Éon lovag politikai karrierjének fénykorát férfiként töltötte, életének delelőjén azonban hirtelen eldobta a katonai uniformist, s nőként élt haláláig. Férfi volt? Nő? Esetleg hermafrodita? Hol az egyik nemhez tartozónak vallotta magát, hol a másikhoz. A helyzetet bonyolítja, hogy saját hencegésén és az utókor romantikus legendáin kívül nincs megbízható forrásunk arról, kivel létesített szexuális kapcsolatot - ha létesített egyáltalán. Összehozták az orosz cárnővel és az angol király feleségével, de tartották hermafroditának is - már amikor nem fogadtak nagy tétekben a londoni tőzsdén valódi nemére. Az 1890-es években megjelent Pallas Nagy Lexikona szerint "hogy férfi vagy nő volt-e, mai napig sincs eldöntve". 

/Éon lovag férfi és női ruhában/

Éon de Beaumont (teljes nevén Charles-Genevieve-Louis-Auguste-André-Timothée d'Éon de Beaumont) a burgundiai Tonnere városában született 1728. október 5-én, jogászi-kisnemesi családban. Atyja, Louis d'Éon de Beaumont ügyvéd volt, anyja, Françoise de Chavanson régi és jómódú nemesi család sarja. Éon gyermekkoráról kevés biztosat tudunk, hiszen emlékiratát - melyet egyik barátja vetett papírra - nem tekintik hiteles forrásnak. A már nemváltása után írt könyvben Éon azt állítja, leánynak született, ám szülei fiúként nevelték, mert atyja csak akkor juthatott hozzá felesége hozományához, ha az asszony fiút szül. Éon elmondása szerint gyermekkorában "ellenállhatatlan vizelési kényszer rabigája alatt nyögött". 

Éon igen fiatalon megtanult olvasni, az iskolában nyelvtehetségével és bámulatos memóriájával tűnt ki. Párizsi tanulmányainak végeztével, 1749-től a város pénzügyi hivatala titkáraként dolgozott, ebben az időben írta első könyvét, Franciaország pénzügyeiről. Ezután királyi cenzorként működött, minden idejét könyvek között töltötte. 1756-ban csatlakozott a "Király Titkának" nevezett kémhálózathoz, mely a külügyminisztert megkerülve egyenesen az uralkodónak jelentett. 

A legenda szerint egyszer Éon tréfából fogadott a barátaival, hogy nőnek öltözve még XV. Lajos szeretőjét, a gyönyörű és fortélyos Madame Pompadourt is meg tudja téveszteni. Nyert. Mi több, maga a király is nőnek nézte, s ez különös ötletet adott az uralkodónak, aki épp titkos tárgyalásokra készült a franciákkal az idő tájt barátságtalan cári udvarral.

/XV. Lajos francia király/

/Madame Pompadour/

Éon lovagot XV. Lajos 1756-ban Oroszországba küldte azzal a titkos küldetéssel, hogy állítsa helyre a diplomáciai kapcsolatokat hazája és I. Erzsébet cárnő birodalma között. Igen ám, csakhogy Éon különös módját választotta az álcázásnak: immár a király kérésére ismét női ruhát öltött, s Mademoiselle de Beaumont néven férkőzött Erzsébet bizalmába. (Bizonyos pletykák szerint a cárnő rájött a csalásra, ám Éon férfiként is hatni tudott rá: Erzsébet szeretője lett. Párizsban ez idő tájt kezdték először rebesgetni, hogy a lovag - hermafrodita.) Küldetése mindenesetre sikerrel járt: a következő évben Oroszország és Franciaország újra hivatalos kapcsolatot létesített.

Éon 1761-ben tért vissza Franciaországba; a következő évben a dragonyosok kapitányává nevezték ki, ami nagy megtiszteltetésnek számított. Az 1756-ban indult hétéves háború a végéhez közeledett, ám Éon még így is részt vett egy nagyobb ütközetben. Hősiesen küzdött, meg is sebesült a fején és az ágyékán. Katonai szolgálatáért és az orosz-francia viszony javulásában játszott szerepéért 35 évesen a királytól megkapta a magas kitüntetésnek számító Szent Lajos-keresztet s a nemességet - titulusa ezután Éon lovag volt.

