Az erdőben elveszett gyermekek gyakori témái a tündérmeséknek, a horrorfilmeknek, a rossz szülői rémálmoknak. Néhány gyermeknek, aki eltévedt a vadonban, sikerült túlélnie, de akadtak, akik nem voltak ilyen szerencsések. Nézzük meg röviden pár csodával határos túlélés történetét, s egy-két titokzatos eltűnést, melyre sosem derült fény.

Japán, Hokkaido, 2016 májusa – Yamato Tanooka hétéves kisfiú, eleven gyerek volt. Egy családi kirándulás alkalmával kővel dobálta az embereket, ezért a szülei úgy döntöttek, ráfér a megleckéztetés. Hazafelé menet kitették a kocsiból Yamatót az erdő szélén. Úgy számítottak, pár percre magára hagyják, majd visszamennek érte, s remélték, hogy megtanulja addigra a leckét. Csakhogy mire néhány percen belül megfordultak, a gyerek eltűnt.

Hat napon át keresték. Az erdőben magasra nőtt a fű és a növényzet, a keresőknek minden bokor alá be kellett nézniük, nehogy ne vegyék észre, ha a földön fekszik. Az éjszakák hidegek voltak, eső is esett, ami még reménytelenebbé tette az életben maradását.

Mindeközben a kis Yamato, aki valóban azt hitte, hogy nem kell a szüleinek a rosszalkodásai végett, mélyen az erdőbe hatolt és fedezéket keresett. Öt kilométert sétált a vadonban, amikor egy elhagyatott katonai támaszpontot talált, apró kunyhókkal. Kinyitotta az egyik ajtaját, és talált egy vékonyka matracot a földön. Kényelmesen tudott aludni rajta, de az alatt a hat nap alatt nem evett semmit, csak esővizet ivott.

Amikor végre megtalálták, Yamatót kórházba vitték. Az éhezés és az enyhe hipotermia ellenére szépen felépült fizikailag. Dr. L. Alan Sroufe, a Minnesota Egyetem Gyermekfejlesztési Intézetéből úgy gondolja, ha valaki a gyermek rossz magatartása miatt azzal fenyegetőzik, hogy elhagyja, az káros, később az elhagyástól való félelemben nyilvánul meg. Mivel a kisfiú hosszú ideig maradt magára, nem tudható, mennyire traumatizálta az eset a későbbiekre nézve.

USA, Colorado, 1999 októbere – Allyn Atadero egy kis keresztény csoporthoz csatlakozott és barátságba került a tagokkal. A csoport, egy napon kirándulást szervezett a Colorado-i Roosevelt Nemzeti Erdőségben. Allyn úgy döntött, nem megy el aznap túrázni, de a gyerekei menni akartak, ezért Allyn rábízta két gyermeke – a hároméves Jaryd és a hatéves Josallyn – biztonságát a barátaira.

A csoport úgy határozott, hogy túrára egy a Komancs Csúcsra vezető ösvényt választanak, amely mélyen behatolt a 260 négyzetkilométeres vadrezervátum szívébe. Valószínűleg, a csoport tagjai nem voltak a helyzet magaslatán, ami a gyermekfelügyeletet jelenti. Márpedig mint tudjuk, a kisgyerekek tele vannak energiával, lót-futnak, mégsem figyelt senki a kis Jarydre. Később a The New York Times újságíróinak, a csoport tagjai drasztikusan eltérő becsléseket adtak arról, mennyi ideig túráztak, és mikor vették észre a gyerek eltűnését – húsz perctől másfél óráig terjedően határozták meg az időpontokat.

