A címmel ellentétben azt szokták mondani, véletlenek nincsenek. Mégis néha elgondolkodtató, milyen furcsaságok történnek az életben. Hadd említsünk meg párat.

1650-ben Londonban, egy gyerekgyilkos asszonyt ítéltek kötél általi halálra. Fél órát lógott a kötélen, ezek után levágták és boncolásra vitték. Mielőtt azonban az orvos késével hozzányúlhatott volna, az asszony magához tért.

1705-ben Franciaországban egy férfi, negyed órát függött a bitófán, mire megérkezett a kegyelmi irat. Gyorsan elvágták a kötelet és a férfit bevitték egy közeli házba. Eret vágtak rajta és magához tért, nem lett semmi baja.

Évente több száz kisebb-nagyobb meteor éri el a Föld felszínét, miután nagyobb tömegük már elégett a légkörben. A becsapódó anyagrészek – melyeket meteoritoknak nevezünk – többnyire a tengerbe, lakatlan területekre hullanak. 1986. április 13-án azonban egy alig öt centiméter átmérőjű darab, az amerikai Connecticut állambeli Wethersfield városában Robert Donahue házában ért földet. Miután átütötte a mennyezetet, a házigazda kedvenc karosszékét fúrta át, szerencsére akkor, amikor Mr. Donahue nem ücsörgött benne.

1992. október 9-én viszont csak egy hajszálon múlt, hogy az akkor tizennyolc éves tanulót, Michelle Knappot, nem találta telibe egy több mint tíz kilós kozmikus kődarab. A New York állambeli Peekskillben Michelle éppen hazafelé tartott a családi Chevy Malibu gépkocsival, amikor hatalmas villanásra figyelt fel és hirtelen meleget érzett. Ösztönösen a gázra taposott és balra kapta a kormányt, de a következő pillanatban már hallotta is a hatalmas csattanást. A meteor alig két méterre kerülte el a lányt, és a gépkocsi jobb hátsó sarkát kapta telibe, amelyet a becsapódás ereje pozdorjává tört. Ezzel a közelséggel Michelle az első olyan ember, aki egy meteor becsapódásakor annak két méteres közelében tartózkodott és sértetlenül megúszta a kalandot.

Az olaszországi Palermóban Luigi Gassendi kilencéves kisfiút az édesapja 1982-ben azzal a feladattal bízta meg, hogy adja fel helyette a totószelvényét. Előtte természetesen egy papírra leírta fiának az általa helyesnek tartott tipposzlopot, ám útközben Luigi találkozott a barátaival, s mire a fogadóirodához ért, elhagyta a cédulát. Nem akart üres kézzel hazamenni, ezért gondolt egyet és hasra ütéses alapon töltötte ki a szelvényt. Otthon édesapja először megfenyítette, majd másnap összevissza csókolgatta. Luigi, aki életében először töltött ki totószelvényt, telitalálatot ért el.

Az ausztrál Brisbane-ben Peter Grant üzletember, cápavadászattal egybekötött jachtkirándulásra indult barátaival Brisbane-ből. Két nap múlva, mintegy húsz mérföldnyire a parttól, sikerült is megszigonyozniuk egy négyméteres fehér cápát. Miután a fedélzetre emelték a dögöt, Grant megpróbálta kihúzni a cápa fejébe ékelődött szigonyt, ám amikor hozzáért, a hal hirtelen megmozdult és elkapta az üzletember lábát. Mire barátai a segítségére siettek, a cápa letépte és lenyelte Grant bal lábát. A szerencsétlen férfi életét csupán a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.

