Florida, azon belül különösen Miami, az 1980-as években rendkívül felkapott hely volt. Ekkoriban forgatták a Miami Vice című krimisorozatot, amely szintén jelentősen növelte a régió népszerűségét.

1982-ben a Miami Egyetemre jó néhány csinos lány járt. Ám Elizabeth Ann (Beth) Kenyon még közülük is kitűnt szépségével és bájával. Beth-nek dús, világos barna haja volt, csodálatos mosolya, kedves arca. Ha belépett valahová, mindenkinek leesett az álla. Szinte uralta a teret, olyan szép volt. Beth szeretett élni, imádta a szórakozást, a jó bulikat. És amikor barátnői győzködni kezdték, hogy jelentkezzen egy helyi szépségversenyre, szinte azonnal ráállt.

Az egész verseny amolyan jó kis murinak számított és egyfajta megmérettetésnek Beth számára. Itt azonban nemcsak a jó alak, a szép arc és a szexi bikini számított. Az intelligenciáról is tanúbizonyságot kellett tenni. Amikor a színpadra lépett, barátnői számára nem volt kétséges, hogy ki fog győzni. Az eredményhirdetésen úgy tűnt, senki nem lepődött meg, egyedül maga Beth.

Beth-nek az első helyezés után hirtelen nagyra törő álmai lettek. Ha volt hibája, akkor az, hogy rendkívül naivan látta a világot. Álmában sem gondolta volna, hogy a reflektorok fényei mögött olyan emberek is megbújhatnak, akik rosszat akarhatnak. Beth soha nem sejtett hátsó szándékot semmi mögött.

1983-ban, a diplomaosztója előtt úgy döntött, hogy benevez a legkomolyabb versenyre is. A szépségversenyek között a Miss Florida volt a legkiemelkedőbb. Akkoriban nagy dolognak számított elnyerni egy ilyen helyezést. Bár a lány bejutott az öt legszebb résztvevő közé, a versenyt mégsem ő nyerte meg, mindez azonban nem szegte a kedvét. A szépségkirálynő-választás olyan lehetőségeket hozott Beth életébe, amelyekről azelőtt nem is álmodhatott.

Beth hirtelen nagyon felkapott és népszerű lett. Rengeteg modellmunkával keresték meg. Teljesen természetesnek tűnt, hogy egy ilyen gyönyörű, magas, jó alakú lány a modellszakmában is kipróbálja magát. Hamarosan bekerült egy olyan elit körbe, ahol nagyon megtetszett neki az állandó csillogás. Tömérdek partira járt, rengeteget bulizott olyan helyeken, ahol hírességek, celebek, gazdag férfiak is megfordultak. Nem sokára meg is telt a notesze a sportcsillagok, és a tehetős üzletemberek címével. Ettől kezdve a dél-floridaiak életét élte, valósággal habzsolta az életet. A népszerűség klassz dolog, a szépségversenyek, a rivaldafény miatt sok ember szívesen megismerte volna Beth-t, de ilyenkor nem árt az óvatosság, nem árt felmérni kivel állunk szemben. Beth viszont nagyon naiv volt.

Egy évvel később, 1984-ben Beth már jól ismert volt a gazdagok körében, de míg ők könnyedén költekeztek, Beth alig tudta fizetni a számláit. Hogy meg tudjon élni, állást keresett és meg is találta. A Coral Gables középiskolában kezdett tanítani speciális igényű tanulókat. Nem volt könnyű dolga. Akkoriban egy huszonéves lánynak egyedül boldogulni, aki tanít, mellette modellkedik és még bulizni is jár, nem volt egyszerű. De Beth képes volt meglátni mindennek a jó oldalát.

Aztán egy napon, 1984. március 6-án nem jelent meg a munkahelyén. Az iskolából megpróbálták elérni, de nem vette fel a telefont, sőt, a családja sem találta, pedig napi kapcsolatban voltak. Hiába keresték a barátainál, az ismert helyeken, sehol nem akadtak a nyomára, így felhívták a rendőrséget és bejelentették Beth eltűnését. A rendőrség eleinte a megszokott rutint követte, hiszen rendszeresen tömérdek ember eltűnését jelentették nekik, de többségük saját akaratból távozott és általában megkerült. Így most sem aggódtak annyira. Ráadásul Beth olyan típus volt, aki a pillanatnak élt. Gondolt egyet és például elröppent a Karib-tengerhez vagy átugrott New Yorkba. Mindez az sugallta, hogy most is ez történhetett. De rokonai, különösen édesanyja érezte, hogy most valami másról van szó.

