Ausztrália - 1980. augusztus 17.: Az egész történet egy ártatlan családi piknikkel kezdődött, majd szörnyű tragédiába fulladt. Azon az augusztusi délutánon a Chamberlain házaspár Michael és Lindy, három gyermekükkel, a 7 éves Aidennel, az ötéves Reagannel és a 9 hónapos Azariaval táborozni mentek a titokzatos Ayers szikla mellé.
Bár a táblák figyelmeztették őket: „a dingó ragadozó állat, etetéssel senki ne bátorítsa”, nem sokat foglalkoztak vele. Egy idő után Michael – aki egyébként adventista igehirdető volt –, a tábortűz mellett maradt a két kisfiúval, Lindy pedig a sátorba ment, ahol nem sokkal korábban a kislányát lefektette. Amikor belépett a ponyva alá, hátborzongató látvány fogadta, amit először fel sem tudott fogni. Egy dingó, bemászva a sátorba, véres fogai között tartotta a kisbabát, majd meglátva Lindy-t, elrohant a gyermekkel együtt.
A többi táborozó és kiránduló – összesen úgy háromszázan –, kétségbeesve segítettek kutatni a szerencsétlenül járt gyermek után, de sehol nem lelték sem őt, sem az állatot. Ennek ellenére, és holttest hiányában, a halottkém mégis azt a megállapítást tette, hogy a gyermek halála már akkor bekövetkezett, amikor a táborhelyre érkeztek. Természetesen az anya nem tudott beletörődni abba, hogy kislánya eltűnt, ráadásul egy ragadozó állat falta fel.
Az első tárgyalás nagyon megviselte a házaspárt, nagy segítség volt számukra a család és Michael gyülekezetének támogatása. Az igazi megmérettetés azonban csak később kezdődött, az események eltelte után egy évvel. Az Ausztrália Északi Területi Rendőrsége nem nyugodott bele a halottkém véleményébe, az elkövetkezendő hónapokban újabb és újabb bizonyítékokat kerestek Lindy Chamberlain ellen, miszerint a gyermeket nem egy dingó ragadta el, hanem az édesanya gyilkolta meg, a férjet pedig bűnrészességgel vádolták. A bizonyítékok súlyossága miatt 1981-ben ismételt vizsgálatot kezdeményeztek. A házaspár teljesen ledöbbent a vádaktól.
Chamberlainék megint a bíróságon találták magukat, és kíméletlenül eléjük tették egy nejlonzacskóban a kislány véráztatta rugdalózójának maradványait, amit pár nappal a gyermek eltűnése után találtak meg egy dingó odúja előtt. Ám nyoma sem volt annak a fehér kocsikabátkának, amit a kislány aznap Lindy szerint viselt. Ugyanakkor állították, hogy véres ujjlenyomatokat találtak az autójuk kilincsén, illetve lyukakat a kislány rugdalózóján.
Egyre vadabb elképzelések láttak napvilágot. Olyan pletykák kapnak szárnyra, hogy Azaria neve azt jelenti: „istennek szánt áldozat” vagy „áldozat a pusztaságban” és az Ayers sziklánál valamikor emberáldozatokat mutattak be a bennszülöttek, s meglehet a kislányt is ekképp áldozták fel a szülők. Vallási meggyőződésük miatt egyre nagyobb ellenszenv vette körül őket, és aggodalmasan védelmezték a dingókat, amelyek Ausztrália őshonos állataihoz tartoznak, míg a Chamberlain család csak egy idegen.
A hónapokkal később megtalált rugdalózót szabályellenesen elküldték Londonba vizsgálatra, ahol az ottani szakértő megállapította, hogy a ruhadarab vérfoltjai alapján valószínű, a gyermek torkát késsel vágták át. Bár dingó-szakértők elmondták, a dingó más ragadozókhoz hasonlóan áldozatai torkát harapja át elsőnek, a bíróság mindezt a tényt figyelmen kívül hagyta. Ahogyan azt is, hogy a tragédiát megelőzően két nappal, két kisfiú találkozott össze ugyanott egy dingóval, aki semmiféle félelmet nem tanúsított az emberek iránt, és az egyik gyermek lábába mart. Időközben a véres ujjlenyomatokról kiderült, hogy egy fiatalemberé voltak, aki leesett a szikláról és a házaspár nyújtott segítséget számára, amikor fejéből ömlött a vér. A rugdalózón talált lyukakról pedig bebizonyosodott, hogy egy dingó fognyomai.
A társadalom véleménye megoszlott. Úgy elszabadultak az indulatok a lakosság körében, hogy Lindy Chamberlaint többször megpróbálták meglincselni, és csak a kitartó hitközösségük, illetve a nem túl lelkes rendőrök védelmének köszönhette életét. Nem beszélve arról, hogy időközben ismét gyermeket várt.