A keresőcsapat – mintegy ötven fő – kutyákkal együtt napokon át kereste az eltűnt kisfiút, de nyomát sem lelték. A kiterjedt kutatás ellenére Jaryd maradványait nem találták meg 2003-ig. Akkor azonban 170 méterrel az ösvény felett, egy olyan helyen, ahová még egy felnőttnek is nehéz felmászni, megtalálták Jaryd cipőjét. Olyan volt, mintha vadonatúj lenne, pedig már évek óta elveszett. Megtalálták a kisfiú pulóverét is, amely teljesen ép volt, valamint a nadrágját, ugyanolyan jó állapotban, csak kifordítva. Negyvenöt méterrel odébb a ruháktól, találtak egy fogat, és egy koponyadarabot.

Néhány elmélet szerint hegyi oroszlán cipelte fel a testet a meredek ösvényen, míg mások úgy vélik, gyilkosság történt. Ha állati támadás érte volna Jarydet – medve vagy puma által – a ruhaneműt letépték volna a testről. Itt azonban sértetlen volt minden. Így az egész elméletnek nincs értelme. Jaryd esete a mai napig megoldatlan.

Oroszország, Szibéria, 2016 szeptembere – Egy hároméves kisgyerek számára kevés dolog lehet olyan vonzó, mint egy kiskutya. A kis Tserin Dopchut a dédmamáját látogatta meg szüleivel a szibériai Khut faluban, amely a Föld egyik leghidegebb pontja. A hőmérséklet még szeptemberben is fagypont alatt van.

A fagyos időjárás ellenére Tserin odakint játszott kabát nélkül. Csokoládéval a zsebében követni kezdett egy kiskutyát, amely becsámborgott a közeli erdőbe. Köztudott, hogy a szibériai erdők tele vannak medvékkel és farkasokkal. A brutális hideget hozzászámítva nem volt valószínű, hogy a kisfiú élve előkerül.

Három napon át teljesen egyedül volt az erdőben minden élelem nélkül, leszámítva a csokoládét, amit magával vitt. Tserin három kilométerre sétált el a falutól, és egy fa gyökerei között aludt el, ami melegen tartotta. A nagybátyja az erdőben kereste, miközben a nevét kiabálta. A kisfiú végül meghallotta és visszakiáltott.

Amikor a kisfiú hazakerült Khutba, az egész falu ünnepséget rendezett a tiszteletére. A falusiakat lenyűgözte a kitartása, hogy túlélte a vadont, és úgy vélik, erős, bátor ember lesz belőle.

USA, Tennessee, 1969 júniusa – Azon a szombati napon a hétéves Dennis Martin a Great Smoky Mountains National Park területén kempingezett a családjával. Negyedmagával játszott a mezőn a felnőttek figyelmétől kísérve, amikor lecsatlakozott a gyerekektől és más irányba indult. Többé senki nem látta.

Azonnal keresni kezdték még a viharos idő ellenére is, de nem találták meg. Sem a nyomai, sem a maradványai nem bukkantak fel utólag sem. Eltűnése ötvenéves rejtély. A történet részletei az alábbi linken olvashatók:

ITT

USA, Utah, 2005 júniusa – A tizenegy éves Brennan Hawkins egy cserkésztáborban nyaralt a Bear River Boy Scout Reservation területén, Salt Lake City közelében. A Bear-tó, ami a cserkész rezervátumhoz tartozik, 17000 hektár nagyságú, míg a körülötte lévő erdőség ennél is nagyobb. A táborban amolyan pajtás-rendszer van, mindig felügyelet alatt vannak a fiúk, egymásra is mindig figyelnek.

Brennan egy délután, amikor a sziklamászást gyakorolták, nem boldogult a hevederrel. „Pajtása” elveszítette a türelmét. Nem érezte szükségét, hogy maradjon, és azt mondta Brennannek, hogy majd később menjen utána a közeli étkezdébe. Azzal magára hagyta. Miután Brennan kihámozta magát a hevederből, nem volt kedve vacsorázni, inkább úgy döntött, csatangol egy kicsit az erdőben.

Egy idő után keresni kezdték őt és egy nagy, háromezer emberből álló csapat indult a nyomába. Brennan valójában elbújt az őt keresők elől, mert azt hitte, hogy rossz emberek járnak az erdőben. Ahelyett, hogy szólt volna a keresők közül valakinek, szándékosan elbújva maradt négy napig, egyre mélyebbre hatolva a vadonba.

Végül csak megtalálták és visszatérhetett a szüleihez. Úgy hitte, egy napig volt távol, nem tudta, hogy már négy nap telt el. A szülők azt állították, hogy Brennan kissé lassú, de soha nem diagnosztizáltak nála hivatalosan fejlődési rendellenességet. Egy interjú során a szülők bevallották, már bánják, hogy nem mondták a keresőknek, hogy használják a „BYU” biztonsági szót, amit a fiuk ismert és tudta volna, hogy bízhat az idegenekben.

USA, Michigan, 2013 októbere – A michigani Newaygo megyét sűrű erdő veszi körül. Azon az őszi napon Dale Smith, otthon tartózkodott kétéves kislányával, Amber Rose-zal. A kislány játszott, az apa pedig átment egy időre a másik helyiségbe. Amikor visszament, hogy ránézzen Amber Rose-ra, a gyerek eltűnt.

Az apa szerint kiszökött a házból és elcsatangolt az erdőbe. Szerencsére huszonnégy órán belül megtalálták. Október közepén jártak, így az éjszakai hőmérséklet hét fok alá esett. Amikor egy michigani vadőr rálelt, három kilométerre volt a háztól. Csak egy trikót és egy pelenkát viselt. Mindenkit megdöbbentett, hogy gond nélkül túlélte az éjszakát. A vadőrtiszt örömkönnyeket sírt, mondván, hogy karrierje legfontosabb eseménye volt, hogy ő találhatta meg a kislányt.

Amber Rose megtalálása előtt a rendőrség bizonytalanná vált az apa sztorija hallatán. Nehéz volt elhinni, hogy a kisgyerek egyedül sétált ki az erdőbe.

USA, Wyoming, 1966 áprilisa – A nyolcéves Dennis Johnson 1966-ban családjával együtt ellátogatott a Yellowstone Nemzeti Parkba. Április 12-én a szülők leültek piknikezni, s a gyerekeket játszani küldték. Dennis pár perccel később a szülőkhöz rohant és elmondta nekik, hogy a kishúga elveszett az erdőben.

Az apa elmondása alapján, a kisfiát többször magával vitte ilyen-olyan kirándulásokra Kaliforniába, és megtanította neki az alapvető túlélési technikákat. Ezen felül okos kölyöknek tartották. Az apa és Dennis együtt mentek megkeresni a kislányt, majd úgy döntöttek, hogy különválnak, és találkoznak a piknikező helyüknél.

Az apa később megtalálta a kislányát és vissza is mentek a piknikező helyre, de Dennis nem jött vissza. Soha többé nem látták viszont. A nemzeti park emberei heteken át keresték, több ezer órát töltöttek a felkutatásával.

A szülők annyira kétségbeestek, hogy még egy médiumot is felkerestek, aki azt mondta, látja Dennis testét, amint belesüppedt egy sekély árokba. A mai napig nem tudni, mi történhetett Dennisszel. Soha nem találták meg a maradványait. Az elmélet, miszerint talán elrabolták, ma is fennáll.

USA, Utah, 2004 augusztusa – A tizenkét éves Garrett Bardsley és apja, Kevin, korán keltek azon az augusztus 20-i napon. A Summit megyei Uinta hegységbe igyekeztek, amolyan apa-fia cserkészkempingezésre, és hogy horgásszanak a közeli tónál. Garrett túl közel ment a vízhez, így elázott a cipője és a zoknija. Úgy döntött, hogy visszamegy a táborhelyükre és lecseréli.

A cserkészsátrak mindössze száznegyven méterre voltak, így Kevinnek nem volt ellenére, hogy a fiú egyedül menjen vissza. Nem aggódott, mert ezt az utat többször is megtették már, és Garrett túl volt a vadon túlélési képzésén. Kevin Gerrettet figyelte, miközben a tótól elment, és még utánakiáltotta emlékeztetőül, melyik ösvényen menjen, hogy biztosan visszaérjen a táborba.

Már vagy húsz perc is eltelt, de Garrett még midig nem tért vissza az apjához. Kevin nem értette, mi tart ennyi ideig, ezért utánament. Ám a tábort üresen találta.

Később a keresők egyetlen bizonyítékként megtalálták a fiú Nike zokniját, de azt is nyolc kilométerre attól a helytől, ahonnan eltűnt. A helyi rendőrség úgy gondolta, nincs elegendő bizonyíték az emberrablásra. Úgy vélik, eltévedhetett és belehalt a viszontagságokba.

2006-ban interjút készítettek Kevin Bardsley-vel, aki részletesen elmondta a fia eltűnésének körülményeit. Azt mondta, soha nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja.

USA, Utah, 2015 augusztusa – A tízéves Malachi Bradley kempingezni utazott családjával a Utah-i Uinta-hegység erdőibe. Szeretett volna gombát találni, így egymagában elcsatangolt. Egy idő után észrevette, hogy túl messzire ment és nem találta a szüleit.

Malachi tudta, találnia kell egy utat vagy leintenie egy autót, de olyan távoli helyen voltak, hogy erre nem nyílt lehetősége. Elkerülte a kiszáradást, mivel ivott vizet az egyik tóból, ám élelmet nem talált.

Amikor sötétedni kezdett, észrevett néhány sziklát, melyek az egész napos napsütéstől felmelegedtek. Mielőtt elaludt, levette a pólóját, és betekerte vele a lábát, hogy melegen tartsa. Utána visszavette a kabátját és magzatpózba húzódott a sziklán. Az éjszakai hőmérséklet fagypont alá süllyedt, ő mégis elég melegen volt ahhoz, hogy túlélje.

Reggel a felette berregő helikopterek hangjára ébredt. Tudta, hogy nem fogják észrevenni a fák lombja alatt, így a legközelebbi tisztásra sietett és ott maradt, amíg a mentőcsapat meg nem találta.

USA, Colorado, 1938 júliusa – Ebben az időben az erdei kempingek sokkal rusztikusabbak voltak, mint manapság. Miután a Beilhartz család felébredt tizenegy gyermekükkel a sátraikban a Rocky Mountain National Parkban, lementek a közeli patakhoz mosakodni és vizet inni.

/Alul, középen/

Miután visszatértek a kempingbe, észrevették, hogy a legkisebbek közül az egyik, a négyéves Alfred hiányzik. A családtagok, amilyen gyorsan lehet, futottak a park vadőreihez. Az egyik civilszervezet, száz taggal igyekezett megkeresni a kisfiút. Bár a közelmúltban találták fel a rövidhullámú rádiókat, méretük még olyan nagy volt, hogy azokat külön hátizsákban kellett hordozni. Csak így lehetett kommunikálni a keresőcsapat többi tagjával.

Tíznapos keresés után a tagok száma tizenkét elkötelezett főre csökkent, és a vérebeikre. Az FBI akkor is bekapcsolódott, amikor már gyanították, hogy emberrablás történt. Az egyetlen bizonyíték, egy házaspár tanúvallomása volt, akik láttak egy kisfiút, akire ráillet Alfred személyleírása. Egy szikla szélén állt és a vadonba bámult. Nem kért segítséget a pártól a családja megtalálására, ezért azt feltételezték, hogy a család a közelben van. Alfred egyszerűen visszasétált az erdőbe, és többé senki nem látta.

Írta, fordította: Csiribusz

Forrás, képforrás: listverse.com; fineartamerica.com