Több, mint kétszáz évvel ezelőtt született gróf Sándor Móric, az Ördöglovas. Nyaktörő lovasmutatványairól és viharzó vágtáiról Európa-szerte beszéltek. A különc gróf előszeretettel lovagolt be más házakhoz, a bajnai plébános szobájába éppúgy, mint a főúri palotákba. Hajmeresztő kalandjaival emlékezünk ma rá.

A kimondottan gyenge testalkatú, vézna kisfiút édesapja még a széltől is óvta olyannyira, hogy lónak még csak közelébe sem engedte. Apja halála után, 17 évesen ült először lóra. Ekkor már saját maga rendelkezett birtokai felett. A lovászok intelmére fittyet hányva egyből egy angol telivért nyergeltetett fel, amit úgy ült meg, mintha összenőtt volna vele.

Ettől kezdve Sándor gróf fékezhetetlenné vált, ha lovas bravúrokról volt szó. A saját testi épségét is kockáztató, hajmeresztő lovasmutatványai legendássá tették Budapesten, Bécsben és Angliában is. Az Ördöglovas nevet is a szigetországban kapta, amikor betört egy különösen vad lovat. Angliában több „világcsúcsot” felállított akadályugrásban, de Pesten is elképesztette a nézőközönséget.

Vörösmarty Mihály a gróf egyik győzelme után ezt a verset költötte róla: „Szállj jó lovam, mint a madár / Túl a merészek díja vár. / A gát nem mindig akadály; / Hol nem mehetsz, ugratva szállj. / Bátran előre lovag; hol utad nincs menni, ugorj át.”

A gróf egyik nevezetes fékevesztett kocsizásán a budai vár vízi kapujától hajtott le az igencsak hosszú és rendkívül meredek lépcsőn úgy, hogy a lovak nem voltak betanítva efféle kocsizásra. Ez volt Sándor gróf első kísérlete arra nézve, hogy lehet a lovakat a lépcsőn járatni.

A Nagyhíd utcában 1822-ben véghezvitt lovas bravúrja több művészt is megihletett. Történt ugyanis, hogy a Király utca felé vágtatva, Tatár nevű lovával két egymás mellett haladó lovaskocsi közé szorult. Balról három lovas parasztkocsi, jobbról egy magán kocsi fogta közre. Szorult helyzetéből úgy szabadult meg, hogy lovát megsarkantyúzva átugratott a három egymás mellé fogott lovon.

Rendszeresen ejtette ámulatba a révészeket is, amikor lovát megsarkantyúzva a parttól már jócskán eltávolodott révre ugratott. Tudni kell, hogy a rév bejárata akkoriban rúddal volt lezárva, tehát a felett kellett átugratnia. Kalandjait állandó kísérője, udvari festője, Johann Gottlieb Prestel több képen is megörökítette. Az utókor is szívesen emlékezett meg kalandos életéről. Kálmán Imre operettet írt a grófról és talán önök is emlékeznek még a róla készült Ördöglovas című filmre.

Amikor haldokló apjához vágtatott, a Sándor palotához vezető lépcsőn átugratott Metternich Leontine hercegnő hintaja fölött. A lány azonnal beleszeretett a különc magyar arisztokratába. El tudják képzelni, hogy a magyargyűlölő Metternichet mennyire tette boldoggá lánya választása. Felesége tiszteletére bajnai kastélyát átalakíttatta. Sajnos az épület ma már belülről nem látogatható. A falubeliek körében élő anekdoták és a község határában lévő dűlőnevek máig emlékeztetnek Sándor grófra.

A Szomor felé vezető úton lévő Ugrató-hídnál két földbe vert márványcölöp jelzi a helyet, ahol a gróf vakmerő ugratásainak egyikét vitte végbe. Akkoriban mély medrű, vízzel teli árok volt itt, amin híd vezetett át. A hídon áthaladó kocsikat úgy előzte meg, hogy a híd mellett lévő három öl és három láb széles árkot egyszerűen átugratta. A felszökő s a leeső patkó alakját a megfelelő pontokon márványlemezre vésve őrzik.

Mindennaposnak számított, hogy a kőkerítés felett ugratott át, de az is előfordult, hogy bajnai kastélyának erkélyéről ugratott le. A mutatvány a ló életébe került, míg a gróf ép bőrrel úszta meg a kalandot.

A péliföldszentkereszti búcsúk idején lovával gyakran ugratott a kirakodott árusok közé. Becsületére mondva, összetört portékájuk árát mindig tisztességgel megfizette. A falu plébánosával komoly összetűzésbe került, amiért rossz néven vette, hogy a pap a hívektől összegyűjtött egyházi pénzén házat építtetett egy kedves hölgyismerősének. Nem tetszését furcsa módon fejezte ki, amikor belovagolt a plébános otthonába, ahol hagyta, hogy lova elvégezze természetes szükségét. Az atya bosszút esküdött. Három napon keresztül állt lesben egy bunkósbottal a kastély körül mindhiába. Sándor gróf helyett csupán egy ultimátumot talált: ha nem távozik önként a faluból, a gróf befalaztatja a plébánia ajtaját vele együtt. Csoda, hogy az atya hamarosan továbbállt?

Elképesztő mutatványai miatt többször tört el a kulcscsontja, gyakran repedtek meg bordái. Számtalanszor ficamodott ki a térde és többször szenvedett agyrázkódást. Sándor Móricnak a ló volt az élete, és egyben a veszte is. 1850-ben Linznél vágtázás közben kiesett a kocsijából, és fejét egy vasrácsba ütötte. Eszméletét vesztette, és miután magához tért úgy tűnt, hogy minden rendben van. Néhány nap elteltével azonban a bécsi kaszinóban önkívületi állapotba került. Őrjöngött és mindent darabokra akart törni. Csak megkötözve tudták hazavinni. A dühöngő Sándor grófot egy prágai elmegyógyintézetbe vitték.

Állapota lassan javult és néhány év elteltével hazaengedték. Évtizedekig élt visszavonultan bajnai birtokán, ahol ideje nagy részét lovaival és vadászattal töltötte. Szívesen nézegette kastélya folyosóján Clarot és Prestel róla készült festményeit. Öregkorára újra úrrá lett rajta az elmebaj. Élete hátralévő részét a döblingi elmegyógyintézetben töltötte. 1878-ban bekövetkezett halálával férfiágon kihalt a Sándor család grófi ága.

A hazatérő, koporsót szállító négy, tüzes fekete paripa a bajnai templom előtt megvadult és elragadta a kocsit. Amikor végre sikerült megfékezni őket, a lovak holtan estek össze. A halálba is követték gazdájukat. Sándor Móric, az Ördöglovas a gyarmatpusztai családi sírboltban alussza örök álmát.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu