Agrippina: Az ifjabb Agrippinát, Néró császár anyját ezekkel a szavakkal írták le a korabeli források: "kegyetlen, ambiciózus, erőszakos uralkodó". Gyermekének, Nérónak mindenképp biztosítani akarta a hatalmat, ezért semmitől sem rettent vissza: felségsértési perekkel végeztette ki ellenségeit és saját anyját is meggyilkoltatta. Amikor pedig elérkezettnek látta az időt a trón megszerzésére fia számára, még idős férjét is megmérgezte.
Fredegund: A szolgasorsból kiemelkedő Fredegund frank királynő I. Chliperik király szeretője volt, aki miután „megszabadult” az uralkodó két feleségétől, hozzáment a királyhoz. Mikor egy járványban meghalt két fia, megölette férje első feleségét is, ráadásul még a saját lányát is megerőszakoltatta. A királyt, vagyis a férjét pedig azzal a férfivel ölette meg, aki a szeretője volt. Mindezek mellett rengeteg nőt kínzott halálra a boszorkányság vádja miatt. Szadizmusát jól jelzi, hogy ezeket a kínzásokat ő maga vezette.
Wu-hou: Kína császárnője mindössze 13 éves volt, mikor az akkori császár, Tai-tsung ágyasa lett. Azonban az éjszakákat leginkább a trónörökössel, Li Zhivel töltötte, így amikor a császár 649-ben meghalt, az új uralkodó ágyasa lett. Vágyait azonban ez nem elégítette ki, hiszen Wu-hou császárné szeretett volna lenni, és ennek érdekében mindent el is követett. Elsőként megfojtotta saját újszülött gyermekét, s a gyilkosságot úgy állította be, mintha azt a gyermektelen császárné követte volna el féltékenységből. Terve sikerült: Wu-hou 655-ben végül császárné lett, és a hatalom szép lassan átkerült a kezébe a betegeskedő férjétől. Nem mindenkinek tetszettek uralkodói módszerei, de ellenfeleit sorra megölette. Erős szadista hajlama volt, így rendszeresen kínozta, csonkította azokat, akik szembeszálltak vele. Mikor Li Zhi meghalt, közös gyermekük került a trónra, ám őt anyja hamar száműzette, így a hatalom végül a másodszülött fiúra, Jui-tsung-ra szállt, ám ő is csak anyja felügyelete mellett uralkodhatott. Hat év után ezt is megunta, fiát eltávolította a trónról, és tizenhárom évig saját maga irányította az országot. Kormányzása alatt több lázadás tört ki, melyeket rendre kegyetlen módon vert le. Végül 82 éves korában halt meg.
Franciaországi Izabella: IV. (Szép) Fülöp francia király lánya 1308-ban hozzáment II. Eduárd angol királyhoz. Az angol királyné, „Franciaország nőstényfarkasa” hamar rájött, hogy férje homoszexuális, és hogy szerelmes lett egy másik férfibe, ám ennek ellenére Izabella szült neki még két fiút és két lányt. Mikor II. Eduárd két újabb kegyencet szerzett, feleségénél betelt a pohár, és ő is kerített magának egy szeretőt. A királyné meg akarta bosszulni férje tettét, ezért hadsereget toborzott Franciaországban, és nem sokkal később le is győzte Eduárdot. Miután a királyt brutális módon megölték, a trónra Izabella 14 éves fia, III. Eduárd került.
Kasztíliai Izabella: Az I. Izabella néven is emlegetett spanyol királynő és II. Ferdinánd aragóniai király az 1480-as években vezették be a spanyol inkvizíciót. Ennek során nemcsak a keresztényeket, hanem a muzulmánokat és a zsidókat is üldözték. A történészek szerint az inkvizíció megalakításának másik oka az volt, hogy Ferdinánd és Izabella meg akarta védeni a megtérteket, az új keresztényeket, akik áldozatul estek az előítéleteknek, a félelmeknek és az irigységnek. Az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma. Származásuk miatt több mint 100 ezer embert ítéltek el, tízezreket vetettek máglyára, és közel kétszázezren kényszerültek elhagyni a hazájukat. Ezt az időszakot sokszor kis holokausztként emlegetik a történelemkönyvek.