1753-ban a király teljhatalmú követe lett Londonban, tevékenysége nagy részét azonban ekkor is a kémkedés (a francia királyban ez idő tájt felmerült Anglia elfoglalásának ötlete) és a dőzsölés tette ki. Éon ekkor ért politikai karrierje csúcsára, a tündöklést azonban hamarosan követte a bukás. A lovag felettébb fényűző életet élt, maximálisan kihasználta pozíciójának előnyeit, és igyekezett gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítani a befolyásos angol nemesekkel. Ennek érdekében otthoni, burgundiai birtokairól hatalmas mennyiségben látta el nemes burgundival az angol felsőbb köröket. Ajándékai révén csakhamar rendkívül népszerű lett az előkelő társaság körében.

Mikor fülébe jutott, hogy hamarosan meg kell válnia teljhatalmú biztosi címétől, eszében sem volt lemondani számos előnnyel járó hivataláról, s befolyásos barátaitól kért támogatást. Egy sem állt melléje. 1763 októberében nyíltan szembeszállt az uralkodói paranccsal, s nem volt hajlandó elhagyni Angliát. Attól tartott, elrabolják és erőszakkal francia földre viszik; egy XV. Lajosnak írt levelében azt állította, a helyébe kinevezett új londoni követ, Guerchy herceg el akarta kábítani és titkon hazacsempészni.

1764-ben megjelentette a londoni politikai tevékenységéről és későbbi visszarendeléséről szóló memoárját (Lettres, mémoires, et négociations particuliéres), mely jókora népszerűséget szerzett neki hazájában. Számos udvari titkot kiteregetett, életét feltehetőleg csak az mentette meg, hogy a király Anglia elfoglalásáról szőtt terveiről bölcsen hallgatott. Sőt, két évvel később a még mindig hálás XV. Lajos évi 12 000 livre apanázst ítélt meg neki oroszországi tárgyalásaiért, háborús vitézségéért és egyéb szolgálataiért. Utóbbiak közül a legfontosabb természetesen a kémkedés volt, mellyel Éon továbbra sem hagyott fel. Legfőbb kedvtelése ez idő tájt a könyvek bújása volt, 6000 kötetet és 500 ritka kéziratot számláló könyvtárában időzött a legszívesebben. Éon önkéntes angliai politikai száműzetése tizennégy évig tartott.

1770 körül egyre erősödött az a pletyka Londonban, mely szerint a tekintélyes burgundiai lovag valójában nő - az emberek állítólag még a londoni tőzsdén is komoly tétekben fogadtak egyik vagy másik eshetőségre. Küllemre egyáltalán nem tűnt nőiesnek: arca és testalkata férfira vallott, s gyakran viselte a dragonyosok kapitányi egyenruháját. A lovag eleinte kitartott amellett, hogy férfi, ám csakhamar megváltoztatta álláspontját, s nagyjából 1771-től már nőnek vallotta magát. Ekkortól azt állította: leánynak született, ám szülei, hogy hozzájussanak a hozományhoz, fiúnak adták ki, s férfi módra nevelték.

Pikáns történet szól arról, mi vette rá a lovagot, hogy hirtelen hivatalosan is nőnek adja ki magát. III. György király babonás felesége, Zsófia Sarolta egy éjjel hálószobájába rendelte az akkorra már titkos szeretőjévé vált Éont, mert olyan álmot látott, mely szerint csakis a lovag tudja meggyógyítani súlyos beteg fiát. A király azonban váratlanul benyitott, s felháborodva konstatálta, hogy éjnek évadján egy férfi ügyködik a felesége budoárjában. A királynő becsülete védelmében az egyik szolga hirtelen ötlettől vezérelve azt hazudta a királynak, hogy Éon valójában nő. Mivel ekkor már széles körben pletykáltak a lovag női ruhák iránti vonzalmáról s a valós neme körüli rejtélyről, György elbizonytalanodott, s levélben kért tanácsot XV. Lajos francia királytól.

