Az óvszer a kutatók szerint már mintegy 3000 éve szerves része szexuális kultúránknak. Becses nemi szervük védelmére a férfiak már az ókori Egyiptom területén használtak bőrből készült védőeszközt, valamint szárított krokodilürüléket. Ez utóbbi már csak azért is hatékony fogamzásgátló eszköznek bizonyulhatott, mert alaposan lelohasztotta a már abban a korban is nehezen feltüzelt női nemi vágyat, így eredményes védelmet nyújtott a nem kívánt babák és nyavalyák ellen...
Kicsivel később a buja perzsák is az állatürülékre esküdtek, specialitásuk a kis galacsinokba gyúrt elefánttrágya volt. Az ókori népekhez képest a leginkább földhözragadt ízlése a Kréta szigetén megtelepedetteknek volt, mivel náluk csak a kecskebél hódított. Ez utóbbit aztán a rómaiak is erőteljesen kultiválták, bár ők nagyjából mindent kipróbáltak, ami állati eredetű. (Az állati eredetű kondomoknak még manapság is nagy kultusza van, sokan vannak azon a véleményen, hogy a jó hővezető tulajdonságokkal rendelkező, és a természetesség érzetét nyújtó állati szövet érzékibb élményt nyújtanak, mint a gumiból készült csúcsmodellek.)
A Krisztus utáni második-harmadik századból származó barlangfestmények tanúsága szerint a korai francia hódítók tulokbőrt preparáltak hímtagjukra. A "kondom-történészek" szerint még a mély vallási buzgalommal átitatott középkorban is védekeztek a bujálkodók, ám érthető okokból kevés bizonyíték maradt ránk a korszakból.
Az óvszerek piacán az igazi áttörést az első olasz "szexológus", Gabriel Falloppio hozta a 16. században: vászonból készített óvszert, de az anyag durvaságára való tekintettel azt is javasolta, hogy a gyönyört kereső delikvensek használat előtt a vásznat gondosan kenjék be zsírral. A korban elterjedt továbbá a selyemből készült változat is, amely kényelmesebb viselet volt ugyan, mint a vászon, viszont a nemi betegségektől nem védte meg használóját.
A 17. század végén bukkant fel a "condus" (tartály, edény) elnevezés, mint a kondom szó elődje, de van egy olyan hagyomány is, mely szerint az elnevezés Quondam angol orvos nevének eltorzított alakjából származik. A derék orvos egyébként azzal írta be magát az egyetemes óvszertörténelembe, hogy 1645-ben megalkotta úszóhólyagból készült segédeszközét, melyről az a pletyka keringett, hogy első kipróbálói között a nőfaló angol király, II. Károly is ott szorongott. Sokan tartják úgy, hogy az óvszer korabeli neve, az angol köpönyeg is eme két férfiú derék tevékenységének köszönhető.
Nem sokkal ezután gyorsan terjedni kezdtek a különböző anyagokból készített védőeszközök; a párnavirtuózok körében a birka- és disznóbél, a macskahólyag, vagy az egzotikus kígyóbőr volt a sláger.
A 18. századtól már komoly írásos emlékeink vannak az óvszerek használatáról, vagy a használók dicshimnuszairól. 1756-ban a híres-hírhedt Casanova leírta, hogy legendás lepedőakrobatai mutatványait Anglia nemzeti színeiben pompázó szalagokkal díszített birkabél óvszerben hajtotta végre. Amszterdam és Marseille bordélyházaiban pedig nem kisebb személyiség tesztelte személyesen a legkülönbözőbb védőfelszereléseket, mint az érzéki és aberrált gyönyörök korabeli szakértője, de Sade márki.
Az újdonságok bevezetésében élen járó Amszterdamban Mathijs von Modechay Cohen külön boltot is nyitott a saját kezűleg, birkahólyagból készített óvszerek forgalmazására. Kicsivel később két angol hölgy, Mrs. Phillips és Mrs. Perkins foglalkozott különféle természetes anyagokból készült kondomok forgalmazásával, volt is belőle nagy felháborodás a prűd lakosság körében. A londoni Half Moon Street vegyeskereskedését Mrs. Philips például olyannyira fellendítette, hogy a század végén vásárlói között a gyógyszerészektől nagykövetekig, külföldiektől nemes urakig mindenki megtalálható volt. A módosabb vásárlók mellett a soványabb pénztárcájú kuncsaftokat egy Jenna nevű kisasszony látta el védelemmel - igaz, nála főleg használt, de pont ezért jól bejáratott példányokra is szert lehetett tenni. A szemrevaló üzletasszony felárért még azt is vállalta, hogy kielégülésre vágyó üzletfelei rajta teszteljék a portékát.
