Az örök élet iránti vágy és kíváncsiság valószínűleg az emberiséggel egyidős, és ma is sokan keresik kitartóan az öröklét kulcsát. Ennek köszönhető, hogy történetek sora maradt ránk halhatatlanságot kutató emberekről.
Tényleges sikert eddig még senki sem ért el, de a modern orvostudománynak több esélye van eredményre jutni, mint az ókori, középkori vagy kora modern próbálkozásoknak volt. A múltban igen veszélyes anyagokat és módszereket is hajlandóak voltak kipróbálni a legmerészebbek, ezek azonban olykor épp ellenkező hatást váltottak ki, és halálhoz vezettek.
Meglepően sokáig gondoltak az ólomra, mint a halhatatlanság nyitjára. Ma már köztudott, hogy az egyik legmérgezőbb anyagról van szó. Hittek a vérátömlesztésben is: úgy vélték, a fiatalok vére az idős szervezetet is képes fiatalon tartani. Sokan voltak, akik paradox módon az életüket áldozták fel a halhatatlanság oltárán, azonban két olyan személyről is szó esik, akik a mai napig élnek, köztük Elizabeth Parrish, akinek a törekvését sokan erős kétkedéssel fogadták.
Az ókori kínai uralkodó, Csin Si Huang-ti rögeszméjévé vált a halhatatlanság elérése. Hitt abban, hogy az ólomalapú ital lehet a kulcsa, ezért rendszeresen fogyasztott ilyet. Feltehetően ez lehetett az oka annak, hogy gyakran betegeskedett, és végül ötvenéves korában elhunyt.
A Jin-dinasztia egyik uralkodója, a 4. századi Sima Pi kémiai anyagok ismeretében jártas alkimistákat fogadott fel, hogy kifejlesszék számára a halhatatlanság formuláját. El is készült a szer, ám hatására a 21 éves uralkodó állapota rohamosan romolni kezdett. 24 éves korában meghalt.
VIII. Ince pápát 1484-ben választották meg, azonban súlyos betegsége miatt nyolc évvel később ágynak esett. Gyógyszerészeket kért fel, hogy elkerülhesse a halált. Három kisfiút vittek elé, hogy vért adjanak neki, ám a próbálkozás tragédiába torkollt: mindhárom fiú, és a pápa is meghalt.
II. Henrik francia király ugyan Medici Katalint vette feleségül, mégis a gyönyörű Diane de Poitiers volt igaz szerelme. A nő, hogy megőrizze szépségét és örökké fiatal maradjon, aranyklorid és dietil-éter-keveréket ivott. Nem sejtette, hogy az elegy rövidesen halálát fogja okozni: aranymérgezést kapott.
Sir Isaac Newton lelkesen érdeklődött az alkimisták kutatta bölcsek köve iránt, melyről úgy hitték, hogy amellett, hogy mindent arannyá változtathat, segít megújítani a szellemet, és örök fiatalságot is hoz. Szorgalmasan kísérletezett a kő kifejlesztésével, ez azonban több évvel megrövidíthette életét: utolsó éveiben ólommérgezéses tünetei lettek.
Alexandr Alekszandrovics Bogdanov 19. századi természettudós, filozófus és orvos hitt a vér tisztító erejében: úgy gondolta, hogy abban rejlik az örök élet titka. Amikor azonban önmagán kísérletezett, Alexandr egy tuberkulózisos ember vérét vette magához, és két héttel a transzfúzió után belehalt a betegségbe.
Napjainkhoz közelebb eső elgondolás volt a 2000-ben elhunyt Fereidoun M. Esfandiary filozófusé, aki rendkívül érdeklődött a jövő iránt. A krionika híveként vallotta, hogy 2030-ra az emberiség megtalálja a halhatatlanság kulcsát, ezért nevét FM-2030-ra változtatta. Amikor megbetegedett, elhatározta, le fogja fagyasztatni fejét. Úgy hitte pusztán az agyat is elegendő megőrizni a "feltámadáshoz". Tíz éven belül kiderül, igaza lesz-e.
2009-ben orosz tudósok 3,5 millió éves baktériumokat találtak a szibériai jégréteg alatt. Amikor különböző kísérleti állatokba injektálták, azt látták, pozitív hatással volt egészségükre. Anatoli Brouchkov 2013-ben magán is tett egy próbát, és kísérlete eddig eredményesnek tűnik: nemcsak túlélte, de állítása szerint most, 63 évesen egészségesebbnek érzi magát, mint valaha.
Elizabeth Parrish is egy lelkes, napjainkban próbálkozó öröklét-kutató. Abban hisz, hogy génterápiával gátolható az öregedés, mert a DNS-modifikáció elősegíti a gének mutálódását. A nőbe a célnak megfelelő enzimeket injektáltak: tudományos körökben sokan kételkednek benne, hogy valóban eredményes lehet a kísérlet.
Forrás: femina.hu
Képforrás: femina.hu; wikipedia, pinterest, Getty Images Hungary; 123RF.com
