Kétségtelenül Nostradamus az egyik legismertebb látnok a világtörténelemben, aki előre megjósolta különböző természeti katasztrófák eljövetelét, a világégést, vagy éppen az emberiség történetében meghatározó felfedezések, találmányok megszületését.

Ugyanakkor Skóciának is megvolt a maga látnoka. Míg a neves Nostradamus királyi udvarban, addig a skót jövendőmondó a Brahan-birtokon élt és dolgozott – méghozzá nagyjából egy időben a francia jóssal. A skót látnok a krónikások szerint Isle of Lewis-on, közelebbről is Uig városában született Coinneach Odhar néven, körülbelül 1650-ben. Loch Ussie mellett, Dingwallban (Ross-shire megye) élt és dolgozott, mint a Brahan-birtok egyik napszámosa.

A legenda szerint Odhar egy fekete és kék színekben pompázó követ – rajta kis lyukkal - hordott magánál, amely segítségével gyakran képes volt megjósolni a jövőt. Méghozzá hátborzongató tökéletességgel. Előre megjósolta például a culloden-i csatát, az utolsó brit földön lévő ütközetet, amelynek során a brit erők véres harcban legyőzték Charles Edward Stewart jakobita seregeit. Odhar ezzel kapcsolatban azt mondta (nem szó szerinti fordításban): “Sivár vadon lesz és a legjobbak vére szennyezi majd a Felföldet. Boldog vagyok, hogy nem fogom megélni ezt a pillanatot, és nem látom majd a napot, amikor fejek hullnak a hangára és nem születik új élet”.

A látnok ezzel együtt nemcsak a kaledóniai csatorna megépítését jósolta meg kétszáz évvel korábban, de még a gőzmozdonyokat is előre látta. Erről úgy fogalmazott: “óriási fekete, megzabolázhatatlan lovak, amelyek tüzet és gőzt pöfögnek, és utakat rajzolnak keresztül a völgyeken…”

Krónikások szerint Odhar a II. Világháborút és az északi olaj-boomot is megjósolta, de előre látta azt is, hogy Skóciának egykoron saját parlamentje lesz. (Emlékezetes, erre csak 1999-ben került sor) Utóbbival kapcsolatban a látnok azt mondta: “Ez akkor jön el, ha az emberek száraz lábbal kelhetnek át Franciaország és Anglia között.” Nos, mint ismert, a két országot összekötő Csalagút megnyitása után pár évvel megtartották az első skót választásokat is.

Különös módon csak azt nem tudta Odhar megjósolni, hogy mikor, milyen formában éri el őt magát a végzet. Azt viszont tökéletesen megmondta előre, miként sorvad el a nemesi Seaforth-ok családfája. Seaforth harmadik grófja Kenneth, megbízhatóan királypártinak bizonyult, aki a McKenzie klán csapatait vezette a polgárháború alatt Cromwell hadserege ellen a skót határ mentén. I. Károly halálakor börtönbe zárták, de a restauráció után II. Károly nagyra értékelte hűségét, ezért különleges földadományokat kapott, s egyúttal elnyerte Isabella McKenzie kezét, aki Cromarty grófjának nővére volt.

Az 1660-as évek közepén Károly király Párizsba küldte a grófot, és már több hónap eltelt anélkül, hogy Isabella levelet kapott volna tőle. Megkérte a látnokot, mondja el, mit csinál jelen pillanatban a férje. Odhar közölte, hogy egy kellemes szobában látja a grófot, jól van és még nem áll módjában hazatérni. Isabella kíváncsiságát nem elégítette ki a jós beszéde, addig faggatta még több információért, míg Odhar elszólta magát, miszerint a gróf éppen egy csinos nő előtt térdel, aki sokkal szebb, mint Isabella (tudni kell, hogy Isabella állítólag kora egyik legrondább asszonya volt).

Isabellát annyira feldühítette a látnok állítása, hogy azonnal elrendelte, Odhart mártsák forró szurokba, majd testét égessék el, mert nyilvánvalóan boszorkánymester. A látnok természetesen jutalmat várt bravúros jóslatáért, nem pedig büntetést, de Isabella hajthatatlan maradt. A skót presbiteriánus egyház képviselőinek kíséretében elszállították a Moray-öbölben található Chanonry Pointhoz, hogy kivégezzék. Itt addig könyörgött a papoknak, amíg sikerült rávennie őket, hogy lejegyezzék mindazt, amit még el akart mondani.

Szülőföldjének kelta nyelvén tollba mondta, miként látja a Seaforth-ház utolsó sarját, aki süketnéma lesz. Ennek négy fiáról is beszámolt, akik fiatalon halnak meg, előbb, mint az apjuk. Egyikük vízen fog meghalni. E férfi leánya, akit a próféta csak „fehér csuklyásként” írt le, a földekről keletre vándorol, hogy Brahanban éljen, ám megöli húgát. Ilyen módon valamennyi Seaforth meghal. A látnok ezután így folytatta: „Oly jelből válik ismerté ezen események hamarosan várható bekövetkezése, hogy az utolsó süketnéma Seaforth idején él majd négy híres földesúr – Gairloch, Chisholm, Grant és Raasay -, akikre az lesz jellemző, hogy egyikük kiálló fogú, másikuk nyúlszájú, harmadikuk féleszű, negyedikük dadogó”. S él majd akkor egy bikaszerű tullochi földesúr is, aki egymás után négy feleségét öli meg, de az ötödik őt is túléli.

Odhar kivégzésére ott került sor, ahol a közelben ma a modern Chanonry Point-i világítótorony áll. Napjainkban ezt a helyet durva kőtömb jelöli. 

Utolsó jóslatát a Seaforth-okra vonatkozólag, nem felejtette el az utókor, a család különösen nem. Az elkövetkezendő évszázadban szerencsecsillaguk hol fényesebb volt, hol halványabb és bizonyára néhányan közülük elgondolkodtak azon, vajon melyikük lesz az utolsó. Az 1715-ös felkelésben való részvételük miatt, a családot minden rangjától megfosztották, de 1726-ban mindent visszakaptak. Közben egyre gyarapodtak, egyre gazdagabbak lettek és egyre magasabbra kapaszkodtak a társadalmi ranglétrán. Aztán 1781-ben meghalt az utolsó Seaforth-i gróf, de rangja átszállt egy második unokatestvérre Francis McKenzie-re, aki vállalkozott rá, hogy még nagyobb dicsőségre viszi Brahant.

Francis Humberstone McKenzie 1754-ben született és már fiatal korában parlamenti képviselő volt és a grófság kormányzója. Komoly karriert ért el a hadseregnél is és boldog, teljes életet élt feleségével, Lord Carysfort unokahúgával, aki tíz gyermekkel ajándékozta meg. Pontosan négy fiúval és hat leánnyal.

Igazából a látnok jövendölése már tizenkét évesen jelentkezett nála, amikor a kollégiumban skarlátjárvány tört ki és sok társa meghalt. Seaforth ugyan túlélte a betegséget, de teljesen megsüketült és az évek során beszéde is kezdett akadozóvá válni, mígnem idős korára már csak jegyzetekkel, mutogatással tudott magyarázni környezetének. Az első fia csecsemőként halt meg, majd nyolc évvel később a második fia, a hat éves George is elhunyt. Harmadik fia Francis, mindössze tizennyolc esztendős volt, amikor hadapród lett a Királyi Haditengerészetnél, de egy ütközet során életét veszítette. A vízen halt meg – ahogyan Odhar jósolta. Végül az utolsó fia váratlanul hunyt el huszonnégy évesen.

Alig egy évvel később maga a süketnéma gróf is megtért teremtőjéhez. Kortársai és szomszédai közé tartozott a kiálló fogú Sir Hector McKenzie, a nyúlszájú Chisholm, az ütődött Grant földesúr és a dadogós raasay-i Macleod. Közéjük tartozott még Duncan Davidson, Tulloch földesura, de még sok évbe telt, mire a jövendölés e része is beteljesedett. A földesúr – aki akkor már Ross grófság kormányzója volt – időközben egymás után öt nőt vette el feleségül, közülük négyen gyermekszülésben haltak meg. Tőlük összesen tizennyolc gyermeke született. Hírét azonban azzal alapozta meg, hogy rajtuk kívül még harminc törvénytelen ivadékáról tudtak Tullochban, ezért kapta a „bika” gúnynevet.

Odhar jövendölése pár évvel később beteljesült teljesen. Miután Seaforth meghalt, a legidősebb túlélő lány Mary, 1804-ben feleségül ment Sir Samuel Hood admirálishoz. Hood hamarosan meghalt Kelet-Indiában. Ekkor Mary özvegyi ruhában hazatért, hogy átvegye atyja birtokainak irányítását. Ehhez a ruhához egy fehér csuklya is tartozott. Így kétszeresen is beteljesült a jövendölés, egyszer a ruha miatt, másodszor pedig azért mert a Hood vezetéknév csuklyát jelent angolul. Egy napon Mary, Brahan erdein hajtott át fogatával, amikor lovai megbokrosodtak és a hintó felborult. Húga Caroline, aki épp vele tartott, belehalt a balesetben elszenvedett sérüléseibe. 

További érdekesség az a kelta szikla, amely ma Strathpeffer városában, Ross-shire-ben látható. Odhar azt jósolta, hogy ha a szikla háromszor eldől, akkor a Loch Ussie melletti kisvárost elönti az áradat. A szikla kétszer eldőlt. Bár a helyiek nem babonásak, biztos ami biztos alapon betonba öntötték a hatalmas követ.

Odhar történetét számos legendás könyv feldolgozta, leginkább a gaelic nyelvi kultúra.

Forrás: skocia.hu; Csodák és rejtélyek-Misztikusok és próféták/Szalay Könyvkiadó – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: hametours.scot; gyoriszalon.hu; mosaicon.hu; en.wikipedia.org; scotlandguides.org