Hegedűs Péter írása

Amikor hatalmon volt, sűrűn hajbókoltak előtte és felségnek szólították, de a háta mögött boszorkánynak és szajhának nevezték. Hatalma csúcspontján féltek tőle és egymással versengve hízelegtek neki, ám a bukása pillanatában mindenki magára hagyta, és gúnyos szidalmak közepette kísérték végig a halálához vezető úton.

Boleyn Anna egy kenti kastélyban látta meg a napvilágot prominens angol nemesi családban. Testvéreivel együtt gondos nevelésben részesült: a francia királyi udvarban kellett felkészülnie az udvarhölgyi szerepre, amit apjuk szánt a lányainak. Tökéletesen megtanult franciául, a korabeli diplomácia nyelvén, megismerte és magáévá tette a párizsi divatot és etikettet, de hazatértekor magával hozta az új és veszélyes vallási eszméket, a reformáció hitelveit is.

Annát 1522-ben, egy bálon mutatták be az angol királyi udvarnál, majd a hagyomány szerint Aragóniai Katalin királyné mellé helyezték el, ahol udvarhölgyként szolgált. Akkoriban VIII. Henrik történetesen éppen Anna húgának, Máriának csapta a szelet, de miután meglátta, milyen gyönyörűen énekel, miközben lanton kíséri magát és milyen kecsesen táncol a Párizsból jött lány, azonnal udvarolni kezdett neki.

Pedig Anna egyáltalán nem felelt meg kora szépségideáljának. „Közepes termetű, kreol bőrű, kevésbé dús keblekkel... álla alatt volt egy nagy dudor, ami miatt magas nyakú ruhákat hordott.” Ráadásul a pletykák szerint jobb kezén hat ujj nőtt – amit gondosan rejtegetett –, ezért sokan azt rebesgették, hogy boszorkány. Viszont tudott sakkozni és kártyázni, ráadásul páratlan intelligenciájával elkápráztatta az uralkodót. Henrik mindent meg is tett azért, hogy az ágyába csábítsa a lányt, ő azonban tudatosan ellenállt a heves ostromnak. Annának ugyanis ambiciózusabb tervei voltak a királyi szeretői státusznál. Tudta jól, hogy Henriknek és a feleségének nem született fiú örököse, ezért azt ígérte az uralkodónak, ha elválik Katalintól és elveszi őt feleségül, akkor megajándékozza őt egy trónörökössel.

A válásnak abban az időben nagyon szigorú feltételei voltak, ám a szerelemtől és vágytól eszét vesztett Henrik még a pápával való szakítást is megkockáztatta, csak hogy valóra váltsa a tervét. Végül saját egyházat alapított, amelynek a fejeként elérte, hogy házasságát érvénytelennek nyilváníthassák. Ám ha azt remélte, hogy az új királyné fiút szül neki, akkor alaposan csalódnia kellett. Anna ugyanis 1533 szeptemberében a rengeteg elfogyasztott alma ellenére is csak egy leánynak – a későbbi Erzsébet királynőnek – adott életet. A későbbiekben többször is teherbe esett ugyan, de minden alkalommal elvetélt. Henriknél pedig könnyen elszakadt a cérna.

Ahogyan Anna kezdte elveszíteni a befolyását a férjénél, úgy lendültek támadásba ellenfelei az udvarnál. 1536 áprilisában azzal a váddal tartóztatták le a királyné flamand zenészét, hogy szexuális viszonyt folytatott úrnőjével. Kezdetben ugyan mindent tagadott, a kínzókamrában azonban rövid időn belül „bevallotta” bűneit. Ezt követően sorra tartóztatták le a „cinkosokat” – köztük Anna bátyját, George Boleynt is –, akik szintén vallottak. Csak ezt követően tájékoztatták a királyt történtekről, aki a megszégyenítése miatt látni sem akarta többé a feleségét.

Anna ugyan bátran viselkedett bírái előtt, és pontról pontra cáfolta az összes vádat, az ítélet valószínűleg előre megszületett. A királynéra az érvényben lévő törvények szerint máglyahalál várt volna. Henrik azonban kegyelemből lefejezésre változtatta az ítéletet, és arról is gondoskodott, hogy a brutális pallos helyett kétélű kardot használjanak. Ehhez egyenesen Franciaországból kellett hóhért hívatnia.

1536. május 19-én Annát felvezették a vérpadra. Ott rövid beszédet tartott, amelyben – bár bűnösségét tagadta – bocsánatot kért a királytól. A bakó, aki a királyné szeme elől szánalomból a szalma közé rejtette el a kardját, ügyesen végezte a munkáját. Egyetlen gyakorlott mozdulattal választotta el az elítélt fejét a testétől.

Forrás: Lilla magazin / Hegedűs Péter írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: hu.wikipedia.org; pinterest.com