Korponay Jánosné, született: Garamszegi Géczy Julianna neve nem mond sokat az átlag magyarnak, de ha azt mondom: lőcsei fehér asszony, akkor már sokan felkapják a fejüket, különösen azok, akik szeretik a történelmet és szeretnek olvasni. Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regénye közismert történet a magyar szépirodalomban.

Garamszegi Géczy Julianna 1680-ban látta meg a napvilágot Osgyánban Garamszegi Géczy Zsigmond és Bakos Judit leányaként. Később Korponay János felesége lett, akitől egy fia született.

Miután kitört a Rákóczi-szabadságharc, faramuci helyzetbe került, tekintve, hogy apja kuruc ezredes lett, míg férje eleinte császárpárti volt. Később átpártolt a kurucok oldalára.

1709-1710 fordulóján Julianna a császáriak által ostromolt Lőcsére került, s ott Andrássy István kuruc generális szeretője lett. Juliannát később azzal vádolták meg, hogy elárulta a várost, mert a császári csapatokat beengedte Lőcsére. Valójában azonban üzeneteket és leveleket közvetített a császári csapatokhoz, melynek következtében szabályszerű kapituláció történt. Ettől kezdve rásütötték a vádat, hogy áruló, bár mindezen vád sosem bizonyosodott be.

A szatmári béke megkötése után Korponayné kérelmekkel ostromolta az udvart, hogy visszakaphassák földjeiket és egyre jobb viszonyba is került több császár közeli főnemessel. Az asszony ezután ismét két tűz közé került, birtokába kerültek ugyanis olyan levelek, amelyeket a felkelés korábbi szereplői írtak egymásnak azért, hogy felélesszék a szabadságharcot. Kérdés, hogy miért adták át ezeket a leveleket Korponaynénak, akinek Lőcse elvesztésében való szerepe köztudomású volt. Talán jobban bíztak abban, hogy egy nőnél nem keresnek ilyen terhelő bizonyítékokat? Mindenesetre Korponayné megkereste Pálffy János császári főparancsnokot ezekkel, aki fel is jegyezte az összeesküvők neveit, de a leveleket kérésre sem kapta meg.

Ezután terjedt el a hír 1712-ben arról, hogy Rákóczi hazatér és kegyelmet kap, ez nagyon megijesztette az asszonyt, hiszen komoly bajba került volna, ha újabb árulása kiderül. Ezért inkább visszatáncolt a Rákóczi-pártiakhoz, húzta az időt, a levelek jó részét elégette és nem akarta átadni. Ráadásul apja is belefolyt a szervezkedésbe, mivel az ő házát jelölték meg találkozási pontnak, így az asszony időhúzása apja védelmében is történhetett.

A kacifántos történet vége az lett, hogy Korponayné egyik félnek sem akart kedvezni, ezért álruhában elmenekült, Pozsonyig jutott, de végül feladta magát. Közel két évnyi pereskedés után a császáriak végül hűtlenségért megkínozták és halálra ítélték. 1714-ben a győri piactéren (ma Széchényi tér) lefejezték.

A "lőcsei fehér asszony" köré ezután számos legenda épült, kiemelve Andrássyhoz fűződő szerelmi viszonyát, a vár feladását és a kettős ügynöki szerepet, amit sikertelenül próbált állandó helyezkedéssel a maga javára fordítani.

Ő lett az egyetlen nő, akit a Habsburgok a vérpadon végeztek ki, az asszony, aki ellopta szeretője párnája alól a vár kulcsát, a titokzatos kalandornő, aki álruhában próbált menekülni mind a kurucok, mind a labancok elől. A történészek nincsenek könnyű helyzetben, amikor egy-egy ilyen személy valós életét akarják rekonstruálni, hiszen a rárakódott legendák mögött valóban ott van egy asszony, aki csak túlélni akart egy olyan történelmi korban, amikor a magyarok és az osztrákok viszonya korántsem volt egyértelmű és békés.

