Az egyiptomiak számára fontos volt, hogy a holttest épen maradjon a túlvilágon is. A mumifikáció lehetővé tette az elhunyt fizikai létét, míg a Halottak Könyve segített a léleknek kijutni a sírból.

Az Óbirodalom idején egyedül a fáraóknak adatott meg, hogy a síron túl is tovább éljenek, Ré istenhez közel. Később azonban a nemesek és a gazdag birtokosok fokozatosan egyre nagyobb hatalomra tettek szert, s így osztozhattak a fáraók kiváltságában is. Ez a „demokratizálódási” folyamat az Újbirodalom idején tovább folytatódott, és ekkor már bárki, aki helyes életet élt, újjászülethetett a túlvilágon. Ehhez az kellett, hogy rendelkezésére álljon a Halottak Könyve, amelyet papiruszra írva helyeztek a halott koporsója mellé.

A Halottak Könyvét az Újbirodalom idején állították össze azokból a varázsszövegekből, melyek a Középbirodalomban használatos szarkofágszövegekből származtak. Ez utóbbiak pedig természetesen az óbirodalom piramisszövegein alapultak. A Halottak Könyve volt „az a könyv, ami megmutatta a fényt”.

A Halottak Könyvének varázsigéit és formuláit rendszerint papiruszra írták, esetleg a múmia vászoncsíkjaira. A papiruszt vagy a koporsó mellé helyezték, vagy a halotti isten, Ptah-Szokarisz szobrának a talapzatába. A könyvből vett fejezetek és varázsigék száma, melyeket helyenként rajzokkal is illusztráltak, aszerint változott, hogy milyen anyagi helyzetben volt az, akinek készültek a feliratok. A legegyszerűbb szövegeket több sorozatban is elkészítették, üresen hagyva azt a helyet, ahová az elhunyt nevét kellett beírni. A fejezetek tartalmát könnyen lehet témák szerint csoportosítani. A legelső szövegek arról beszéltek, hogyan készítették elő a holttestet a túlvilági utazásra, hogyan szállították a szarkofágot a sírhoz, hogyan keltették újra életre az elhunyt érzékszerveit, és milyen volt a gyászmenet.

Forrás: Alessandro Bongioanni: Ókori civilizációk/Egyiptom – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: b-hop.it; jenogi.com; en.wikipedia.org