A hetvenes években a Szovjetunió területén, Szibériában egy nemzetközi geológusokból álló csoport, fúrásokat végzett a földkéregben. Mivel arrafelé már találtak olajmezőket, ezért céljuk egy felhasználható ásványkincs, olaj, vagy földgáz felfedezése volt.  

Azokban az időkben a szovjet elmélet uralkodott, miszerint minden területen le kell győzni a nyugatot. A kommunizmus erős, és ezt meg kell mutatni a világnak.

A Kola-félszigeten, ami ma is Oroszország része, sikerült egy tizenkét kilométernél is mélyebb fúrást végrehajtani. A dr. Dimitrij Azzakov és norvég kollégája, Barn J. Nummendahl által vezetett fúrócsoport célja tizennégy kilométeres mélység elérése volt, ám a kilencedik kilométerénél a fúrófej egy erős kőzetrétegbe ütközött. A fúrófej órákon át küzdött a mélységben úgy, hogy közben a fúrószár, és az egész fúrótorony folyamatosan remegett. Aztán hirtelen abbamaradt a remegés és a fúrófej felgyorsult. Arra a következtetésre jutottak, hogy talán egy üregbe fúrtak bele. 

Ilyenkor bevett eljárás, hogy kihúzzák a fúrófejet, lebocsátanak az üregbe egy speciális mikrofont, majd annak segítségével, lehallgatják a földalatti mozgásokat. Legnagyobb megdöbbenésükre nem a szokásos lassú, elnyújtott zajokat hallották, mely a földrétegek egymásra ható nyomásából fakad, hanem jól kivehetően emberi sikolyok hangjait, melyekről felvételeket is készítettek:  

Jól kivehető az emberi fül számára is, hogy férfiak, és nők sokasága sikoltozik. A felvétel végig visszhangos, ami nem annak köszönhető, hogy az 1977-es technika ennyire torzított volna, hanem valószínűleg az üreg falairól visszaverődő valódi visszhangok miatt.   

Aki csak meghallgatta a geológusok közül, mind mély megdöbbenéssel és tanácstalansággal viszonyult a felvételhez. Izgalom uralkodott el a táboron. Mindenki hallhatta, és sokan ki is mondták, hogy szerintük olyan ez, mint a pokolban kínlódó emberek tömegének hangját hallják a felvételen. De a döbbenet még ezután érte el a tetőfokát.

Azon az éjjelen a furatból, hirtelen támadt nagy nyomással, füst tört fel a magasba. Pár másodpercig tartott a jelenség, amikor a füstből egy denevérszárnnyal rendelkező, több méteres lény csapott hirtelen a táborra. Körözött a megzavarodott emberek felett, és szemmel láthatóan élvezte, mennyire félnek tőle. Aztán elrepült az éjszakába. 

Ezek után olyan pánik tört ki, és akkora volt a fejetlenség, hogy a közeli városból az összes mentőautónak ki kellett jönnie. Nagyon erős, és nagyon adag nyugtató-injekcióval tudtak csak egyeseket lecsillapítani. Néhány embert olyan sokkhatás ért, hogy be kellett szállítani őket a legközelebbi kórházba. A tábor környékét lezárta a hadsereg, és azóta sem lehet megközelíteni azt a helyet. 

Dr. Azzakov a következőket mondta az esetről:

„Mint kommunista, nem hiszek a Mennyben vagy a Bibliában, de mint tudós, most már hiszek a Pokolban. Mondanom sem kell, mennyire meg voltunk döbbenve a felfedezéstől, de tudjuk mit láttunk, és hallottunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Pokol kapuján fúrtunk át. A fúró hirtelen vadul forogni kezdett, jelezvén, hogy üregbe jutott. Az érzékelők szerint pedig drasztikusan megnőtt a hőmérséklet, meghaladta az ezer fokot.” 

A társaság nagy része azonnal istenhívő lett, köztük dr. Azzakov is, akinek az esetről jó ideig hallgatnia kellett a Szovjetunión belül. A hazaküldött nemzetközi geológuscsoport azonban szabadon beszélhetett a szibériai élményről. Bár azóta nagyon sok év telt el, a mai napig történnek olyan események, melyek megerősítik a szibériai eset hitelességét. 

Ilyen történet például Jacques Cousteau – világhírű francia felfedező, tengerbiológus, kutató – esetében is előfordult. Egy alkalommal, egyik embere meglepő élményben részesült búvárkodás közben. A Karib-tengeren voltak épp, és emberének az volt a feladata, hogy egy felderítetlen, tengerfenék alatti barlangrendszerbe merüljön le. A férfi ezt meg is tette, de röviddel azután, hogy alábukott, máris megrántotta a mentőzsinórt, hogy húzzák fel. 

A fedélzetre jutva, olyan pánikhatás alá került, mely miatt sokáig alig tudott megszólalni. Amikor végre erőt vett magán, elmondta, hogy odalent a mélyben, tisztán kivehető emberi sikolyokat hallott, és olyan rettegés tört rá, hogy azonnal menekülni akart. Ez az eset ott és akkor történt, ahol Cousteau kapitány híres kijelentése elhangzott, vagyis az, hogy amit ő ott látott a mélységben, arra még nincs felkészülve a világ. 

Forrás: kereszteny.network.hu; kovatsk.neobase.hu