Ha valaki a számos és egyre szaporodó árulkodó jel ellenére még mindig kételkedik abban, hogy a világot titokzatos, a háttérben meghúzódó erők irányítják és ezek az erők brutális lépéseket terveznek az egész világ ellen az elkövetkezendő időszakban, az sürgősen látogasson el a világ egyik legnagyobb és legijesztőbb repülőterére, ami az USA-beli Denvertől alig néhány kilométerre épült. Bátran és a lehető legmélyebb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy olyan élményben lesz része, amit nem fog soha elfelejteni, és amihez képest egy igazán rémisztőnek szánt vidámparki szellemvasút-utazás nem tűnik majd másnak, mint önfeledt kirándulásnak egy vicces, kellemes, helyen.
A helyzet az, hogy a jövőnket megírták, mégpedig igen mélyreható részletességgel, félreérthetetlen egyértelműséggel. Mi erre a bizonyíték? Nézzük: Először is ismerjük a repülőtér különösen érdekes, és különféle anomáliákkal teli történetét. A gigantikus alkotás alapterülete 140 négyzetkilométer (csaknem kétszer nagyobb, mint egész Manhattan). Elképesztően nagy területeket zártak le a nyilvánosság előtt szögesdrótokkal, melyeket egyenruhás fegyveresek őriznek.
Denvernek ez a második repülőtere, 1995-ig csupán egy légi kikötővel rendelkezett, ami kiválóan kiszolgálta a légi forgalmat, tehát indokolatlannak tartották, hogy még egy reptér épüljön ide, pláne ekkora méretű. Így meglehetősen nagy visszhangot keltett, hogy a városvezetés minden bevezető és indok nélkül megterveztette, és megépíttette a hatalmas komplexumot. Ez önmagában szokatlan, de nem különben azok a tapasztalatok, melyekről az építkezés során beszámoltak: először is, nem volt megfelelő a hely, ugyanis a legszelesebb, legkiszámíthatatlanabb légkörű területre épült a reptér, mely enyhén szólva nem logikus, ha célját tekintjük, hiszen számos probléma adódhat ebből a későbbiek folyamán.
A másik érthetetlen dolog, hogy a szükségtelennek tartott repülőtér előre eltervezett összege 1,7 milliárd dollár volt, melyből végül 4,8 milliárd dollár lett. Ráadásul enyhén szólva, elég homályos eredetű forrásokból jött össze a pénz. Valahányszor szóba került, hová is tűnt el az a tömérdek dollár – hiszen a komplexum megépítése nem emészthetett fel ekkora összeget –, sosem adtak rá egyértelmű választ.
Érdekes volt az építkezésnél az is, hogy az alkalmazott munkások szokatlanul nagy biztonsági előírások között dolgozhattak csak, nem hagyhatták el munkaterületüket, kizárólag a saját zónájukon belül mozoghattak. A dolgozókat biztonsági őrök felügyelték, és 3-4 hetenként váltották a munkásokat.
Vajon mi lehet olyan titkos egy elvileg polgári célokra épült repülőtér szerkezeti felépítésében, ami okán szinte hermetikusan zárt, egymástól teljesen elszigetelt munkavégzési körzeteket kellett kialakítani, és ami miatt a munkások közül senki nem maradhatott hosszabb ideig az építkezésen?
De nemcsak ez a furcsaság. A terület természeti adottságait tekintve teljesen sík terület, vagyis egy ilyen típusú komplexus építése nem indokol különösebb tereprendezést, itt mégis 110 millió köbméternyi földet termeltek ki, ami teljességgel érthetetlen, hiszen ez majd egy kis hegyre való mennyiség. Honnan jött ez a töméntelen föld? Odalentről? Erősen valószínű, hogy a Denveri Repülőtér alatt hatalmas csarnokokat, alagútrendszereket hoztak létre. Így már megmagyarázható az abnormális mennyiségű felesleges föld. De mi szükség lehet a földalatti, több szintes épületegyüttesre? És miért kell ezt egy nemzetközi repülőtérrel álcázni?
Vannak, akik azt állítják, hogy valóságos kis városról, egy katonai komplexumról van szó, egy olyan hálózattal, melynek köze nincs a fentebb említett repülőtérhez. Azok, akik azt állítják, hogy jártak már a földalatti komplexumban, úgy mesélik, hogy az építmény hat emelet mélységű, szintenként különböző funkciókat lát el. Van itt roppant méretű óvóhely, jól felszerelt kórházzal; egyéb ellátó egységekkel; saját áramfejlesztő és levegőtisztítóval; keringető rendszerrel; fél hadseregnek való fegyverraktárral; hadműveleti központokkal; ahonnét az egész világot érintően ellenőrizhető katonai akciókat tudnak levezényelni. Az egész olyan, mintha egy egész anyahajtót süllyesztettek volna a föld alá. Ez önmagában is ijesztő. Mi célja lehet a CIA-nek – bizonyos fedőnevek alatt ők finanszírozták az építkezést – ilyen álcázással, amellyel mindenkit be akarnak csapni?
