1929-ben az isztambuli Topkapi-múzeumban felújítás közben előkerült egy állatbőrre rajzolt térképrészlet, mely minden bizonnyal egy világatlasz megmaradt része. Az eredeti világtérképet – mely 65x90 cm-es lehetett - a néhai Piri Reis török admirális készítette 1513-ban, ugyanis rajongott a térképekért, így nem csoda, hogy bármerre is vetette a sors a világban, összegyűjtötte a kezdetleges rajzoktól a művészi munkákig a térképeket, majd átmásoltatta azokat kiváló minőségben. A kor térképei a sok használat közben hamar elrongyolódtak, ezért századokon át másolták őket, rendre kiegészítve azokat, rájuk rajzolva az új földeket, területeket. A tengernagy szerint több térkép is forrásként szolgált munkájához, térképén ez volt olvasható: „A partok és a szigetek Colombo térképéről másoltattak át a térképre.”
A térkép grafikáktól hemzseg, az óceánon különböző típusú hajók, a szárazföldeken állatok láthatók, ezen felül pedig a kor szokásának megfelelően, néhány fantázia szülte sziget is megtalálható rajta. A szárazföld belsejében és a tengerek felszínén rövidebb-hosszabb magyarázó szövegeket helyezett el. A sorokból megtudható, hogy Piri Reis a szerkesztés során összesen 20 forrásmunkát használt fel, köztük arab és portugál műveket is.
A térképszelvény meghökkentően precíz, hosszúsági vonalakkal ellátott, és világosan kirajzolódnak rajta az Atlanti-óceán partjai, Európától Afrikán keresztül az amerikai kontinensig csakúgy, mint a hatodik földrész, vagyis Antarktisz bámulatosan részletes körvonalai is, pedig annak felfedezése még legalább 300 évet váratott magára. Piri Reis idejében a jégtakaró alatti szárazföld ilyen pontos, összefüggő felmérése lehetetlen volt, kizárólag mai, modern technikával elképzelhető. A térképen Grönland három különálló szigetként szerepel, jóllehet erre a tényre csupán a múlt században derült fény. Az atlaszmaradvány centrális pontja Kairóhoz, tehát a piramisokhoz esik, mintha az lett volna a világ közepe. A múlt század ötvenes éveiben az akkori legmodernebb műszerparkkal felszerelkezett tudósok megállapították a térkép oly mértékű pontosságát, amelyet manapság csak légi fényképezés alkalmazásával érhető el repülőgépről, vagy műholdról az űrből! Újabb tüzetes vizsgálatok után világgá kürtölhették az eredményt, miszerint a térkép ugyan a valóságot tükrözi, ám nem az 1517-es, hanem a kb. 9000-11000 évvel ezelőtti állapotot. Mindezt geológiai és földrajzi adatokkal támasztották alá, mert például tény, hogy abban az időben valóban nem borította még be vastag jégpáncél Antarktiszt.
Nem elképzelhetetlen az sem, hogy olyan források jutottak el az admirálishoz, amelyek a föníciaiak elődeitől vagy más, ismeretlen hajósoktól származtak, utazásaik magyarázataiból születtek. Ezek az ősi utazók még találkozhattak jég nélküli állapotában Antarktisz partjaival.
Forrás: foldirejtelyek.repeta.hu
Képforrás: life.hu; pirireis.edu.tr