1976 nyarán Angliában, Londonban, az ötéves Steven Jackson és nagypapája, ellátogatott az állatkertbe. Órákig sétálgattak, ám egyszer, míg a nagypapa üdítőért állt sorba, a kisfiú eltűnt. Az állatkert riasztott munkatársai és biztonsági őrei mindent tűvé tettek a gyerek után, mégsem találták sehol. Végül az egyik gondozónak feltűnt, hogy a park büszkesége, a Priscilla névre hallgató óriási anakonda hatalmasra dagadva, jóllakottan pihen. A pillanatok alatt született döntés nyomában az állatot megölték és felboncolták. A kis Steven kómás állapotban került elő belőle, de a gyors orvosi beavatkozásnak hála, a kórházban magához tért. Később semmire nem emlékezett a kalandjából, így a gondozók előtt ma is rejtély, hogyan jutott be a kisfiú a többszörös biztonsági akadályokon keresztül az óriáskígyóhoz. A gyereknek így is hatalmas szerencséje volt, hogy mielőtt a hüllő lenyelte, nem roppantotta össze félelmetes szorításával.

S hogy ne csak a szerencsés emberekről beszéljünk, nézzünk most egy másik, kevésbé vidám történetet egy elképesztően peches emberről, aki a kanadai Edmontonban él. Érdekes módon Matthew Jacobit gyakran éri szerencsés fordulat is, ami sokszor fordul szerencsétlenségbe. Eddig szinte valamennyi csontját legalább egyszer eltörte, és csupán 1996-ban hat alkalommal vitték be a baleseti sebészetre. A harmincéves férfi kálváriája még gyermekkorában kezdődött, amikor tízszer törte el a kulcscsontját és három alkalommal a jobb karját. Azóta edmontoni otthona közelében rázuhant egy leszakadt ereszcsatorna, és eltörte a bal lábát. Rossz fájdalomcsillapítót vett be, mire ájultan esett össze és eközben másodszorra is eltörte a karját. Kómába esett, három hétig kórházba feküdt, miután házi skorpiója megmarta. Majd harmadszorra is eltörte bal karját, mikor egy szőlőfürt után nyúlva leesett kórházi ágyáról. Egy hónappal később lezuhant tizenhárom méter magas házának tetejéről és mindkét lábát eltörte. „Fogalmam sincs, hogyan kerültem a tetőre. Lehet, hogy a fájdalomcsillapítók, amiket szedtem, alvajárót csináltak belőlem. Sajnos azonban, amilyen az én formám, még az ütközés fájdalmát sem úszhattam meg. A lezuhanás előtti pillanatban felébredtem.”

Matthew szerencsétlenségeit felesége, Helen ellensúlyozná, ám amióta életét a fiatalemberéhez kötötte, a sors őt sem kíméli. Helen nemrégiben ötvenezer dollárt nyert volna, ha Matthew papagája le nem nyeli a lottócédulát. Sebaj, egy év múlva a fiatalasszony remek álláshoz jutott... egy egész hétig, mert a cég hirtelen csődöt jelentett. Bánatában Helen vásárolt egy használt autót, ami azonban lopott volt, és a rendőrség két hét múlva lefoglalta. Helen a nagybátyjától is örökölt egy farmot, a végtelen búzamezőiről híres Manitoba államban. Ám amikor férjével elutaztak megtekinteni a házat, az egy villámcsapástól porig égett, a házaspár alig tudott kimenekülni. Matthew már nagyon unja a pechszériát.

„Akárhová megyek akármit csinálok, biztos, hogy történik velem valami rossz. 13-án, pénteken, a világért sem mozdulnék ki a lakásból. Persze a bajt még így sem tudom mindig elkerülni. Legutóbb például, amikor otthon maradtam ezen a napon, a fürdőkádba lépve elcsúsztam és eltörtem a kulcscsontomat, immár tizenegyedszerre.”

„Átok ül rajtunk – panaszolja a felesége. – Már felmerült bennünk a gondolat, hogy ördögűzőhöz, vagy valami ilyesmihez kell fordulnunk.”

Forrás: Hihetetlen magazin / 2001. november – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: rcinet.ca; articles.courant.com; flickr.com; abc.net.au; nationalgeographic.com