Mi is ez az Elveszett Város (angolul: Lost City, spanyolul: Ciudad Perdida). Az Elveszett Város az Kolumbiának, mint a Machu-Pichu Perunak. Egy ősi indián rom-város a Sierra Nevada hegység hegyoldalaiban közel a Karib-tenger partjaihoz. Méretét tekintve a legnagyobb megtalált romváros az egész amerikai kontinensen.

Fénykorában lakói a tayrona indiánok voltak, akiknek történelme egészen az V. századig nyúlik vissza. Ezer évvel később, nem sokkal a spanyolok érkezése előtt, már egy teljesen kifejlett civilizációban éltek, korukhoz képest kiemelkedő szociális, politikai és gazdasági rendszerrel, sőt kutatók szerint komoly műszaki ismeretekkel is rendelkeztek már.

A hegyoldalakban, több mint 100 települést építettek, ahol a nagy lejtők, és a rossz talajviszonyok miatt hatalmas kőteraszokat hoztak létre, ami alapul szolgált a házaknak, és az egész városnak. A terasz-csoportokat kőutak, és kőlépcső-sorok rendszere kötötte össze.

A feltárt Ciudad Perdida ezek közül a legnagyobb település volt, és mint olyan, a Tayrona “fővárosa”. Kb. a XI. és XIV. század között épülhetett. Tengerszint feletti magassága 950 és 1.300 méter közötti, kb. mint a mi Kékestetőnk. Területe 2 négyzetkilométer, és a maga idejében kb. 2-4.000 lakója lehetett.

A várost két módon lehet megközelíteni, megmászva az 1.200 kő-lépcsőfokot hosszú dzsungel menetelés után, vagy helikopterrel, ugyanis a megépített kőteraszok tökéletesen alkalmasak leszállópályának is.

Nem csak a város, de maga a Sierra Nevada hegység is kuriózum azáltal, hogy szinte a tengerpartból nő ki, mégis legmagasabb csúcsa eléri az 5.700 métert, és ezzel a világ legmagasabb tengerparti hegylánca. A hegy lábait az óceán hullámai nyaldossák, míg magasabb területein igazi dzsungel található trópusi növényekkel és egzotikus állatvilággal, indákkal és mindennel, ami oda tartozik.

Életükben – ugyanúgy, mint a többi indián civilizáció életében – az arany nagyon fontos szerepet töltött be, amelyből már sejthetjük, hogy miután a spanyol hódítók megérkeztek az új földre, a tayrona indiánok sem maradhattak sokáig érintetlenül.

Ez így is lett, és 1499-ben meg is jelentek a spanyol kincsvadászok a Sierra Nevada hegységében, majd hamar véres háborúba kezdtek a tayrona indiánokkal, amely megtizedelte létszámukat. Túlélőik – hátrahagyva otthonaikat – a Sierra Nevada magasabb hegyeibe költöztek. A spanyolok vitték, ami vihető, de még így is rengeteg aranytárgy és kézimunka maradt vissza, amit a következő pár évszázadban a várossal együtt benőtt a sűrű dzsungel, amíg 1972-ben egy kutató két fiával újra fel nem fedezte.

A hír futótűzként terjedt és hamarosan kincskeresők százai indultak a hegyekbe indián kincseket keresni. A tét akkora volt, hogy a kincsvadászok nem bízhatták a dolgot a véletlenre és a kincskereséssel egy időben véres bandaháborúk törtek ki.

A kolumbiai kormány 1976-ra jutott el odáig, hogy úgy döntött, ő is beavatkozik a dologba. Katonákat és archeológusokat küldött, hogy egyrészt megóvják a területet, másrészt feltárják a még fel nem tárt területeket és ezzel az Elveszett város titkát. A harcok viszont még ezután is több évig folytatódtak.

Közben a Cogi indiánok, akik magukat a tayrona indiánok leszármazottjainak tartják, a területet és minden kincset maguknak követeltek. Azt mondták, hogy minden kincs egy-egy halott ősük szellemét idézi. Néhány év egyezkedés után az indiánok és a kormány megegyeztek, hogy a már feltárt kincseket megtarthatják, de cserébe befejezik a további feltáró munkát, majd kivonulnak a területről és azt visszaadják a jogos leszármazottaknak. Ez így is történt. 1987-ben a feltárás abbamaradt, aminek köszönhetően a város egy része a mai napig feltáratlan és azt sűrű dzsungel fedi.

De ezzel a Ciudad Perdida történet még közel sem ért véget. Kolumbiában ugyanis idő közben beindult a kábítószer üzlet és a Sierra Nevada hegység nagyon jó kokaintermesztő helynek bizonyult. Nem nehéz kitalálni, hogy ismét harcok törtek ki kokaintermesztő farmerek, különböző paramilitáris csoportok és a gerillák között. A harcokban több ezer ember vesztette életét, akiknek holttestét a Sierra Nevada hegyoldalaiban temették el. Ezek után nem is csoda, hogy az Elveszett Várost Zöld Pokolnak is nevezik (Green Hell).

A kokainháborúba ekkor ismét a kolumbiai hadsereg lépett közbe. Átvette az ellenőrzést a területen és állandó katonai védelmet szervezett az Elveszett Város területére. Ekkor már beindult a turizmus is és a város szabadon látogatható lett, annak ellenére, hogy a környéken még elég komoly gerilla aktivitás volt és a túrák is az aktuális helyzettől függően indultak vagy sem.

2000 után elcsendesedett a környék és a kormány visszavonta a katonai ellenőrzést a területről, mondván túl költséges a katonák ellátása, és úgy se csinálnak semmit, csak egész nap füvet szívnak.

Majd újra történt valami. 2003. szeptember 15-én az ELN nevű gerillacsoport túszul ejtett 8 külföldi turistát, de 3 hónappal később az utolsó túszt is szabadon engedték. A történtek után ismét a kolumbiai hadsereg vette át az ellenőrzést, és tartotta is meg a mai napig.

Az emberrablás egyébként nagyon nagy port kavart a nemzetközi híradásokban is, az egyik elrabolt 19 éves angol túsz ugyanis megszökött a fogságból. Az angol elmondása alapján hajnalban fegyveresek törtek rájuk a faházikókba és a 15 turista közül nyolcat magukkal vittek (akit nem, azt azért nem, mert gyenge fizikai állapotban voltak, vagy nem volt megfelelő túracipőjük). Az elrabolt turistákkal két napot gyalogoltak az erdőben.

Gyaloglás közben, egy helyen, ahol kifejezetten rosszak voltak a látási viszonyok az eső és a magas páratartalom miatt, vékony ösvényen gyalogoltak, mellette pedig egy mély szakadék húzódott és folyó dübörgését hallotta. Leugrott az útról, egyenesen a mélybe. Szerencsére nem tört el se keze, se lába. 12 napig “kóborolt” az erdőben, míg helyi indiánok találtak rá. Leírásuk szerint a fiatalember teljesen leégett a naptól, kimerült volt, és teljesen kiszáradt, kezei tele karcolásokkal, szúrásokkal, csípésekkel. Amikor rátaláltak szédült és hányt, 12 napig nem evett semmit, csak vizet ivott...

Forrás: utazgatok.hu

Képforrás: erdekesvilag.hu