit mondott: "Expedíciónk nagy és eddig feltáratlan új területre bukkant, amely az örök titok hazája."  

Forrás: www.atjaro-penta.blog.hu (Az itt közölt adatok egy része ellenőrizhető, mások nem. A szövegek egyes  internetes oldalak, blogok és néhány közösségi oldal fórumain hangzottak el. Az Antarktiszi expedícióról, a nácik földönkívüliekkel kapcsolatos kísérleteiről és egyéb hozzá fűződő anyagokról  négy részes film is készül, melyet a MTV-ben is levetítettek.)

Képforrás: boldognapot.hu; federallodge.org; sites.google.hu