London, 1974. november 7. - Kivágódott a Plumbers Arms zsúfolt ivójának ajtaja és egy hisztérikus, vérző nő rontott be a bárba: „Segítség! – kiáltozta. – Segítsenek, egy gyilkos elől menekülök! A gyerekeim…a gyerekeim…a házban van! Megölte a dadát!”

A nő túlságosan feldúlt volt ahhoz, hogy többet tudjon mondani. Arthur Whitehouse, a csapos leültette, a felesége pedig nedves törölközőt tett az arcán éktelenkedő mély sebre. Az asszony ruhája átázott és nem volt a lábán cipő. Mentőt hívtak, a rendőrség pedig kiszállt a család közeli házába. Az ötszintes, György-stílusú ház a Lowers Belgrave Streeten állt, London egyik legelőkelőbb utcájában. Az áldozat ugyanis nem akárki volt, hanem Veronica, az egyik legkékvérűbb angol arisztokrata felesége. Az immár szökésben lévő férj pedig nem más, mint Richard John Bingham volt – közismertebb nevén Lord Lucan.

Amikor a két rendőr behatolt az előkelő házba, teljes sötétség fogadta őket. Az elemlámpa fénye azonban megvilágította a vérfoltos falakat. Az első emeleti reggelizőszobába vezető ajtó előtt vértócsa éktelenkedett, körülötte pár véres lábnyom. A második szinten a rendőrök egy véres törölközőt láttak az egyik franciaágyra dobva. A felsőbb emeletekre érve, bepillantottak a gyerekszobába, ahol a két kisebb gyermek békésen aludt, míg a legidősebb kislány pizsamában ült az ágya szélén és ijedten meredő szemekkel nézett maga elé.

Legutoljára az alsó szintet kutatták át. Itt találták meg Sandra Rivett – a dada – holttestét, aki maga is, akárcsak gazdaasszonya, külön élt férjétől és egy kisgyermek anyja volt. Az asszony teste egy vászon postazsákba volt gyömöszölve, feje szétzúzva. A hetedik Lord Lucannek nyoma sem volt a házban.

Időközben a kórházban fekvő Lady Lucan elmondta a verzióját arról a bizonyos éjszakáról. Békésen ültek otthon a dadával és a gyerekekkel. Sandrának ugyan kimenője volt aznap, de valami miatt meggondolta magát és inkább otthon maradt. Kilenc óra környékén megkérdezte a ladyt, hogy kérnek-e teát. Miután közel fél óra elteltével sem tért vissza a szobába, Lady Lucan utánaeredt a konyhába. Odalent egy férfi sötét alakja görnyedt egy földön fekvő tömeg fölé. A dada holtteste volt az, amit a behatoló zsákba akart gyömöszölni. Lady Lucan felsikított, mire a férfi nagy erővel arcon ütötte, majd fejbe vágta. A gyér fénynél nem ismerte fel a támadót, de később azt vallotta, hogy a férje idegenül csengő hangját hallotta. Ám érdekes módon mégis a férj volt az, aki nem sokkal később az ágyában nyugtatgatta az asszonyt.

Átkutatták a férj saját otthonát is, de semmi gyanúsat nem találtak. Lord Lucanre egyébként barátai sussexi házában akadtak rá, aki azt állította, hogy aznap épp hazaindult feleségétől, amikor megpillantott az ablakon keresztül egy idegen férfit, amint épp a feleségére támad. Saját kulcsával bement a házba, hogy felesége segítségére siessen, de elcsúszott egy vértócsán. Az idegen ezalatt egérutat nyert, s amikor a lord megtalálta Lady Lucant, az asszony hisztérikusan kezdett viselkedni, majd őt vádolta a támadással. Ezalatt a lord felhívta édesanyját, az özvegy grófnét, hogy hozza el a gyerekeket, mert nagy szerencsétlenség történt.

Később a nagyobbik kislányt kikérdezték, aki megerősítve anyja vallomását elmondta, hogy a dada kilenc órakor megkérdezte tőlük kérnek-e teát. Miután nem jött vissza, anyja lement a konyhába és nem sokkal később sikoltást hallott. Pár perccel ezután anyja vérző arccal, apjába kapaszkodva támolygott a hálószobájába.

Másnap, kitisztult fejjel, a lady elmondta, hogy lement a konyhába, ahol a sötét helyiségben Sandrát kezdte szólongatni. Válasz nem érkezett, de a háta mögül zajt hallott, mire megfordult. Egy férfi támadt rá, aki jól fejbe vágta, majd fojtogatni kezdte és a szemét akarta kinyomni. Csak akkor engedte el, amikor a nő kényes pontján jól megszorította. Ezek után megnyugtatta férjét, aki visszakísérte a szobába, majd eltávozott. A nő ekkor a bárba rohant segítségért.

A gyilkos fegyvert, illetve a véres ólomcsőt még a gyilkossági ügy elején megtalálták. A nyomozás évekig zajlott.

A gyilkosságot követő napon előkerült a lord bérelt autója, melyben megtalálták annak az ólomcsőnek a másik darabját, mellyel a dadát halálosan megsebesítették. A nyomozók minél mélyebbre ástak az ügyben, az annál kuszábbá vált.

A szőke, csinos, vidám természetű Veronica Duncan 1963. november 28-án kötött házasságot a leendő lorddal. Veronica egy katonatiszt lánya volt, aki alkalmanként modellkedett. Férje, a későbbi Lord Lucan, társadalmilag rangon alul házasodott, ráadásul 1960-ban hivatásos szerencsejátékos lett belőle. Apja alig egy évvel házasságkötése után meghalt, és a férfi örökölte rangját, vagyonát és birtokát. Feleségével tartó kapcsolata tíz év után annyira megromlott a szerencsejáték miatt, hogy különváltak. A három gyermek az édesanyához került, és az apa hiába akarta elperelni őket, ez nem sikerült. Egy alkalommal a dadával sétáló két kisebb gyermeket szabályosan elrabolta és csak bírósági végzéssel tudták visszavenni őket. Mindeközben nemcsak beteges szerencsejátékos volt már, hanem tetemes adósságot halmozott fel, családi vagyonát pedig eljátszotta. Feleségét beszámíthatatlanná akarta minősítetni és minden bajért őt okolta.

A nyomozás megállapította, hogy aznap a lord meglehetősen normálisan viselkedett, egy levélben pedig, amelyet egyik barátjához írt, azt vallotta, hogy teljesen ártatlan az ügyben, de miután a felesége őt vádolta meg, eltűnik egy időre.

Az igazság az, hogy soha többé nem került elő. A hivatalos papírok pedig őt tették meg elkövetőnek. Sokan találgattak, vajon mi történt vele, hová tűnt, de csak kérdések sora maradt utána. Vannak, akik úgy vélik, igazából tényleg ő a tettes, de nem a dadát, hanem az asszonyt akarta megölni és Sandra Rivett tévedésből lett áldozat. Miután a lord rájött tette súlyára, főméltósághoz illően elvonult a világtól és öngyilkos lett valahol, valamikor.

Forrás: Nigel Blundell: Különös, de igaz / lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: thesun.co.uk; onthisday.com; dailymail.co.uk