Az ma már aligha kétséges, hogy 1961 áprilisa – Jurij Gagarin, az első szovjet űrhajós repülése – körül nem volt minden rendben; szélsőséges vélemények szerint Gagarin soha nem járt az űrben. Az viszont tényként kezelhető, hogy 1961 előtt, legalább két éven keresztül, élő emberekkel folytattak űrkísérleteket. Ezek közül egyik sem járt sikerrel.

Az űrhajósok vagy odavesztek az űrben, vagy csak a holttestük tért vissza a Földre. Az egyik szovjet-orosz levéltár 1998 őszén nyílott meg a külföldi kutatók előtt. Egy francia újságíró négy napos kutatás után érdekes és számunkra különösen fontos ügyre derített fényt.

1960 nyarán – egy titkos párthatározat nyomán – az űrhajózással foglalkozó tudományos bizottságot megkeresték a Kremlből. Felmerült egy javaslat, hogy mivel az űrkísérletek úgy is titokban zajlanak, és egyelőre kevés a remény, hogy az oda irányított személyek élve visszatérnek, nem kellene-e inkább halálra ítéleteket kilőni az űrbe? A politikai bizottságnak konkrét ötletei is voltak ezzel kapcsolatban. Az fel sem merült, hogy politikai elítélteket vessenek alá ezeknek a kísérleteknek, hiszen fennállt a lehetőség, hogy a visszatérő, még nagyon primitív űrkabinok idegen területen és nem a Szovjetunióban érnek földet. Ezért az illetékesek 1960 februárjában inkább úgy döntöttek, hogy köztörvényes bűnözőket tesznek a kabinokba kísérleti alanyokként.

Első nekifutásra négy gyilkost jelöltek ki. Alain Robbelet, a francia újságíró három orosz és egy idegenes hangzású nevet is talált az iratok között. Az ”idegen” neve Gábor János M. volt. Nem tudni, melyik a vezetéknév; avagy éppen azt rejti az „M” betű? Az iratok alapján annyit lehetett kideríteni róla, hogy 1960-ban 27 éves volt. Már másfél éve ült a moszkvai Butyirka-börtönben, ahol akkoriban rajta kívül, más idegen foglyokat is őriztek. 1957-től a moszkvai egyetemre járt, de szerelemféltésből megölte orosz szeretőjét, majd feladta magát a rendőrségen. Ha szovjet állampolgár lett volna, a bíróság azonnal halálra ítéli. Így azonban „csak” életfogytiglanit kapott. Feltehetően azért választották ki őt kényszerű „űrhajósnak”, mert sem a Szovjetunióban, sem Magyarországon nem éltek rokonai. Tehát ha eltűnik, senki sem fogja keresni.

Robbelet több száz dollárt fizetett a levéltár egyik vezetőjének azért, hogy szabadon kutathasson az iratokban. De amikor hazaküldte első jelentését az ott találtakról – anyaga ekkor még meg sem jelent lapjában, tehát bizonyos „szemek és fülek” kizárólag fax-küldeményeit figyelhették meg –, máris kitiltották a levéltárból. Ismerőse, aki eddig engedélyezte kutatásait, most már nem is fogadta őt, sőt azt üzente neki: sohasem találkoztak…

M. Gábor Jánost tehát valamikor 1960 nyarán vagy őszén lőhették ki a világűrbe. Nincs adatunk arról, hogy az űrkabin visszatért-e a földre, vagy „elszállt” a világűrbe. Bizonyos hírek immár több évtizede hallhatóak arról, hogy a kozmosz jéghideg tájain a mai napig keringenek régholt szovjet űrhajósok, akiknek járműve kiszakadt a Föld vonzásából.

Egy német író, Hartwig Hausdorf, Titkos történet című könyvében azt állítja, hogy Gagarin előtt már legalább tizenegyen áldozták életüket az űrutazásért.

Hausdorf leírja: az oroszok mind a mai napig elhallgatták, hogy Gagarin előtt már többször is próbálkoztak az űrrepüléssel. Legalább tizenegy embert áldoztak fel a célért, akiknek a holtteste, valamint két amerikai űrhajós hullája mind a mai napig a régi űrhajóikban kering Földünk körül. Volt olyan űrhajókapszula, ami teljesen elégett, a maradványainak darabjai pedig szétszóródtak az űrben. Mások eltűntek a távoli kozmoszban, mint például az 1956-ban fellőtt amerikai Prospector M és az orosz Y-0001 nevű űrhajó.

A könyv szerzője az esetek után nyomozva egy olasz testvérpár – Achille és Battista Judica-Cordiglia – által felvett, meglehetősen érdekes beszélgetést is közzé tett. Az amatőr rádiósok 1960. november 18-án a következő üzenetre lettek figyelmesek: „S.O.S. a Földnek!” 1961. május 16-án pedig egy űrhajósnő azt kiabálta: „Látom a lángokat, nagyon meleg van a kabinban…”, majd megszakadt a vétel.

A szovjet űrkutatás furcsaságai közé tartozik, hogy több űrhajós kilétére csak a nyolcvanas évek végén derült fény, mert korábban leretusálták őket az űrhajósok csoportképéről. Vajon hány mártír űrhajós fényképét hamisították meg a szovjet propaganda-gépezet manipulátorai?

Forrás: Hihetetlen magazin / 2002. március – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: 1000ut.hu; jakd.hu; urvilag.hu