Bálint Lilla írása

48 évig élt férfiként, és mindössze 17 hónapig nőként. Hogyan lett a dán festőből, Einar Wegenerből Lili Elbe?

/Lily Elbe/

1908-ban Dániában Gerda Gottlieb festőművész egy színésznő, Anna Larssen portréján dolgozott. A főként illusztrációkat készítő Gerda egyik nap azonban hiába várta modelljét: a színésznő telefonon lemondta az ülést. Azt javasolta, hogy Gerda kérje meg szintén művész férjét, Einar Wegenert, hogy öltözzön női ruhába, húzzon harisnyát, magas sarkú cipőt, és aznap legyen ő a modellje.

Einar ekkor 26 éves volt, és elismert művész. Főként posztimpresszionista stílusú festményei párizsi látképeket, dél-európai szigeteket vagy szűkebb hazájának, Dániának jellegzetes tájait ábrázolták. A Dán Művészeti Akadémián tanult, és ugyancsak itt találkozott Gerda Gottliebbel, akit 1904-ben, 22 évesen feleségül vett. A fiatal pár beutazta Franciaországot és Olaszországot, és Einar itt – amennyire lehet tudni – teljesen átlagos férfiként viselkedett, bár megesett, hogy a férfiak utánafütyültek az utcán, azt gondolván, hogy férfiruhába öltözött nővel van dolguk.

/Gerda Wegener/

1908-ban, azon a bizonyos estén azonban minden megváltozott. Einar először húzódozott attól, hogy női ruhát öltsön, de felesége nem tágított: úgy vélte, a vékony, arányos testfelépítésű Einar kiválóan helyettesítené a távol maradó modellt. Einar a későbbiekben így emlékezett vissza erre: „Bármilyen furcsán is hangzik, nem tagadom, hogy jól éreztem magam ebben az öltözetben. Tetszett a női ruhák lágy tapintása. Az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam bennük.”

Gerdának is tetszhetett az ötlet, mert ismét megkérte a férjét, hogy vegyen fel női ruhát. Egy ilyen alkalommal az eredetileg felkért Anna Larssen is betoppant, aki elámult a beöltözött Einar láttán, és megjegyezte, hogy előző életében bizonyára nő volt, ha ilyen természetességgel tudja viselni felesége ruhadarabjait. Anna javasolta azt is, hogy Einar női énjét nevezzék Lilinek. Ezután „Lili” lett Gerda első számú modellje, a műértők pedig találgatták, hogy ki lehet a divatos ruhákba öltözött, sikkes modell, aki a képeken olyan csábítóan néz mandulavágású szemével.

1912-ben kipattant a botrány: lelepleződött, hogy a femme fatale valójában a művésznő férje. A házaspár ekkor Párizsban telepedett le, ahol Gerda gyakran úgy mutatta be Lilit, mint a sógornőjét. Élénk társasági életet éltek, gyakran jártak kiállításokra, művészeti fesztiválokra, és ők maguk is sokszor rendeztek partit. Einar hol férfiként, hol nőként jelent meg a nyilvánosság előtt, és gátlástalanul flörtölt férfiakkal Gerda jelenlétében is.

A húszas évek végére azonban depressziós lett, szakmai sikerei ellenére (1924-ben kiállították képeit a neves párizsi Őszi Fesztiválon) mély lelki válságba került. Felesége támogatásával orvoshoz, majd pszichológushoz fordult, a szakemberek pedig skizofrénnek diagnosztizálták. Az életrajzíró Niels Hoyer szerint Gerda is lelkiismeret-furdalással küzdött, amikor arra gondolt, hogy az ő unszolására „teremtődött meg” Einar női énje, ami most depresszióba kergette. Einar kilátástalanságában az öngyilkosságot fontolgatta, és ki is tűzte a dátumot: 1930. május 1-jét.

1930 februárjában a 48 éves férfi előtt felcsillant a remény: hírét vette, hogy Berlinben Magnus Hirschfeld professzor talán tudna segíteni rajta. A beavatkozás igencsak kísérleti stádiumban járt akkoriban, de Hirschfeld és nőgyógyász-sebész társa, Kurt Warnekros elvállalták. Nem tudni pontosan, hány operációra került sor, mert a dokumentumok nagy része a második világháborúban megsemmisült, de valószínűleg három vagy négy beavatkozáson esett át a festő. Az első műtét során eltávolították Einar heréit, a második fázisban pedig péniszét. Petefészek-beültetésre is sor került, bár egyes dokumentumok szerint a hasüregben petefészek-kezdeményeket találtak az orvosok, valószínűsítve, hogy Einar kromoszóma-rendellenességtől szenvedett. „14 hónap nem hosszú idő, de számomra Liliként teljes és boldog, emberi életet jelent” – írta egyik levelében az operációk után.

/Lily portréja/

A második beavatkozás Drezdában zajlott, és a város folyója, az Elba inspirálta a Lili Elbe művésznevet. Einar új neve hivatalosan Lili Ilse Elvenes lett, ez került új okmányaiba is. Ekkor már el akart válni Gerdától, de mivel Einar Wegener hivatalosan nem létezett többé, X. Keresztély dán király különleges engedélyére volt ehhez szükség, ami végül 1930 októberében érkezett meg. Az operáció után testvéréhez költözött, aki elfogadta a nemváltást, bár figyelmeztette, hogy megszokásból lehet, hogy továbbra is Einarnak fogja szólítani.

/férfiként és nőként/

Lili Elbe nem festett: úgy érezte, hogy művész énje férfi mivoltához kötötte, akivel végleg leszámolt. Barátainak nehezére esett, hogy Liliként kezeljék őt, eltávolodtak tőle – ezt úgy értelmezte, hogy megölte magában Einart. Ezután megismerkedett Claude Lejeune műkereskedővel, akivel szerelembe esett. A férfi megkérte a kezét, de a műtét harmadik része, a vagina kialakítása és a méh beültetése még váratott magára. Lili azt remélte, hogy az operáció után képes lesz arra, hogy gyermeket szüljön választottjának. 1931 júniusában Drezdába utazott, ahol beültettek a testébe egy méhet, de a szervezete nem fogadta be. Fertőzés lépett fel, és Lili három hónappal később belehalt a komplikációkba. (Életéről Lili Elbe címmel film készült 2015-ben.)

Gerda Gottlieb 1931-ben feleségül ment egy olasz diplomatához, és Marokkóban telepedtek le. A házasság öt évig tartott: 1936-ban elváltak, 1938-ban pedig Gerda visszatért Dániába. Addigra azonban más szelek fújtak a művészvilágban, Gerda stílusa régimódinak bizonyult. Az alkoholhoz menekült, elszegényedett: végül kézzel festett képeslapok árusításából próbálta meg fenntartani magát. Utolsó kiállítására 1939-ben került sor, 1940-ben, 54 évesen halt meg.

Forrás, képforrás: divany.hu; thingswelove2.blogspot.com