/III. György angol király/

/Zsófia Sarolta angol királyné/

Lajos szeretőjét, Madame Pompadourt, mint emlékszünk, a női ruhába öltözött Éon egyszer már alaposan megtréfálta. Az éles eszű s a politikához felettébb jól értő asszony a maga mulatságos tapasztalatából beszélt hát, mikor azt tanácsolta a királynak: erősítsék meg, hogy Éon nő, mert így egyrészt háborítatlanul folyhat tovább a királyné és a lovag politikai előnyökkel is kecsegtető románca; másrészt elhárulnak a viharfelhők Anglia és Franciaország jó kapcsolata fölül. XV. Lajos hajlott az okos szóra, s kajánul megírta Györgynek, hogy Éon tényleg és igazából nő.

A transzvesztita lovag történetét az előző részben ott hagytuk abba, hogy miután kínos helyzetbe hozta III. György angol király feleségét, váratlan segítséget kapott az agyafúrt Madame Pomadourtól, aminek következtében a világ szeme előtt hivatalosan immár nőnek számított.

Éon XV. Lajos 1774-es halála után tárgyalásokba kezdett az új király küldöttével, Beaumarchais-vel (A sevillai borbély és a Figaro házassága szerzőjével) a hazatérésről. XVI. Lajost már nem foglalkoztatták elődje inváziós tervei, ám annál jobban fájt a foga Éon kényes témákat feszegető titkos irataira. A fenti történet fényében már érthető, hogy Éon azt szabta visszatérése és a titkos iratok visszaszolgáltatása feltételéül: a kormány hivatalosan és nyilvánosan nőként ismerje el. Lajosnak nem volt különösebb ellenvetése, s nagylelkűen arra utasította a lovagot, hogy hazatérése után csak női ruhában mutatkozhat. Mi több, busás összeget utalt ki neki egy pazar női ruhatár összevásárlására.

/Éon lovag a francia királytól kapott Szent Lajos-kereszttel/

A Sarolta-féle történet hitelessége felé hajlik a Pallas Nagy Lexikona is, melyben ezt olvassuk: Éonnak "a kormány parancsára női ruhát kellett viselnie, valószínűleg azért, nehogy egy magas állású londoni nőt, kivel bizalmas viszonya volt, kompromittáljon".

Éon 1777-ben tért vissza Franciaországba. Novemberben még a dragonyosok kapitányi uniformisában jelent meg XVI. Lajos és Mária Antónia színe előtt, ám a királyné azon nyomban megparancsolta a saját öltöztetőnőjének, hogy lássa el rangjához méltó női ruhatárral az újdonsült udvarhölgyet. Az azonban olykor továbbra sem tagadta meg férfi voltát. 

A következő évben, mikor Franciaország az angolok ellenében belépett az amerikai függetlenségi háborúra, Éon levelekkel kezdte bombázni a kormányt, azt követelve, helyezzék vissza katonai szolgálatba és küldjék harcolni Amerikába. Az ingerült király ehelyett inkább tömlöcbe vetette Dijon városában, ahol a "chevaliere" 19 napot töltött fogságban. A következő hat évben anyjával élt a családi birtokon, Tonerre-ben. Egyre inkább a kereszténység, s különösen a janzenista tanok felé fordult.

Egyes források újabb pikáns epizóddal magyarázzák Éon hirtelen visszatértét Angliába 1785-ben. Párizsban állítólag felbukkant egy bizonyos Nagyezsda, aki a lovag oroszországi tartózkodása idején `Mademoiselle de Beaumont` szeretője volt, s akiről Éon úgy tudta, rég halott. Nagyezsda örömmel üdvözölte Éont, s elújságolta, a titkos viszonyból fiuk született. A lovag azonban közölte vele a kiábrándító igazságot: ő a világ számára többé nem férfi, s élete hátralevő részét nőként kell leélnie. A fiú röviddel ezután meghalt.

Éon élete hátralevő részét Angliában töltötte. Az országot, mely ellen nemrég még bőszen hadakozni kívánt, így jellemezte: "Szabadabb, mint Hollandia, s jócskán érdemes arra, hogy a szellem embere és a szabadság szerelmese felkeresse." 