Az asszony történetéből, mint már fentebb említve volt, Jókai Mór is írt regényt, amely 1885-ben jelent meg. Julianna Győrben lefolytatott felségárulási perének aktái őrzik a nevét. Egyéb forrásokból kétségtelenül megállapítható, hogy a győri vértanú és a korábbi lőcsei áruló ugyanaz a személy. Ez az azonosság egyben magyarázatul szolgál arra is, mi ragadta meg Jókai fantáziáját a történeti forrásanyagban. Jókai így vall erről regénye elején: „Hogyan lehet az, hogy egy nő, aki egy csókért odadob egy országot, másszor megint azért az országért odadobja saját ifjú, szép fejét. . . Hol a megoldás az ég-pokol különbségű ellentmondás között egy nő jellemében?" Valóban Jókai világába kívánkozó figura, megfejteni való lélektani rejtvény, és szinte kínálja a lehetőséget a fantázia szabad szárnyalásához. S a Rákóczi-szabadságharc – a várostrommal, az árulással, a majtényi fegyverletétellel és az azt követő nemesi összeesküvéssel – történelmileg is izgalmas háttere Géczy Julianna romantikus és drámai sorsának.

Peter Madúch osgyáni plébános néhány évvel ezelőtt saját kíváncsiságának engedve nyitotta fel templomának kriptáját, amelyben legalább tíz, bizonyíthatóan a 18. és a 19. századból származó, rézszögekkel kivert koporsót talált. Az egyik koporsó azonban díszítetlen volt, a benne fekvő női csontváz koponyája pedig szemmel láthatóan elvált a váz többi részétől. A történelmet jól ismerő plébános ekkor kezdett gyanakodni arra, hogy a jeltelen koporsóban Jókai regényhősének maradványai találhatók.

Elmondása szerint a falubeliek úgy tudják, a kriptát utoljára a második világháború idején nyitották fel, fosztogató katonák dúlták fel a koporsókat, de semmi értékeset nem találtak. A kripta lejáratát később a hívek lezárták. A padlózat legutolsó renováláskor sem nyitották fel, csak később, a megrepedt, homokkőből készült fedéllap kicserélésekor kezdte el a plébános a kutatást.

"Azt gondoltam, csak legendáról van szó, de később utánaolvastam, és érdeklődni kezdtem Géczy Julianna sorsa iránt. Még mindig nem vagyok meggyőződve teljesen arról, hogy az ő maradványait rejti a jeltelen koporsó, de erre a kérdésre hamarosan tudományos választ kapunk. A lőcsei Szepességi Múzeum munkatársai a napokban mintát vettek a csontokból és a koporsóból, ennek a vizsgálatnak az eredményére várunk" - mondta el a plébános.

Gyanús volt, hogy a koporsók nagyon egyformák, ami arra is utalhat, hogy a család a kor szokásainak megfelelően egy helyre gyűjtötte össze a családtagok földi maradványait. Nem valószínű, hogy komolyabban feldúlták volna a háború alatt a kriptát, csak felnyitogatták az egymásra és egymás mellé rakott koporsókat. Ezek mára már nagyon rossz állapotban vannak, az egyik koporsó feliratából ítélve az utolsó temetés talán kétszáz éve lehetett itt.

Osgyánban most azt remélik, idegenforgalmi látványosság lesz a templom, amelynek kriptájában nagy valószínűséggel a magyar történelem egyik érdekes nőalakjának földi maradványai nyugszanak.

Az osgyáni plébános azonban nem örülhetett sokáig, ugyanis a vizsgálatok nem igazolták a feltevését. 

Kereken 300 évet kellett rá várni, de rehabilitálták Korponayné Géczy Juliannát, más néven a lőcsei fehér asszonyt, akit 1714. szeptember 25-én végeztek ki, mert a vád szerint részt vett a Rákóczy-féle felkelésben. Lőcse városa úgy döntött, hogy helyreállítja a történelmi sérelmet és a nemesasszony egyik leszármazottjának, Korponyay Zoltánnak átadták az ítéletet visszavonó dokumentumot.

A város szent Jakab temploma előtt az érdeklődők egy drámajátékon keresztül ismerhették meg az asszony történetét. Ezután városházán, melyben már Julianna idejében is a városatyák tanácskoztak, a kései utód átvehette a rehabilitációról szóló levelet. „A családunk története nagyon régre nyúlik vissza, a Juliannáról szóló információkat és történeteket továbbadjuk. Én már kicsi korom óta tudom, hogy Julianna a rokonom. A családi információk azonban személyes jellegűek, azt gondolom, hogy a környezetemben csak nagyon kevesen tudják, honnan származom"- mondta Korponay Zoltán.

Forrás: hu.wikipedia.org; index.hu; maszol.ro; szeretlekmagyarorszag.hu

Képforrás: femina.hu; maszo.ro; npg.hu; moly.hu