A bíróság végül életfogytiglani büntetésre ítélte az anyát, aki a börtönben szülte meg újabb kislányát, Kahliát. A gyermeket azonnal elszakították tőle, férje pedig ideg-összeroppanást kapott. Az egész hercehurca öt évig tartott, amíg egy újabb szerencsétlenség váratlan fordulatot nem hozott az ügyben.
Egy turista leesett az Ayers szikláról, amit a világ legmagasabb sziklájaként tartanak számon, és mire megtalálták, a dingók már félig felfalták a testét. Ugyanitt megtalálták Azaria kabátkáját is, tőle nem messze pedig a kislány maradványait. Ez Lindy felmentését jelentette, de nem nyújtott vigaszt az elvett évekért, a tömérdek megaláztatásért, és az óriási lelki fájdalomért.
A házaspár ügyvédje bejelentette, hogy kártérítési pert indít mindazokért az évekért, melyeket annak a vádnak az árnyékában kellett leélniük, hogy meggyilkolták saját kisbabájukat. Az ügyvéd megmondta az Azaria név valódi jelentését is: "Isten megáldotta".
A történet sokakat megragadott, így született belőle könyv és film is Meryl Streep főszereplésével, melyért a színésznő 1989-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznő díját vehette át.
A történettől független, de hasonló tragédiák másokkal is megestek: Fraser-sziget: A Világörökséghez tartozó szigeten 2001-ben egy kilenc éves fiút mart halálra két dingó. Azóta több támadás is történt, a legutóbb idén áprilisban, amikor a dingók egy négyéves kislányt haraptak meg. A Fraser-sziget Ausztrália fajtiszta dingóinak élőhelye, és a 360 ezer font értékű védőkerítés nem igazán népszerű sem a helyi lakosok között, akik azt állítják, hogy az állatok ártalmatlanok, sem a turisták körében, akik a dingókat a sziget nevezetességeinek tartják.
Peter Garrett, szövetségi környezetvédelmi miniszter a panaszok kivizsgálásáig nemrég leállíttatta az építkezést, de pár nappal később a queenslandi kormány bejelentette, hogy a munkát folytatják, és a kerítés már csaknem elkészült.
George Villaflor, a helyi Butchella nép ügyvédje azt nyilatkozta, hogy a kormány hozzáállása egyszerűen szégyenletes. "Két teljesen laikus bennszülött asszonyt kértek meg, hogy menjen végig a kerítés tervezett vonalán, és nézze meg, van-e ott valamilyen kulturális szempontból jelentős emlék. Nem lehet minden területet megnézni, és a kormány ezeket az asszonyokat kulturális tanácsadóknak nevezte, csakhogy leplezze az elhibázott lépéseket. Ez a módszer már évekkel ezelőtt hitelét vesztette" - mondta Villaflor. Az ügyvéd szerint "szégyenletes", hogy az építés tovább folytatódik, és a kerítés kedvéért feltúrták az emberi maradványokat.
A Fraser-sziget, a világ legnagyobb homokszigete évente 300 ezer látogatót vonz, főleg túrázókat, halászokat és néhány lelkes rajongót, akik az üres homokparton kószálnak. A terület az UNESCO Világörökségi listájára ősi homokdűnéi és természeti alakzatai miatt került föl. A dingók a sziget szerves részét alkotják, és a számos figyelmeztető tábla ellenére a látogatók szeretnek közel menni hozzájuk. A vadőrök szerint épp ez a közelség válhat veszélyessé. Az állatok egyre bátrabban mennek a szállások közelébe, ahol gyakran ennivalót is kapnak.
Az ausztrálok mindig is furcsa viszonyban voltak a dingókkal, amelyek állítólag 4000 évvel ezelőtt ázsiai tengerészek révén kerültek a kontinensre. Az 1980-as években Lindy Chamberlain esete kavarta fel a közvéleményt, aki azt állította, hogy gyermekét dingók ragadták el a mai Uluru közelében. A nőt bűnösnek találták gyilkosságban, később felmentették, de sokan nem hittek neki, mígnem hét évvel ezelőtt a kilenc éves Clinton Gage-et a dingók szét nem marcangolták a Fraser-szigeten. A múlt században több mint 56 km hosszú kerítést építettek Ausztrália keleti részén a juhlegelők megvédésére.
Mivel a Fraser-sziget fontos szerepet tölt be Queensland gazdaságában, az állam kormánya elhatározta, hogy keresztülviszi az építkezést. "Azt akarom, hogy a védőkerítés késlekedés nélkül megépüljön"- mondta Andrew McNamara, fenntarthatósági miniszter.
A család szomorú történetéből film készült Sam Neill és Meryl Streep főszereplésével 1988-ban. A film magyar címe: Sikoly a sötétben.
Forrás: Nigel Blundell / Különös, de igaz; filmvilag.hu; mult-kor.hu
Képforrás: abc.net.au; dailymail.co.uk; terebess.hu; csmonitor.com
