A Harvard Egyetem Sémi Múzeumának munkatársai állagmegóvási munkálatok közben fedeztek fel egy eddig rejtett Ré-ábrázolást a XXII. dinasztia idején (Kr. e. 945 – Kr. e. 712) élt pap, Anh-honszu szarkofágjának belsejében.
Amikor a konzerválási folyamat során felnyitották az eddig zárt állapotban kiállított, üres szarkofágot, az alján megpillantották a sólyomfejű isten ábrázolását, amelyet részben eltakart a temetési rítus során odacsepegtetett, mára megfeketedett gyanta.
Habár a szarkofág mintegy 118 éve a múzeum gyűjteményében van, a belsejét díszítő alkotás eddig vagy nem tűnt fel senkinek, vagy nem került megfelelően feljegyzésre.
A hajdani pap múmiáját már a szarkofág megérkezésekor eltávolították, magát a koporsót pedig visszazárták, és ebben az állapotban volt azóta kiállítva. Egy alkalommal, 30 éve már felnyitották, de belseje vagy nem került megvizsgálásra, vagy elvesztek az erről szóló feljegyzések.
Erre most nem volt esély: a szarkofágot kimondottan azzal a céllal nyitották most fel, hogy lefényképezzék minden felületét, és egy háromdimenziós digitális modellt hozzanak létre, amelyet az érdeklődők és a kutatók egyaránt tanulmányozhatnak a műtárgy állapotának veszélyeztetése nélkül.
Peter Der Manuelian, a múzeum igazgatója és kollégái az elsötétedett és egyenlőtlen belső felületek dacára megpillantották a sárga, narancs és kék színekből készült festményt, valamint a hieroglifákat, amelyekből a „Ré-harahti, a nagy isten, a menny ura” kifejezés olvasható ki.
A szarkofágon lévő egyéb hieroglifák alapján tudni lehet, hogy Anh-honszu „kapuőr” volt Ámon-Ré karnaki templomában Thébában (a mai Luxorban). E pozíciót édesapjától, Anh-en-ámontól örökölte.
A digitalizációs projekt keretében további két, a XXII. dinasztia korából származó szarkofágot nyitottak fel a szakemberek: egy fából készültet, amely Mut-ij-ij múmiájának készült, illetve egy hagyományos egyiptomi stukkószerű anyagból – úgynevezett kartonázsból – valót, amely Pá-di-mut maradványait rejtette. Mivel e koporsók leírásai a kezdetektől fogva teljesek voltak, nem érte meglepetés a múzeum munkatársait.
Érdekesség, hogy a szarkofágot az a Theodore M. Davis (1838-1915) nevű gazdag jogász adományozta annak idején a múzeumnak, aki élete utolsó 15 évét a Királyok Völgyében folyó ásatásokkal, illetve azok anyagi támogatásával töltötte. Több jelentős királysírt, így I. Thotmesz, IV. Thotmesz, illetve Ehnaton fáraók sírjait is az ő csapatai fedeztek fel.
Davis azonban mindennél jobban vágyott arra, hogy érintetlen királysírra bukkanjon. A sorozatosan kifosztva talált sírok után arra jutott, nem létezhet érintetlen temetkezési hely a legendás völgyben, így feladta exkluzív ásatási jogát, amely 1914-ben a híres Lord Carnarvonhoz került.
Mint az ismeretes az egyiptomi régészet kedvelői számára, Carnarvon támogatásával fedezte fel Howard Carter (aki részt vett Davis több expedícióján is) 1922-ben Tutanhamon fáraó sírját – mintegy két méterre onnan, ahol Davis utolsó ásatása abbamaradt.
Forrás, képforrás: mult-kor.hu; thehistoryblog.com