A reptér állandó tartalékai között szerepel tízmillió liternyi kerozin, mely teljesen indokolatlan egy polgári repülőtér esetében. Inkább arról lehet szó, hogy katonai csapatszállító gépek, vadászgépek, netán bombázók fogadása és indítása miatt szükséges. Ráadásul akkora kifutópályája van a reptérnek, mely a világon a leghosszabb – 4,8 km. Az utasszállító gépeknek egyszerűen nincs erre szüksége, de a nagy, katonai teherszállítóknak igen.
Nézzük a reptér egyéb érdekességeit: az épületeket borító anyag rendkívül egyedi, a napfény 90%-át visszaveri, így a műholdak és az egyéb felderítők számára átláthatatlanok. Lehet-e még fokozni az elképesztő anomáliákat? Lehet. Ugyanis mindezen felül olyan rejtett kódokat is közvetít a hely, melyet észrevesznek azok, akiknek van rá szemük. A komplexum ugyanis telis-tele van szimbolikával: szobrokkal, festményekkel, mindenféle sokatmondó, művészeti alkotásnak nevezett, vagy annak álcázott, a jövőt ecsetelő és felvázoló információval. Mindjárt a főbejáratnál egy emléktáblát látunk, melyen fellelhetőek a szabadkőműves szimbólumok. Önmagát adja a kérdés, hogy egy letagadott, titkos társaság jelképe, mit keres egy polgári repülőtéren álló emléktáblán? Na és az Anubis szobor? Az embertestű, sakál- vagy vadkutyafejű istenségről az egyiptomiak köztudottan azt tartották, hogy az alvilág kapuinak őrzője.
Az utasok által is bejárható épületekben, várótermekben, folyosókon különös, szürreális hangulatú, már-már morbidnak nevezhető festmények találhatóak, amelyeket megtekintve, sokakon rendkívül nyomasztó érzés vesz erőt. Több utas számolt be arról, hogy valóságos horrorisztikus élményben volt része a reptéren, és ez a kellemetlen érzés egészen addig kitartott, míg el nem hagyták a komplexumot. Ez nem csoda, hiszen olyan képekről van szó, amelyet csak elmebetegek tennének a falra, ugyanis ezeken a képeken maga az apokalipszis elevenedik meg a maga borzalmaival.
Az egyik ilyen kompozíció, mely négy jelenetből áll – A világálom és béke gyermeke címet viseli –, egészen elképesztő mondanivalóval rendelkezik, bár a hivatalos verzió agyonszépíti a mondanivalót. Három koporsó áll a kép központi részén. Egyikben egy szőke kislány Bibliával a kezében, mellette a Dávid-csillag. A másik koporsóban egy indiánasszony, a harmadikban egy néger nő fekszik. Körülöttük ijedt arcú emberek, és kihalt, vagy ritka állatok, virágok. A háttérben város lángol. Aztán ott egy másik kép: a háttérben szintén város lángol, anyák siratják gyermekeiket, egy zombiarcú katona felnyársal egy fehér galambot, mely a béke szimbóluma. A harmadik képen legyőzve a rémpofájú katona, gyermekek veszik körül, és a békét hirdetik. A negyedik képen egy szellemi vezető, aki köré összegyűlnek az emberek, és ő vezeti őket tovább, feltehetően az Aranykorba.
Mindez csupán azért ijesztő és fenyegető, mert megnyilvánul benne a globális háttérhatalom szándéka. A Denveri Repülőtéren látottak voltaképpen üzenetek tőlük, nekünk. Üzenet, mely arról szól, mennyire elbizakodottak, mennyire biztosak a dolgukban, és persze arról, hogy ennyire elszántak.
A repülőtér bejáratánál található egy ágaskodó, fakó lovat ábrázoló szobor. A ló szemei éjszakánként nem éppen bizalomgerjesztő, vöröses fényben izzanak. Sokaknak a bibliai Jelenések Könyve jut eszébe róla, melyben a következő sorok állnak: „Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: ’Jöjj!’. Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a Föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.”
További érdekessége a szobornak, hogy alkotója, éppen saját művének esett áldozatul. Történt ugyanis, hogy amikor az alkotást a helyére akarták állítani, a tartókötelek mindmáig megmagyarázhatatlan oknál fogva elszakadtak, és a több tonna súlyú szobor maga alá temette alkotóját, aki azonnal szörnyethalt.
Forrás: A Hihetetlen magazin 2012 márciusi kiadványának felhasználásával lejegyezte: Csiribusz. Aki a történet részleteire kíváncsi, az az általam megjelölt forrásból utánanézhet.