A család nem bírta a tétlenséget, hiszen azt kellett látniuk, hogy a rendőrség semmit nem tesz. Ezért felbéreltek egy magánnyomozót, Ken Whittaker személyében, hogy találja meg a lányukat, akit immár három napja nem látott senki. A férfi ott kezdte a nyomozást, ahol mindenki tette volna, a lány lakásán. Beth otthonában semmi nem utalt dulakodásra, de Whittaker az édesanyától tudta, hogy a lánynak volt egy gyűrűje, amihez nagyon ragaszkodott, mert családi hagyaték volt és sehova nem ment nélküle. Így volt ez a kis noteszével is. Ezért amikor a férfi megpillantotta a gyűrűt és a noteszt a komódon, már tudta, hogy valami nagy baj történt.

A noteszben rengeteg név volt: sportolóké, üzletembereké, menedzsereké, mindenféle celebeké, így Whittaker mindegyiket megkérdezte a szülőktől, hátha ismernek valakit vagy tudnak valami fontos információt mondani a férfiakkal kapcsolatban. Sajnos azonban egyik név sem mondott semmit a szülőknek, illetve az egyik mégis: Christopher Wilder. Beth egy ideig járt vele, de az anyja már akkor megjegyezte neki, hogy nem örül ennek a viszonynak, mert rossz érzése van a férfivel kapcsolatban. Aztán a lány hamarosan szakított vele.

Whittaker felvette a kapcsolatot Wilderrel és sikerült kieszközölnie egy találkozót tőle. Ám amikor másnap felkereste Wildert a lakásán, az nem volt otthon. Egyértelmű lett a nyomozó számára, hogy a férfinek kényelmetlen Beth-ről beszélni. A kérdés már csak az volt, hogy miért.

Christopher Wilder sikeres üzletemberként egy építőipari céget vezetett. Hobbi szinten pedig imádta a fotózást, rajongott a fényképezőgépekért. Két dolgot imádott az életben: a szép kocsikat és a szép nőket. Chris 1983 tavaszán ismerkedett meg Beth-szel az egyik szépségversenyen. Wilder sok szépségversenyen dolgozott fényképészként. Amint megismerte Beth-t, azonnal a bűvkörébe került. Sokat fotózta a lányt, később aztán többször randevúztak és elegáns éttermekbe mentek vacsorázni. Beth-nek tetszett ez az életstílus. A férfi azonban gyorsan nagy sebességre kapcsolt. Beleszeretett a lányba és megkérte a kezét. Ám amikor Beth hazavitte bemutatni a szüleinek, az anyja nem rejtette véka alá az ellenszenvét, ráadásul a férfi jóval idősebb volt a lánynál. Ez nagyjából megpecsételte a kapcsoltuk végét.

Visszatérve a magánnyomozóra, nem hagyta annyiban a meghiúsult találkozót. Wilder valami ostoba indokra hivatkozva magyarázta ki, miért nem volt otthon a megbeszélt időpontban. Whittaker újra felkereste Wildert és kereken megmondta neki, tudni szeretné, merre járt, mit tud Beth-ről és milyen kapcsolatban álltak, illetve hogy mikor látta utoljára. Christopher Wilder sziklaszilárd alibit tudott biztosítani magának arra a bizonyos napra, amikor a lány eltűnt, így Whittaker egyelőre hagyta Wildert.

