„Asszonytudós és asszonypolitikus ő, elsők elseje, jelesek jelese. Halmozzuk el a szeretet virágaival!” Az erdélyi magyar költő, Miklós László ezzel a verssel köszöntötte 60. születésnapja alkalmából Elena Ceausescut, a kommunista román diktátor feleségét. Alig egy évtizeddel később a bukott házaspárt kivégzőosztag elé állították.

A havasalföldi hegyvidéken született Lenuta Petrescu ki nem állhatta az iskolát, hiszen bármilyen szorgalmasan is bújta a tankönyveket, semmi sem ragadt meg a fejében. Általános iskola negyedik osztályában a testnevelésen és a kézimunkán kívül már mindenből bukásra állt. Ezért nem is próbálkozott tovább. Otthagyta az iskolát és gyertyákkal, késekkel kezdett el házalni. Innen ragadt rá csúfneve: „Bicskás” Lenuta.

Tizennégy évesen bátyjával együtt Bukarestbe költöztek, ahol a lány egy ruhagyárban kapott munkát. Rövid időre egy gyógyszergyár laboratóriumában is kisegített, amelyre később úgy emlékezett, mint első tudományos kísérleteinek színhelyére. Mivel a jövedelme nem volt elegendő a megélhetéshez, esténként prostituáltként kereste a kenyerét a főváros egyik vöröslámpás negyedében. 1939-ben azonban az illegális kommunista párt egyik gyűlésén Nicolae Ceausescu személyében rátalált a szerelem.

Miután a kommunisták átvették a hatalmat Romániában, a Ceausescu házapárnak is felvitte Isten – vagy inkább a párt – a dolgát. Elena a külügyminisztériumban kapott titkárnői állást, ahol egészen férje 1965-ös hatalomra kerüléséig dolgozott. Ezt követően egyre magasabb pártfunkciókba helyezték, és 1977-ben még a Politikai Végrehajtó Bizottságba is beválasztották.

Elenának azonban ez nem volt elég. Mindig is szégyellte, ezért eltitkolta gyenge iskolai szereplését. Ehelyett egyre-másra azt terjesztette magáról, hogy óriási eredményeket ért el a polimerkísérletek területén, melynek következtében még a doktori címet is elnyerte. Uralmuk csúcsán a Román Akadémia elnökévé választották, és több nyugati egyetemtől is díszdoktori címet nyert. Hiúságban szinte versenyre kelhetett a férjével, aki fél fejjel volt alacsonyabb nála, ezért folyton magas sarkú cipőben járt, és nyilvános helyen le sem vette a kalapját. Elena viszont, aki idősebb volt a férjénél, három évet letagadott a korából. A tévében sosem mutathatták oldalról, mert szégyellte hosszú orrát. Ahogy rövidlátását is, így csak titokban viselt szemüveget. A dohányzástól sárga és ritkás fogai miatt csak néha mosolygott. Elena nem vetette meg az alkoholt, de kizárólag a méregdrága Cordon Rouge pezsgőt volt hajlandó elfogyasztani. Hálószobáját minden reggel friss orchideával díszítették. Férje házimozi mániája azonban untatta, és folyton elaludt az unalomig vetített westernfilmeken. Nem úgy a Nyugatról beszerzett pornókazettákon.

Végül a diktátort és nejét is elérte a vég. Az 1989-es forradalom kezdetén megpróbálták titokban elhagyni az országot, de menekülés közben elfogták és egy laktanyában rögtönítélő bíróság elé állították őket. Ők azonban értetlenül hallgatták az ellenük felhozott vádakat. Elena „kedves fiainak” nevezte őreit, és megpróbált a szívükre hatni. Amikor az ügyész azt firtatta, hogy ki írta valójában az asszony tudományos dolgozatit, ő így fakadt ki: „Micsoda pofátlanság! Én az akadémia tagja és elnöke vagyok!”

A bíróság végül a nép ellen elkövetett bűneiért és a nemzetgazdaság tönkretételéért halálra ítélte a vádlottakat. Ők látszólag egykedvűen fogadták az ítéletet, csak akkor tiltakoztak, amikor durván hátrakötözték a kezüket. Miközben falhoz állították, a riadt Elena ezt suttogta férjének: „Nicolae, csak nem ölnek meg minket? A mi Romániánkban?” A következő pillanatban eldördült a sortűz.

Forrás: Lilla Magazin / 2017. január 10. - Hegedűs Péter írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: hu.wikipedia.org; 7sport.ro; kulturpart.blog.hu