A történelemórákból kimaradnak a legszaftosabb, igaz történetek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy őseink bokáig gázoltak a vérben, hiszen a történelem tele volt kegyetlen hadjáratokkal, még kegyetlenebb kivégzésekkel, és önös érdekekből elkövetett gyilkosságokkal.
Mivel az iskolában nincs elég idő arra, hogy a diákok alaposan megtanulják a történelmet, ezért csak érintőlegesen hallhatnak arról, hogy némelyik uralkodó milyen kegyetlenségeket követett el, ráadásul a népmesék és a mendemondák gyakran nem a valóságnak megfelelően ábrázolják a történelmi alakokat.
Caligula: A saját nővérével folytatott vérfertőző viszonyt Gaius Caligula, aki i.sz. 37-ben kezdett uralkodni, mint római császár. A férfi nem félt attól, hogy kegyetlen és szadista módszereket használjon a céljai érdekében. A családtagjait például megmérgezte.
Caligula nem viselte el, ha kigúnyolták nem túl előnyös külseje miatt, ezért törvényben tiltotta meg, hogy a kecskéket emlegessék előtte. A római császár csak négy évig uralkodott, mert halálra késelték.
Néró: Néró római császárnak a vérében volt a kegyetlenség. Az anyja megmérgezte a férjét, Claudius császárt, hogy a fiát trónra juttassa. Később Néró megölte a mostohatestvérét, Britannicust is. A császár gyűlölte a keresztényeket, ezért a partijain forró szurkot öntetett rájuk és élve elégette őket, csak hogy jól szórakozzon. A férfi saját feleségét is öngyilkosságra kényszerítette, de sok más udvari személyiség is áldozatul esett labilitásának. A legenda szerint még Rómát is felgyújtotta egy ária kedvéért, de ez erősen vitatható.
XII. János pápa: Annyit tudunk a történelemből, hogy a papok nem voltak a szívjóság mintapéldái, ám 995-től a Pápai Államot irányító XII. János pápa, bár nem volt uralkodó, élen járt a kegyetlenkedésben, ugyanis egy erőszakos, szexmániás őrült volt.
A történelmi személy férfiakkal és nőkkel is rendszeresen lefeküdt a pápai palotában, de ennél sokkal durvább, hogy állítólag mindenkit, még az apácákat is megerőszakolta, ha nemet mondtak neki.
Dzsingisz kán: A mongol hódító egyszer hetven ellenséges vezért égetett el élve egyszerre. Foglyokat sosem ejtett, az emberek holtan kellettek neki. Azoknak, akik ékszereket rejtegettek, felvágta a hasát. A levágott áldozatok fejét piramisba rakta. Úgy tartják, hogy húszmillió ember haláláért felelős, az akkori világnépesség egytizedéért. Azt is meghagyta még halála előtt, hogy aki tudja, hol van a sírja, meg kell halnia. Borzalmas tettei ellenére a kán egy jól szervezett államot hagyott maga után.
János angol király: Robin Hood történeteiből ismerjük az angol uralkodót, aki tényleg megpróbálta megszerezni a trónt a testvérétől, I. Richárdtól, amikor az a keresztesháborúban harcolt távol a hazájától.
Semmi nem állhatott János útjába, ezért még a saját unokaöccsét is kivégeztette. Végül elérte a célját, mert angol király lett belőle, ám az egész birodalmát bukásra kárhoztatta, amikor aláírta a Magna Cartát.
Timur Lenk: A Tamerlan néven is emlegetett férfi Dzsingisz kán leszármazottja volt, és mindenben az ő példáját akarta követni. Egy kis ázsiai ország uralkodójaként kezdte, de önerejéből hatalmas birodalom uralkodója lett. Példaképéhez hasonlóan ő piramist rakatott azoknak a koponyáiból, akiket csata után foglyul ejtett. Nála sem kellett főbenjáró bűnt elkövetni, mivel ha csak tréfálkozni merészelt valaki a jelenlétében, már azért halál járt. Egy egy hónapig tartó lakmározás után halt meg.
II. Richárd: Shakespeare úgy mutatta be az angol királyt, mintha a körülmények áldozata lett volna, ám a valóságban egy nagyon hiú és önző emberről volt szó. II. Richárdnak fogalma sem volt a hadi tervezésről és a kormányzásról, a körülötte lévő emberek pedig csak papagájként ismételték a nézeteit. Az uralkodó hatalmas politika csatározásba keveredett a nagybátyjával, illetve mindenkit megölt vagy száműzött, akire megharagudott.
VIII. Henrik: Utoljára maradt a világ egyik leghíresebb királya, hiszen VIII. Henrik rémtettei egész jól ismertek. Arról például már biztos mindenki hallott, hogy a hat felesége közül kettőt lefejeztetett. Ezen kívül sok konfliktust okozott. Érvénytelenné akarta nyilváníttatni az első házasságát, elszakadt az egyháztól, mindenkit megölt, aki szembe mert szállni vele és száműzte a saját lányát.
IV. Iván orosz cár: Valószínűleg úgy ismerősebb a neve, hogy „Iván, a rettegett”. IV. Iván Vasziljevics, Moszkva veszélyes területén nőtt fel, emiatt erőszakos és kegyetlen férfivá vált. Annyira utálta a nemeseket, hogy az egyiket a kutyájával etette meg. Az orosz cár a saját fiát is megölte, valamint városokat rombolt le, ha azok az útjában voltak.
I. Péter: Az orosz cár megkapta a „Nagy” előnevet, mivel sikeres hódító volt, felépíttette Szentpétervárat és megkezdte Oroszország modernizációját. A több mint két méter magas férfi megrögzött alkoholista volt és rendkívül hirtelen haragú. Első feleségét börtönbe záratta, rengeteg embert meggyilkoltatott, még a bizalmasai közül is. Hűtlen szeretőjét, Mrs. Hamilton lefejeztette, a fejét pedig alkoholban konzerválva az ágya mellett tartotta. Fia, Alekszej a régi rendszer híve volt, ezért haladó szellemű apja halálra kínoztatta.
II. Leopold: A belga király nagy területeket foglalt el Kongóban. Ezeket Kongói Szabad Államnak nevezte, ám ez csak megtévesztés volt, hiszen valójában rengeteg rabszolgát dolgoztatott ott.
Amikor II. Leopold meg akarta büntetni a rabszolgákat, levágatta a különböző testrészeiket. Az adatok szerint körülbelül 10 millió kongói haláláért volt felelős, amikor a belga kormány arra kényszerítette, hogy adja át nekik a hatalmat.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu; killergoth.blog.hu
Képforrás: prezi.com; hubpages.com; tortenelmiportre.blog.hu; utoptens.com; hu.wikipedia.org; mnn.com; biography.com; wikiwand.com; all-that-is-interesting.com; military-history.org; mult-kor.hu; 123rf.com