A hátborzongató rémregényeiről híres Horace Walpole 1786-ban ismerkedett meg Éonnal, s "önteltnek, arcátlannak, kötekedőnek, lármásnak, közönségesnek és kétszínűnek" találta. "Kezei és karjai, úgy tűnik, nem vettek részt a nemváltásban, ám kétségkívül jobban illik hozzájuk a legyező, mint a széktologatás" - írta róla gúnyosan Walpole, gondosan női nemet használva. James Boswell, Samuel Johnson skót életrajzírója számára "férfinak tűnt, női ruhában". Éon neves kortársa, a filozófus Voltaire mellesleg soha nem "vette be" a trükköt, s mindvégig meg volt győződve arról, hogy a lovag férfi.

/Rossz anyagi helyzete rákényszerítette, hogy pénzért bajvívó-versenyeken vegyen részt - ám női ruhájától ilyenkor sem vált meg/ 

Egyes források szerint Éon magányosan élt Angliában, mások azt állítják, Nagyezsdával költözött oda. A londoni járókelők az utóbbiak szerint gyakran láttak két idős asszonyt békésen, kettesben sétálni, akikről az egymás iránt tanúsított feltűnő gyengédség láttán mindenki azt hitte, bizonyára nővérek vagy anya és lánya - és senki sem sejtette, hogy lényegében férj és feleség. Bár a XVI. Lajos és a lovag közötti egyezség a forradalom miatt már érvényét vesztette, Éon Sarolta Zsófia tisztességének védelmében továbbra sem fedte fel kilétét.

A francia forradalom győzelme után természetesen Éon busás apanázsa is megszűnt, s adósságai fedezésére meg kellett válnia becses könyvtárától. Hogy jövedelemhez jusson, vívóversenyeken vett részt, s egy alkalommal még a walesi herceggel is megküzdött. 1796-ban, egy Southamptonban vívott párbajban azonban súlyosan megsebesült.

Élete utolsó részében szinte nyomorban élt. 1792-ben levelet küldött a francia nemzetgyűléshez, melyben felajánlotta: `kész harcolni s meghalni a nemzetért, a törvényért és a királyért`, s e célból asszonyokból álló regimentet vezetne Ausztria ellen. 1805-ben szerződést írt alá megírandó emlékiratának kiadásáról, amely azonban sohasem jelent meg.

Éon lovag 1810. május 21-én halt meg Londonban, 83 éves korában. A halálát követő vizsgálat valósággal sokkolta környezetét, meglepő eredménye állítólag szerepet játszott a felszarvazott III. György Amerika elvesztése óta fokozatosan kiteljesedő elmebajában is. Éon lovag ugyanis, mint a tudós orvosok megállapították, se nő nem volt, se hermafrodita, hanem biológiailag száz százalékosan férfi.

/Titkát haláláig megőrizte/

Nehéz magyarázatot találni Éon transzvesztita hajlamaira. Nem volt homoszexuális - sőt, királyi szeretőiről szóló hencegéseit vagy a később költött legendákat leszámítva semmilyen megbízható adatunk nincs bármiféle szexuális kapcsolatáról. Átvedlése az egyik nem ruháiból a másikéiba nem okozott neki észrevehető szexuális gyönyört. 

Az Éon életéről szóló legújabb könyv szerzője, Gary Kates szerint a lovag - kinek "felettébb különös összeállítású" könyvtára volt - egyfajta keresztény feminista volt, aki szerint a nők nem csak hogy a férfiakéval egyenlő társas és politikai képességekkel rendelkeznek, de erkölcsileg még magasabb rendűek is. "Éon útja a nőiségbe... a morális megtisztulás és az újjászületés felé vezető út volt" - írja könyvében Kates.

Éon lovag fénykorát a nemzetközi politikai életben forgolódó kémként élte, életének második felében a férfinem kémje volt az asszonyok világában. Előttük valódi nemét soha nem tárta fel, s kellemes rajta eltűnődni, miért - talán hogy a titkaikat előtte feltáró, őt bizalmukba fogadó nemes hölgyek jó hírére soha, de soha ne vetüljön árnyék.

Forrás, képforrás: mult-kor.hu