Még fel sem ocsúdott Amerika a II. világháború megpróbáltatásai után, még épp csak elkezdődött az első békés év, amikor a gonosz újra felvetette fejét egy Texarkana nevű településen, Texas és Arkansas határán. 1946 februárjában egy maszkos férfi, aki fantomgyilkos megnevezéssel híresült el, megkezdte ámokfutását a kisvárosban. A gyilkosságok kivétel nélkül hétvégén történtek meg, általában telihold idején, ezért nevezték el Holdfény-gyilkosságoknak az esetet. Hónapokig elhúzódott a nyomozás, az emberek a nyári hónapokban rémülten zárkóztak be otthonaikba.
/A "Town That Dreaded Sundown" című 1976-os film plakátja, melynek az igaz történet szolgált alapul/
Az első támadás 1946. február 22-én éjszaka történt, egy pénteki napon. A huszonnégy éves Jimmy Hollisnak és a tizenkilenc éves Mary Jeanne Larey-nek aznap volt az első randevújuk egymással. Először moziba mentek, majd tettek egy kitérőt a Szerelmesek sétánya (Lover's Lane) felé. Ez egy elhagyatott út volt, ahol szerettek volna kettesben lenni egy kicsit. Éjfél körül járt az idő.
/Jimmy Hollis, az egyik túlélő/
Alig pár perce tartózkodtak ott, amikor egy ismeretlen férfi, fehér vászonzsákkal a fején, amelyen lyukakat vágott a szemének és a szájának, bevilágított a kocsiba és kiparancsolta őket. Rászólt a fiúra, hogy vegye le a nadrágját, majd fejbe vágta egy tárggyal úgy, hogy Jimmynek beszakadt a koponyája és elájult.
A lányra ráparancsolt, hogy fusson. Mary futni kezdett, de amikor a férfi beérte, megkérdezte tőle, miért futott el. A lány azt rebegte azért, mert a férfi erre kérte. Az álarcos hazugnak nevezte Maryt. Megütötte, letépte a ruháját és pisztolya csövével megerőszakolta.
Később Mary elmenekült és vagy félmérföld után talált egy házat, ahonnan segítséget kérhetett. A lakók hívtak neki mentőt és értesítették a rendőrséget. Időközben a fiatalember is magához tért, aki egy járókelőtől kapott segítséget. Mire a rendőrség kiért, a támadónak nyoma sem volt.
A fiatalok elmondták, hogy a férfi magasnak tűnt (180 cm), de egy-két részletben eltért a leírásuk. A fiú szerint a férfi fehér volt, harminc körüli. A lány úgy vélte a vászonzsák szemkivágásán keresztül, hogy támadójuknak afroamerikai szemei voltak. A rendőrség így nem ment sokra.
Ám 1946. március 24-én vasárnap, újabb szörnyűségre ébredtek Texarkana lakosai. Egy motoros arra figyelt fel a reggeli órákban, hogy egy autó elhagyatottan áll a Szerelmesek sétányán. Odament és bekukkantott az ablakán. A hátsó ülésen egy fiatal párt látott. A huszonkilenc éves Richard Griffin és a tizenhét esztendős Polly Ann Moore, holtan feküdt az autóban. Mindkettőjüket tarkón lőtték.
/Richard Griffin és Polly Ann Moore/
Akadtak részletek, melyeket a rendőrség megtartott magának. Ilyen volt például az, hogy a kocsin kívül találtak egy plédet és vért is. Mindezek alapján úgy vélték, a lányt előbb megerőszakolták, s aztán tették vissza a hátsó ülésre.
A nyomozás komolyra fordult, még az FBI-t is belevonták, akik 50-60 tanút hallgattak ki, mégsem vezetett eredményre.
1946. április 13-án szombaton, a tizenöt esztendős Betty Jo Booker szaxofonon játszott a The Rythmaires együttessel a VFW klubban. Minden héten itt adtak elő egy kis koncertet a helyi veteránoknak. Gyermekkori barátja, a tizenhat éves Paul Martin érte jött, hogy hazavigye. Ekkor látták őket utoljára élve.
