San Francisco csodálatos panorámája, régi európai stílusú házai, letűnt korokat idéző drótkötélpályás villamosai az egyik legnagyszerűbb és leginkább lakható amerikai metropolisszá teszik a Mexikói-öböl partján fekvő várost. San Francisco azonban nemcsak ezekről, hanem művészetéről, kultúrájáról, toleranciájáról is éppúgy híres. Csupán egyetlen erő létezik, mellyel nem tudja felvenni a harcot, s ez az erő a természet.

A természet a XX. században legalább kétszer feszítette meg rettentő izmait, hogy bebizonyítsa, százszor erősebb, mint bármely vasbeton vagy volfrámacél. Ugyanis 1906-ban, majd 1989-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost és környékét. Mindez azonban semmi lesz ahhoz képest, melyet a tudósok Big One-nak neveznek. Ez a végső földrengés lesz az, mely előbb-utóbb bekövetkezik és a földdel teszi egyenlővé a várost, hogy mindörökre eltűnjön a semmiben. Nostradamus egyik jóslata: „…éppen a város csodálatos fekvése okozza majd a vesztét, amelyben összeomlik, porig ég, majd egy szép napon, eltűnve a gigantikus repedésekben, hogy csak az emlékezetben létezzék tovább.”

A város vesztét egy óriási geológiai törésvonal okozza majd, mely az ősidőkben, a Föld formálódása során keletkezett. Ezt hívják San Andreas-ároknak. Valójában egy ezer kilométer hosszúságú repedés a földkéregben, ahogy a Csendes-óceán alatti síkság lassan, de biztosan becsúszik Kalifornia földtömege alá, amely az észak-amerikai síkföld részét képezi.

A tudósok szerint a történések menete úgy írható le a legérzékletesebben, ha elképzelünk két, egymásra helyezett lapostányért, amelyek nem illeszkednek pontosan, hanem a széleik túlérnek egymáson. Ha ennek tetejére egy borral teli poharat állítunk, és kimozdítjuk az alsó tányért, a kisebb mozgás hatására a bor hullámzani kezd, erőteljesebb mozdulatra pedig kilöttyen a pohárból. Heves rántás hatására a pohár eldől, összetörik, tartalma pedig kiborul. Ez a sors vár San Franciscóra. Mindez nem fantázia szüleménye, be fog következni. Talán egy év múlva, talán tíz év múlva, vagy ezer esztendő után, de elkerülhetetlenül megtörténik majd.

Az első erős rengés 1906. április 18-án következett be. Ebben a térségben annyira megszokott jelenség a kisebb-nagyobb rengés, hogy az ott lakók nemigen foglalkoznak vele. Így volt ez azon a napon is, amikor az első rezgéshullámok elérték a várost. Az élet folytatódott a megszokott kerékvágásban, senki nem törődött a figyelmeztető jelekkel. A várost pontosan a Richter-skála szerinti 8,3-es erősségű rengés rázta meg. Ezt a mértéket természetesen nem akkor mérték - hisz abban az időben nem létezett a szeizmográfia -, hanem sok évvel később következtették ki. 

Ez akkora erősségnek felel meg, mintha a föld felszíne alatt harminc atomrobbantást végeztek volna egyszerre. Nyolcszáz ember halt meg a romok alatt, a föld megnyílt mélységes szakadékokat képezve, és a tűz gyorsan terjedt az akkori faépületek között. A rengés tönkretette a víz- és gázvezetékeket, a tűzoltók így nem tudták végrehajtani a feladatukat. Mindemellett tolvajok járták a várost kihasználva a káoszt, üzleteket raboltak, halottakat fosztogattak.

Mire a tüzek elhamvadtak, San Francisco 75%-a elpusztult, négyszáz háztömb hevert romokban. Ezek után a kormány nagyon sok pénzt fordított a földkéreg vizsgálatára, hogy a tudósok számára kiszámítható lehessen a következő komolyabb földrengés. Rájöttek, hogy a rengés során legalább hat méterrel mozdult el a földréteg, bár akkoriban még nagyon kezdetleges volt a kutatás.

A hetvenes években aztán a tudósok felfedezték, hogy a San Andreas-árok menti különböző földterületek különböző intenzitással mozognak, minek következtében bizonyos pontokon felgyülemlik a feszültség. Amikor összegyűlik a roppant mértékű energia, és a törésvonal kimozdul, akkor már útban van a következő földrengés.

A következő nagy földrengés 1989 októberében következett be. A San Andreas-árok sziklái nem bírtak ellenállni a nyomásnak, és a földkéreg közel 18ezer méter mélységig fordult ki a helyéből. A másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel érkező lökéshullámok, melyek a földrengés epicentrumából, San Francisco délkeleti részéből indultak ki, átterjedtek a Santa Cruz-hegység alatti sziklaágyazatra.

A földrengés október 17-én, a kedd esti csúcsforgalom idején érte el a várost. Tizenöt másodpercen belül számos épület romba dőlt, beszakította a Bay Bridge egy másfél kilométeres szakaszát, ami rázuhant az alatta lévő felüljáróra, a kitörő tűzvész pedig felemésztette a történelmi Marina negyedet. Mivel az ottani stadionok egyikében éppen baseballvilágkupa-találkozó zajlott, a nézők még Európában is élőben láthatták a közvetítő kamerák segítségével, amint az első lökések elérték a stadiont és megrepedtek a betonfalak.

Részlet a Törésvonal című amerikai katasztrófafilmből, amely előrevetíti a San Franciscóra váró lehetséges jövőt: 

Forrás: Nigel Blundell: Különös, de igaz / lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: alltimelists.com; ucmp.berkeley.edu; ushistoryscene.com; pinterest.com; thoughtco.com; thoughtco.com; sf.funcheap.com; envotechinc.com