Dédapáink idejében még egész Európában híre volt annak, hogy Magyarországon a szőlőtőke néhol aranyat terem. Ezt a tudósok igyekeztek ugyan cáfolni, ám kiderült, hogy számos hitelesnek nyilvánított híradás szól a jelenségről már évszázadok óta. Többféle magyarázat is született ezután a dolog mibenlétére, még arra is, hogy az utóbbi időkben miért nem találni már a földeken aranytartalmú növényeket.
A 19. században azzal magyarázták a legendát, hogy a földből előkerülő régi, főként kelta eredetű aranyleleteket gyakran csigavonalban vezetett minták díszítették. Kardmarkolatok, ékszerek, lószerszámok egyaránt tartalmaznak ilyen díszes motívumokat, melyeket az egyszerű ember szőlőindának, venyigének gondolt – mondták a tudósok. Ezzel a véleményükkel ugyan feltételezték a földművesekről, hogy nem tudnak megkülönböztetni egy díszes lószerszámot egy szőlőindától, de ez az abszurd nézet nemigen zavarta a kiművelt koponyákat.
Az aranyvesszőről először Mátyás király humanistái, Pietro Ransano és Galeotto adtak hírt. Ransano, az Itáliában született püspök így ír Epitome rerum Hungaricarum című munkája első fejezetében: „És ami csodálatos, az aranytermő helyeken levő szőlőkben elég ujjnyi vagy féllábnyi hosszú aranyvesszőcskét szednek, amifélét számosat, megvalljuk, mi is láttunk.”
A katonaként szolgáló Galeotto Marzio pedig ezt mondja: „Egy hallatlan és csodadolgot említek, miről azt mondják, hogy máshol sehutt nem fordul elő. Ott ugyanis arany terem, vessző alakban, hasonló a spárgához, néha meg a szőlőtőke körül tekergőzött kacs formájára, többnyire kétarasznyi hosszaságban, mit sok ízen láttunk. De ez a szőlőtőke körül termett aranyspárga vagy kacs nem igen tiszta érczű, mivel oly erű, mint a rajnai arany, s azt tartják, hogy e természet-aranyból csinált gyűrűk, könnyen készülvén (mert semmi munkába nem kerül a karikára hajlított aranyat az ujjunkra vonni), meggyógyítják a szemölcsöket. Aminthogy nekem is van efféle aranyvesszőből gyűrűm.”
Eberhard Werner Happel német orvos 1683-ban Hamburgban jelentette meg a természet furcsaságairól szóló könyvét. Ebben ő is tudósít egy érdekes magyarországi esetről: „El nem mulaszthatom, hogy meg ne emlékezzem Magyarország legjelesebb termékéről, melyet Aurum Vegetabile-nek neveznek, azaz termő aranynak. Heinrich Martin híres eperjesi orvos jegyzeteiből tudom, hogy egy magyar nemesnek, Válpatakynak szőlőjében, kertésze munka közben valami sárga hajtást pillantott meg, midőn ki akarta húzni, nem bírta, mert gyökere mélyen benyúlt a földbe; majd kapával esett neki, de sehogy se boldogult, végre nagy fáradsággal egy arasznyit letört belőle, melyet egy aranymívesnek megmutatván, nagy örömére megtudta, hogy a legfinomabb és legtisztább arany. Egy hét múlva a kertész visszatért az aranyat termő venyigéhez, akkorára az már ismét kinőtt, letört újból egy pálcikát. Addig járt így az aranytőkére, míg gazdája s a hatóság neszét nem vették; de akkorára ő már igen meggazdagodott.”
Az eset azonban nem ér véget ennél a pontnál, a kertész új keletű vagyonát ugyanis rövidesen elperelte tőle egykori gazdája. Minderről pedig a máig fennmaradt periratok tanúskodnak. A német doktor, könyvében több más esetet is megemlít, így II. Rákóczi György és Rhédey Ferenc erdélyi fejedelmek aranyszemű szőlőit, majd felemlegeti a német és spanyol kincstárakat, melyekben szintén őriztek Magyarországról származó aranyvesszőket.
Egyik legkiválóbb földrajztudósunk, a 18. században élt Bél Mátyás a földeken termő arany létezését tudományosan bizonyított ténynek tekintette, és a soproni borvidékről említ példákat. De képet közöl egy tokaji szőlőben lelt aranytekercsről is Hungariae antiquae et novae prodromus című munkájában, amely 1723-ban jelent meg Nürnbergben.
Ha valaki pedig mégsem hinne az egykori tudós szavának, az napjainkban is megtekintheti a Nemzeti Múzeumban a Tokaji szekrényke nevű tárgyat, amit annak idején Batthyány Károly herceg küldött ajándékba Mária Teréziának. Ez egy gazdagon díszített aranyládikába foglalt aprócska aranyszarvas, amely egy szőlőszemet tart a szájában. A barnára töppedt szőlőszemet aranyszemcse borítja, sőt a magjai is aranyból vannak. Az idő múlása ugyan eléggé megviselte a gyümölcsöt, a nemesfém azonban összetéveszthetetlenül és elválaszthatatlanul hozzátartozik. Ezt senki sem tagadhatja.
Forrás: Hihetetlen magazin / 2012. június-augusztus – lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: aryzauq.tv