/Betty Jo Booker és Paul Martin/
A lányt még aznap éjjel megtalálta egy házaspár. Egy fa mögött feküdt a hátán, ruhája érintetlenül hagyva, jobb keze a zsebében. Két lövés érte: egy az arcán és egy a mellkasán. Szaxofonját fél évvel később találták meg nem sokkal attól a helytől, ahol őt. A lány holtteste több mint három kilométerre volt Paul Martin holttestétől. Pault négy lövés érte: az orrán, a hátán, a jobb kezén és a tarkóján. A ballisztikai vizsgálat kimutatta, hogy a gyilkosságoknál ugyanazt a fegyvert használták, egy 32-es automata Coltot.
/Texarkana, 1946 tavasza - az egyik bűneset helyszínén, a Szerelemesek sétányán/
1946. május 3-án, egy péntek este, a harminchét éves Virgil Stark otthon tartózkodott a tanyáján. A nappali egyik karosszékében ült és újságot olvasott. Felesége, a harminchat éves Kate, épp a hálóingét vette fel a hálószobájukban, amikor egymás után két dörrenést hallott. Átrohant a nappaliba, és férjét holtan találta. Kétszer lőtték tarkón az ablakon keresztül. A telefonhoz rohant, hogy feltárcsázza a rendőrséget. Amikor az első kicsengés felhangzott, újabb két lövés dörrent. Mindkettő eltalálta az asszonyt. Az első golyó az arca jobb oldalán találta el, a másik szétroncsolta az állkapcsát, több fogát kitörve. Hallotta, amint a tettes bejön a házba, de szerencsére sikerült kimenekülnie a ház másik ajtaján és felriasztania a szomszédokat.
Dr. Anthony Lapalla, a Texarkanai Szövetségi Javítóintézet pszichológusa, felállította a gyilkos profilját, mely szerint egy rendkívül okos, intelligens emberről van szó, aki azonban szadista és erős nemi vágy hajtja. A kora 30-50 év között lehet, higgadt és mindent elkövet, hogy ne kerüljön rendőrkézre. Valószínűleg a hétköznapokban egy teljesen normálisnak tűnő életet él, mint bárki más. Meglehetősen jól ismeri a várost, de ettől még nem biztos, hogy idevalósi. Lapalla kizárta, hogy a férfi fekete bőrű lenne.
Csaknem négyszáz gyanúsítottat vittek be kihallgatásra. 1946. április 27-én letartóztattak egy férfit, aki előző héten az egyik zeneboltban egy szaxofont akart eladni. Az eladó lány azt mondta neki, megkérdezi a főnökét, mire a férfi nagyon ideges lett és sietősen távozott. Ám hiába tartóztatták le és a lány hiába azonosította, a nyomozás bebizonyította, hogy a férfinek megkérdőjelezhetetlen alibije van a gyilkosságok idejére.
/Youell Swinney/
Az újabb gyilkosság fokozta a lakosság indulatait. A rendőrségnek fel kellett mutatnia valamit és erre egy bűnözőmúlttal rendelkező férfi lett a legjobb alany. A főbb gyanúsított egy Youell Swinney nevű egykori elítélt volt. Őt és feleségét, Peggyt, aki egykor prostituáltként kereste kenyerét, autólopásért fogták le. A kihallgatások során az asszony azt vallotta, hogy férje a fantom, de az erről szóló vallomását soha nem írta alá. Rengeteg elméletet gyártottak az emberek, sok-sok pletyka kapott szárnyra, de soha nem bizonyosodott be, hogy valóban Swinney a tettes. Sokan ma is kételkednek benne.
Írta: Csiribusz
Forrás: en.wikipedia.org; Gyilkos legendák - dok.film, 2011.
Képforrás: pinterest.com; en.wikipedia.org; wickedhorror.com; tribpub.com