Beth eltűnését senki sem értette és ahogyan teltek a napok, a család és a barátok egyre jobban aggódtak a lányért. Beth ugyan kicsapongó volt, de azért mindig lehetett tudni, merre jár. Most azonban a föld nyelte el. A nyomozó megkérdezett pár diákot is a középiskolából, ahol Beth tanított. Szerintük a tanárnő mostanában kicsit feszült volt. Sokat aggódott a kocsija miatt is, amelyet egy közeli szervizben hagyott. Whittaker felkereste a szervizt, ahol az egyik szerelő jól emlékezett Beth-re. Állítása szerint egy magas, napbarnított, középkorú úriember kísérte a lányt. Egyértelműen komolyan érdeklődött a lány iránt, modellmunkát kínált neki, aztán elhajtott a nemzetközi repülőtér felé. Az egész helyzet nagyon gyanús volt. Más lányok sokkal óvatosabbak lettek volna. Ám a feltörekvő modell sohasem mondott nemet egyetlen fotózásra sem. Vajon ez lett a veszte?

A magánnyomozó és emberei átnézték az összes parkolót a reptéren, átfésülték az összes garázst. Mind a háromszázötvenhetet. És végre megtalálták Beth kocsiját. Átnézték, de nem találtak benne sem dulakodásra utaló nyomokat, sem vért, semmi szokatlant.

Mint kiderült, Beth-nek volt egy jóval idősebb barátja, ő ismertette meg a lányt azzal a bizonyos gazdag világgal. A férfi úgy mutogatta őt, mint egy trófeát, s Beth talán azért vállalta fel ezt a kapcsolatot, mert nem állt jól anyagilag. Egyesek szerint Beth akaratlanul is mindig rossz emberekkel kezdett, és könnyű volt átverni. Nagyon hiszékeny, naiv lánynak írta le az egyik ismerőse. A gazdag világ sokszor vonzza a szélhámosokat, a bűnözőket is, és egy naiv leány könnyen besétálhat a csapdába, ha nem figyel. Beth egy ilyen partin ismerkedett meg egy német származású úriemberrel, akivel az utolsó randevúját töltötte el. A férfi már csak ezért is gyanús volt.

A német férfi odavolt Beth-ért. Úgy tűnt, nagyon gazdag, de egy idő után rá kellett jönnie, hogy nem fogja megkapni a lányt. Nem tudni, mi történt, ám Beth rövid idő után megszakította a kapcsolatot a férfivel. Whittaker utánajárt a férfi helyzetének és kiderítette, hogy járatos az alvilági körökben is. Felvette vele a kapcsolatot, bár nem volt könnyű elérni. A magánnyomozó érezte beszélgetésükkor, hogy a férfi sokat hazudik, de miután leellenőrizte az alibijét, a férfi valóban ártatlannak bizonyult, így kihúzta a gyanúsítottak listájáról. Whittaker sorban utánajárt minden férfinek, minden kapcsolatnak, de egyik sem bizonyult járható nyomnak. Végül elfogyni látszottak a lehetőségek.

Közben Beth családja megkereste a rendőrséget, hogy tájékozódjanak, mit tettek azóta a lányuk ügyében. Kiderült, hogy semmit, és őket is további türelemre intették. A Kenyon-házaspár azonban nem tudott megnyugodni, és most már Whittaker sem. Még ezekben a napokban, a család éppen a híradót nézte a tévében, amikor egy eltűnt lány fotóját mutatták be. Megállapították, hogy pont úgy néz ki, mint Beth. A húsz éves lányt Rosario Gonzaleznek hívták, és ami a legfurcsább, ő is szépségkirálynő volt. Whittaker úgy látta, talán van összefüggés a két lány között, akik ráadásul nagyon hasonlítottak egymásra.

Miami nemcsak a hírességek, de a nagyszabású események gyűjtőhelye is volt, mint a Miami Nagydíj, ami vonzotta a széplányokat, hisz ők adták át a díjakat a nyerteseknek, és komoly szerepük volt a ceremónián. Rosario a Nagydíj egyik fénypontja volt, s éppen az eltűnése napján lépett színpadra. A pályánál dolgozott aznap, és mindenki úgy emlékezett, hogy végül egy középkorú férfivel ment el.