XV. Lajos, Franciaország királya is nagy rajongója volt az óvszereknek, főleg az Angliából származó példányokat kedvelte igazán. A világ első számú történelmi szaklapjának, a History Today-nek írása szerint egy 1749. április 26-án keltezett levélben a francia udvar a brit nagykövetet, Joseph York ezredest kérte fel, hogy az óvszerbeszerzés területén segítsen a forróvérű francia uralkodónak. A levélből azt is megtudhatjuk, hogy XV. Lajos rettegett attól, hogy szeretői nem várt trónörökössel ajándékozzák meg, ezért diplomáciai úton kérte Yorkot, gondoskodjon számára 300 darab angol "megelőző eszközről", hiszen a később "francia levél" néven ismertté váló óvszereket akkor még nem gyártották Franciaországban.
A messzi távol-keleten sem tétlenkedtek az érzéki gyönyörök kedvelői, a 18. század második felétől a japánok előszeretettel használták fel teknősbékák belsőségeit, páncélját és bőrét - miután gondosan elfogyasztották ezek előző tulajdonosait.
Az igazi kondom-forradalom lassan indult csak be, de aztán mindent maga alá temetett egy új piacra-lépő, a gumi. 1735-ben egy Charles de la Condamine nevű francia úriember leírást készített a kaucsukfa elasztikus tejéről, amelyet latexnak nevezett el, ám felfedezése csak 1839-ben indította be Charles Goodyear fantáziáját, aki aztán gyorsan szabadalmaztatta a latex vulkanizálásának folyamatát.
A jó öreg Goodyear megérte a pénzét, még abban az évben, jóval legendás gumiabroncsa előtt megalkotta az első gumiból készült óvszert, amely nem volt ugyan túl kényelmes, viszont használóját hermetikusan elzárta a partner által terjesztett nemi betegségektől. Az első gumikat még csak a pénisz makk részére tervezték, ám mivel ez használat közben többször is lecsúszott, vagy rejtélyes módon munka közben eltűnt, megalkották a franciák által "capoté"-nak (köpeny) keresztelt hosszú gumit. A termék tuti siker lett, és négy év múlva, 1843-ban már sorozatban gyártották az USA-ban és Nagy-Britanniában.
Az óvszerek töretlen fejlődésének és népszerűségének újabb állomása 1929-re datálható, amikor is piacra dobták a "kilyukaszthatatlan" óvszert. 1957-ben már a nedvesítő-anyagot tartalmazó kondomok hódítanak, egy évtized múlva pedig üzemelnek az első óvszer-automaták, amelyek már anatómiai alakú kondomokat is forgalmaznak.
1978-ban már a szupermarketekben is be lehet szerezni az érzékiség elnyűhetetlen ruhadarabjait, melyeket két év múlva különböző ízekkel is megbolondítottak. A sokáig tabuként kezelt árucikket 1987-től már a televízióban is reklámozhatták a gyártók, amit azzal háláltak meg a derék szakemberek, hogy 1998-ban piacra dobták az eddig legvékonyabb, legérzékibb, és jelenleg csúcsmodellnek számító poliuretánból készült óvszereket. A gumik növekvő népszerűségét egyedül talán csak a hamarosan forgalomba kerülő férfi fogamzásgátló tabletták csökkenthetik némiképp, ám mivel a nemi betegségek ellen ezek nem nyújtanak védelmet, a kondomok még hosszú évekig az örömszerzés elengedhetetlen kellékei lesznek.
Az ISO az óvszerek minőségére vonatkozó szabványokat is felállított, 1979. szeptember 18-án kiadták a "gumióvszerekre vonatkozó rendeletet". A rendelet pontosítja az úgynevezett EN 600 európai szabványt, amelynek értelmében használat közben az óvszernek teljesen hermetikusan kell zárnia, nagy szakítószilárdságúnak kell lennie, és ha száraz, hűvös helyen tárolják, öt éven keresztül meg kell őriznie minőségét.
A Condom Amsterdam Standard (CAS), vagyis az elfogadott tipológia szerint az európai óvszereket hatféle átmérővel készítik (91 és 109 mm között), a gumi vastagsága három-féle (0,055 és 0,085 mm között), és a hossza is háromféle (C, D, E, 171 mm-től 185 mm-ig). Az ISO szabványai nem vonatkoznak a fantáziadús óvszerekre, amelyeken különféle kinyúlások, szemek, fülek és szarvak vannak. A "party condom"-nak is nevezett gumik elsődleges célja nem a fogamzásgátlás, hanem a szeretkezés élményének színesebbé tétele.
Forrás: nyugat.hu
Képforrás: storiesofworld.com; emuskarac.com; i1.wp.com; korkep.sk; wsimag.com; thefamouspeople.com; cultura.hu; buzzfeed.com; commons.wikimedia.org; elitereaders.com; daily.jstor.org
