Volt már Déjá vu érzésük? Az emberek több mint 70%-a találkozott már vele – olyan érzés, hogy ezt „már átéltem valaha”. A francia megnevezés is ezt jelenti: „már látott”. Máig nem világos, miért és hogyan jött létre. Nézzük meg ezt a kérdést a modern tudomány segítségével.

Déjá vu, amit gyakran használnak írók, filmrendezők – említsük meg például a Mátrix című filmet – többféle formában megjelenhet. A leggyakoribb az, amikor az embernek az a meggyőződése, hogy múltban már átélte az adott szituációt – mégpedig minden részletével együtt. Gyakori az is, hogy az ember hirtelen úgy érzi, olyan helyre került, ahol már korábban járt.

Pedig teljesen ismeretlen helyekről van szó, ahol még nem járt az illető. Ennél ritkább a Déjá senti / már érzett. Ez a fogalom csak az érzésekre vonatkozik, amelyekről az ember úgy hiszi, hogy a múltban már érezte őket.

Mivel a Déjá vu érzésnél az ember abban is biztos, mi fog következni a jövőben, megnyílnak a paranormális érzések kapui is. Olvashatunk olyan elméleteket, miszerint a Déjá vu nem más, mint „emlék egy előző életből”, ami a reinkarnációnak köszönhetően ottragadt az elménkben. Elő lehet hívni állítólag telepátiával vagy asztrális utazással. Annyi fantasztikus elmélet, elképzelés létezik, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Eközben a Déjá vu rejtélyét inkább az agyunkban kellene keresni, ami úgy néz ki, nem működik olyan tökéletesen, mint gondoltuk.

A pszichológusok és a neurológusok sem biztosak egyelőre a Déjá vu eredetét illetően. Néhány hihetetlen elmélet is létezik, ami ezt a jelenséget próbálja megmagyarázni. Mint például az, hogy Déjá vu közben egy múltbéli álom rajzolódik ki előttünk, amire eredetileg emlékeztünk... Akkor jut eszünkbe, amikor a valós életben ahhoz hasonló helyzetben találjuk magunkat.

Az az elmélet, miszerint a Déjá vu és az álmok között létezik összefüggés, csak részben alátámasztott. Egy pszichoterapeuta ötvennyolc páciensének vizsgálata közben megállapította, hogy tíz páciensének egyáltalán nincsenek álmai, s ők nem is éltek át semmilyen Déjá vu-t.

Egy másik elmélet szerint a Déjá vu-t az agy pillanatnyi „szétszórtsága” okozza. Mindkét féltekéje ugyanis egymástól függetlenül rögzíti az eseményeket. Az állandó kapcsolat a két félteke között keltheti azt az érzést, hogy létezik a Déjá vu. Ha azonban késik a kommunikáció a nem domináns – általában a jobb – agyféltekéből a domináns – általában a bal – agyfélteke felé, az agy domináns fele kétszer kapja meg ugyanazt az információt – az elsőt azonnal, a másodikat némi késéssel. Így az agy, amikor megkapja arról az információról a második képet, úgy viselkedik, mint ha ezt a képet egyszer már elraktározta volna. Nem képes ugyanis időben behatárolni az első kép érkezését, nem tudja, hogy az egy pillanattal, vagy évekkel korábban érkezett.

Ezt a jelenséget, amit csaknem mindenki ismer, a kutatók mégsem képesek maradéktalanul megmagyarázni, pedig már a neurológusok is foglalkoztak vele. Ők elsősorban arra próbáltak rájönni, hogy az agy melyik féltekéje felelős érte. Abból a megállapításból indultak ki, hogy a Déjá vu általában a halántéklebeny-epilepsziában szenvedőknél gyakori. Ezért próbálták a lebenyt elektromosan stimulálni, és a kísérletben résztvevőknél valóban sikerült Déjá vu érzést kiváltaniuk csaknem minden objektummal kapcsolatban, amit eléjük tettek. Ezért ma az a legaktuálisabb elképzelés, hogy a Déjá vu érzést a halántéklebeny irányítja.

Az angol University of Leeds kutatói Akira O'Connor vezetése alatt néhány éve egy másik kísérletet hajtottak végre, ami igazolta az előző megállapítást. Abból a tényből indul, hogy a Déjá vu a következőképpen alakul ki: az agy elkezdi vizsgálni, hogy az éppen átélt eseményt, érzést már átélte-e valaha a múltban. Ezt a folyamatot ismerős impulzusok jelenléte váltja ki. Ha az esemény hasonlít valamihez, amit az illető már megélt egyszer, az agy újabb folyamatot indít el – azaz kiértékeli az eseményt ugyanúgy, mint ahogy azt már korábban tette.

A kutatók kísérlettel akarták megállapítani, hogy ez a két folyamat egymás nélkül is végbemehet-e az agyban – hipnózis segítségével próbálták a jelentkezőknél csak a második folyamatot elindítani. Tizennyolc emberből ötnél sikerült kiváltani Déjá vu érzést.

A 2008-as évben a Déjá vu-kutatás színpadán megjelent a hipotalamusz is, mely a középagy egy része, s amiről köztudott, hogy a halántéklebennyel és a hippokampusszal együtt az emberi emlékekért és érzelmekért felelős.

A felfedezésre véletlenül került sor. A torontói Western Hospital kutatócsoportja, Andres Lozano idegsebész vezetésével a hipotalamusz stimulációjával próbálkozott mélyálomban, túlsúlyos emberek gyógyítása érdekében. Ilyen stimulációkat már régebben is végeztek, fejfájás gyógyítására, agresszív viselkedés tompítására, valamint mozgássérültek gyógyítására.

Egy ötvenéves túlsúlyos férfi operációja közben, amikor elektromos impulzusokat vezettek be az agyába, a páciensnek Déjá vu érzése támadt. Ahogy az orvos növelte az intenzitást, a páciens emlékei egyre jobban kikristályosodtak. A helyet, ami az emlékeket leginkább felidézte, a kutatók a hipotalamuszban találták meg, ezzel együtt a halántéklebeny és a hippokampusz aktivitása is növekedett.

Még két hónappal később is képes volt a páciens pontosan emlékezni mindenre, amit a stimuláció alatt átélt. Ezért újabb stimulációknak és pontos vizsgálatoknak vetették alá. Ezek alátámasztották, hogy jelentősen javult a memóriája, valamint a tanulási képessége – egyenes arányban a stimulációk mennyiségével. A kutatók így pontosan behatárolhatták azt a helyet, ahol az emlékeink tárolódnak. Idővel talán sikerül megfejtenünk a Déjá vu lényegét is. Hogy a páciens végül megszabadult-e a súlyfeleslegétől, a hivatkozásokból nem derül ki.

Forrás: 3. évezred Extra / 2016 nyár – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: guernseydonkey.com; nika-blue.blog.onet.pl; hvg.hu