Két héttel a nyomozás megkezdése után újabb esemény történt. Eltűnt a harmadik lány, de ezúttal nem Dél-Floridában, hanem északon, Daytona Beachen. Úgy tűnt, hogy 1984 nagyon csúnya év a széplányok számára. Mondhatni mindennapossá vált, hogy eltűnt egy-egy szép leány és az emberekben nőtt a feszültség. Eleinte csak Floridából tűntek el a lányok, majd Texasból, Coloradóból, Kaliforniából, Nevadából, Indianából. Az esetek közötti hasonlóság pedig hátborzongató volt. Az összes lány fiatal volt, szép, és mind a modellszakmában dolgozott vagy szépségkirálynő volt. A további adatok még megrázóbbak. Az eltűnt nők mindegyikével végeztek. Rosario és Beth esetén kívül összesen kilenc nőt találtak meg. Valamennyiüket megkötözték, valamiféle elektromos szerkezetet kötöttek rájuk, valamint nemi erőszak jeleit találták rajtuk. Az ügybe bekapcsolódott az FBI is. Bár a lányokat különböző államokban találták meg, kiderült, hogy a tettes ugyanaz lehet, hiszen mindegyiket ugyanazzal a köteg ragasztószalaggal kötözték meg, mely egy gurigáról való volt. Ezen kívül a kínzások módszere is egyezett.

Rosarióról – aki az első áldozat lehetett és Beth előtt két héttel tűnt el – rengeteg kép készült a Nagydíjon. S ahogyan Whittaker visszanézte a felvételeket, egyszer csak észrevett egy ismerős alakot Rosario közelében: Chris Wildert, Beth Kenyon exbarátját. Az egyik kocsiban ült, ugyanis a verseny a másik hobbija volt. Valószínűleg Rosariót követte.

Egy fiatal lány egy nevadai szépségverseny után tűnt el. Az egyik fotón jól látszott a színpad és a kifutó. A háttérben itt is felismerhető volt egy gyanús férfi: Chris Wilder. Nem kellett nagy ész ahhoz, hogy rájöjjenek, ő az összekötő kapocs az esetek között.

Mindez persze még nem bizonyítja magát a gyilkosságokat. Ekkor történt, hogy egy floridai nő kétségbeesve hívta a segélyvonalat, miszerint most szökött meg egy férfitól, aki megkínozta és megerőszakolta. A rendőrségen jó néhány fotót mutattak neki. A nő azonosította a támadóját: Christopher Wilder volt az.

A nyomozók már indultak, hogy letartóztassák a férfit, de az meglépett Floridából. Tudták jól, ha nem kapják el, hamarosan egy újabb szépségkirálynő hal meg. Ahogyan utána nyomoztak, láthatták az útvonalát. Majdnem minden nap másik városban bukkant fel. Mindenki őt kereste. Majdnem öt héttel Beth eltűnése után, értesült a rendőrség a férfi hollétéről: Kanadába tartott. A határ előtt egy benzinkútnál megállt, ahol viszont felismerte két helyi lakos. Wilder visszamenekült a kocsijához, ahol az ülésen egy 357-es Magnum volt. Az egyik férfi lefogta, de Wilder a fegyverrel megcélozta saját magát. Dulakodás közben meglőtte az őt lefogó embert is.

Mindezzel véget ért Wilder ámokfutása. Lassacskán fény derült a férfi ördögi módszereire. Minden szépségversenyen ott volt. Különböző modellmunkákkal cserkészte be a szép lányokat. És mindig horogra akadt valaki. Azzal bolondította őket, hogy komoly modellkarriert futhatnak be és neves magazinok címlapjain pózolhatnak. Ám az álarc mögött Christopher Wilder nem volt más, mint egy beteg, gonosz szándékú sorozatgyilkos, aki szép nőkre vadászott.

Wilder gonosz tettei vele együtt a sírba szálltak. A nyomozók tudták, hogy Wilder halálával maradnak megválaszolatlan kérdések, hiszen senki más nem tudhatta Wilderen kívül, hol található Beth.

A sors igazságtalansága, hogy a lányok holttestei közül éppen Beth Kenyon és Rosario Gonzalez teste nem került elő soha. Még ma is eltűnt személyként vannak nyilvántartva.

Az ID Extra / Meggyilkolt szépségkirálynők – Célkeresztben című dok.filmje alapján írta: Csiribusz

Képforrás: charleyproject.org; youtube.com; murderpedia.org; 80sdreams.blogspot.com; 2016.worldiaday.org