Véres Mária: I. Mária, vagy a közismertebb nevén Bloody Mary angol királynő VIII. Henrik legidősebb gyermeke volt. Öccse, VI. Eduárd fiatalon meghalt, így 1553-ban Mária lépett a trónra. Nehéz gyerekkora volt: miután szülei – VIII. Henrik és Aragóniai Katalin – elváltak, törvénytelen gyermeknek nyilvánították. Aragóniai Katalin nem sokkal a válás után meghalt, sokak szerint azért, mert nem tudta feldolgozni ezt. Lányát ez még jobban megviselte. Mária későbbi kegyetlen tetteihez a rendkívül szigorú katolikus neveltetés is hozzájárult. Sanyarú sorsát tovább fokozta azzal, hogy beleszeretett a tőle 11 évvel fiatalabb II. Fülöpbe, későbbi férjébe, aki sosem szerette feleségét, csak politikai és vallási okokból vette el. Mária ráadásul többször teherbe esett, de mindig elvetélt, így sosem született gyermeke. Amikor trónra került, már Anglia jelentős részén az anglikán egyház uralkodott. Ezt a vallást VIII. Henrik csak azért alapította, hogy el tudjon válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, ezzel kikerülve a pápa fennhatóságát. Mária ötéves uralkodása alatt mindennapossá váltak a kivégzések, mert az angol királynő be akarta szüntetni az anglikán vallást, és helyette vissza akarta téríteni a népet a katolicizmus útjára. A vallásüldözésnek több ezer áldozata lett − akit eretnekséggel vádoltak, azonnal máglyára küldték. Amikor Véres Mária 42 évesen meghalt, népe fellélegzett.
I. Ranavalona: Madagaszkár királynője azt követően ülhetett trónra, hogy az apja megmentette a király életét. Az uralkodó ezt azzal hálálta meg, hogy örökbe fogadta a lányt, akit hozzáadott a fiához. Mivel I. Ranavalona volt az első feleség, ezért a gyerekei örökölték volna a trónt a férje halála után, ám nem sikerült örököst szülnie. Férje, I. Radama öngyilkossága után ragadta magához a hatalmat. Ezután megölette a mostohalányát és az anyósát, majd még háromszor férjhez ment. Államát elzárta a külföldiektől. A nő Madagaszkár népességének egyharmadát kiirtotta, kedvenc kivégzési módjai a lassú méreg beadása, az élve megfőzés és a vulkáni szikláról való levetés volt. A nő még Európában is rémtörténetek főszereplője volt, de így legalább meg tudta védeni országát az addigra oly súlyos gyarmatosítástól. Állítólag a szeretőjét agyonszúrta, mert rajtakapta, amikor egy másik nővel hált.
Madame LaLaurie: Ő ugyan nem tartozott az uralkodók közé, de gazdag férjével együtt az előkelőségek táborát gyarapították. New Orleansban laktak, ahol Delphine LaLaurie fényűző társasági életet élt. Olyan legendák keringtek az asszonyról, hogy kegyetlenül bánt a rabszolgáival, bár egészen 1834-ig semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy büntetné a rabszolgákat. Ekkor azonban tűz ütött ki a házában, amely után felfedezték titkos kínzókamráját. A rendőrök betörték az ajtót, kimenekítették a rabszolgákat, és több megcsonkított, fej nélküli tetemre leltek. A hír hallatára a helyiek fellázadtak és a házat teljesen lerombolták. Madame LaLaurie elmenekült és később Párizsban halt meg.
Ce-hszi: Az özvegy kínai anyacsászárné már fia helyett is régensként uralkodott. Fia 18 évesen rejtélyes körülmények között meghalt, így Ce-hszi a saját négyéves unokaöccsét ültette a trónra, de előtte örökbe fogadta, majd szintén régensként kormányzott. 1898-ban Kuang-hszü, az unokaöcs megpróbálta érvényesíteni uralkodói jogait, amit az anyacsászárné nem nézett jó szemmel, ezért puccsot hajtott végre és bezáratta Kuang-hszüt a palotába. Életét csak külföldi hatalmak erélyes fellépéssel tudták megmenteni.
Forrás: killergoth.blog.hu; szeretlekmagyarorszag.hu; honvedelem.hu; old2.kiskegyed.hu
Képforrás: en.wikipedia.org; mult-kor.hu; madamagazine.com; szeretlekmagyarorszag.hu; noiportal.hu; fokusz.info; commons.wikimedia.org; pinterest.com
