Zöld kerékpáros gyilkosságnak nevezik azt az 1919. július 5-én történt emberölést, amelyet egy Annie Bella Wright nevű, huszonegy éves angol lány ellen követtek el.
/Bella Wright akkori otthona napjainkban, ahonnan elindult azon a végzetes napon/
Bella egy Leicestershire-i faluban, Stoughtonban élt. Azon a szép napos délutánon kerékpárral indult látogatóba Gaulbyba az unokatestvéréhez, Agneshez, akinek nemrég született kisbabája. Nyár lévén későn sötétedett, délután hat óra körül járt az idő.
Bella alig tett meg öt-hat kilométert, amikor észrevette, hogy kerékpárja hátsó kereke, valamiért nem működik jól. Mindezt onnan lehet tudni, hogy ekkor találkozott a postásnővel az úton, akinek átadott egy levelet. Hamarosan feltűnt egy zöld kerékpáros férfi is, s látva a nő problémáját, megkérdezte, segíthet-e. A csavar egyszerűen meg volt lazulva, de miután nem volt csavarkulcsuk, a férfi nem tudta megerősíteni a kereket, ám felajánlotta a nőnek, hogy a baleset elkerülése végett szívesen elkíséri. Több szemtanú látta őket, amint együtt haladnak az úton és beszélgetnek.
/Annie Bella Wright/
Nem sokára megérkeztek Bella nagybátyjának, George Mesauresnak házához, ahol Agnes és férje tartózkodtak. A nagybácsi észrevette, hogy az idegen férfi a lányt várja, így megkérdezte Bellát, ki az, aki elkísérte. Bella őszintén elárulta, hogy nem ismeri a férfit, de a kerékpár miatt felajánlotta a segítségét, s bár különösnek tartotta, amiért képes volt elkísérni, ártalmatlannak érezte az egész dolgot. Egy idő után úgy tűnt, a férfi megunta a várakozást és elment.
Kilenc óra tájban Bella elbúcsúzott és hazaindult. A nap hanyatlóban volt. A nagybácsi és az unokatestvér jól látták, amint Bella biciklire száll, s azt is, hogy az ismeretlen férfi a semmiből előkerül, utánahajt, majd együtt mennek tovább. A nagybácsi elmondása alapján a férfi harminc és negyven közötti lehetett, fején lapos sapkát viselt, és egy zöld színű, BSA kerékpárt használt. Ezt a típusú biciklit a brit hadsereg is használta az első világháborúban, mert összecsukható volt, így könnyen szállítható.
/A Bella által megtett út/
Alig fél órával később – Little Strettonnál, amely nagyjából félúton volt –, egy helyi gazda, Joseph Cowell, a teheneit terelte a legelők közötti úton, amikor sötét tömegre figyelt fel az út szélén. A nap már lement, így csak akkor vette észre, hogy ember fekszik a földön, amikor közelebb ért. Látta a felborult kerékpárt is, s mivel balesetre gyanakodott, azonnal a testhez sietett. A fiatal nő, aki a földön feküdt, halott volt. Cowell azonnal értesítette a Great Glen-i rendőrséget. Ők felhívták dr. Edward Williamset, s együtt visszatértek a nő holttestéhez. Időközben Alfred Hall rendőr is megérkezett. Éppen azon a területen járőrözött, ahol Bella testét találták.
Az orvos megvizsgálta Bellát és úgy vélte, valamiféle roham következtében esett le a bicikliről. Egy elhagyatott kápolnába vitték a lány testét, ahol gyertyafény mellett az orvos jobban szemügyre vette. Dr. Williams észrevette az arc véraláfutását. Mindenki azt rebesgette bizonyára egy ámokfutó sofőr gázolta halálra a lányt. Alfred Hall rendőrt azonban kétségek gyötörték, egész este nem aludt, és hajnali hatkor visszament a helyszínre. Egy döglött, véres varjút látott a fűben, amiről azt gondolta, bizonyára a lány vére szennyezte be. Ezen kívül nem talált semmi lényegre törőt. Mégsem hagyta nyugton továbbra sem az eset, ezért másodszorra is visszatért, sötétedés előtt. Ezúttal nem hiába. Az egyik tehén patanyomába ágyazódva egy lövedéket vett észre. Maga is volt katona, ezért felismerte a golyót. Egy Webley and Scott fegyverhez tartozott. Olyan szolgálati pisztolyhoz, amelyet a hadseregnél a tisztek is használhattak. Miután kétségeit elmondta és bizonyítékát felmutatta, dr. Williamsszel újra megnézték Bella testét. Lemosták arcáról a vért, és azonnal megpillantották a bal arcon keletkezett lyukat. A lányt arcon lőtték, és a golyó a jobb fül mögött távozott.
A kerékpárbalesetből gyilkossági ügy lett. Herbert Taylor felügyelő vette át a nyomozást. Időközben Bella szülei bejelentették lányuk eltűnését. Így derült ki, hogy a meggyilkolt lány valójában Bella Wright. Hamarosan körvonalazódni látszott a kép. Kihallgattak mindenkit, aki érintve lehetett, többek között a nagybácsit és az unokatestvért is. A rendőrség ekkor hallott először a zöld biciklis férfiről. De nemcsak a rokonok, egyéb szemtanúk is elmondták, hogy látták Bellával az idegent.
/A Wright szülők. Hét gyermekük közül Bella volt a legidősebb./
A rendőrség körözést adott ki az ismeretlen férfi ellen, akiről részletes személyleírást közölt, és jutalmat ígért a nyomra vezetőnek. Az egyik kerékpárüzlet tulajdonosa, Harry Cox bejelentette, hogy nála járt az a bizonyos férfi. Zöld BSA kerékpárját javíttatta meg, és a személyleírás pontosan ráillett. Cox nem tudta a férfi nevét, de emlékezett, hogy a férfi azt állította, Londonból származik és nemrég szerelt le a seregtől, mint tiszt. Fél órás beszélgetésük alatt Coxnak azt is elárulta, hogy barátait látogatta meg Leicestershire-ben. Cockney-i tájszólással beszélt, amolyan „nyikorgó” módon.
Az ügybe belefolyt a Scotland Yard is. Londonból Albus Hawkins főfelügyelő érkezett, segíteni a helyi rendőrség munkáját. A boncolás során kiderült, hogy Bella fejében fémszilánkokat találtak, ami arra engedett következtetni, hogy körülbelül másfél méterről lőttek rá. Ugyanakkor kijelentették, nem történt szexuális jellegű bűncselekmény, semmiféle bántalmazás jelét nem találták. A pénztárcájához nem nyúltak. De akkor mi motiválhatta a tettest? A gyilkosság puszta élvezete? A nyom idővel kihűlt, s a nyomozás év végére „leült”.
Nyolc hónappal később azonban váratlan dolog történt. 1920. február 23-án a Soar folyón egy uszály szenet szállított, s a vontató kötele elakadt a folyómederben. Az akadék pedig nem más volt, mint egy zöld színű BSA kerékpár. Ezenkívül találtak egy barna bőrtokot, amely tele volt olyan lőszerekkel, melyek egyikével megölték Bellát. A rendőrség megállapította, valószínűleg ez a kerékpár lehetett a tettesé, de hogy biztosra menjenek, leellenőriztették a sorozatszámot. Kiderült, hogy a sorozatszámon kívül van egy másik beazonosító száma is. A kerékpár ugyanis egyéni megrendelésre készült, zöld színnel és különleges fékrendszerrel. Derbyben gyártották 1910-ben, s a Horton Fivérek üzletében adták el. Ezen módon jutottak el Ronald Lighthoz, a kerékpár megrendelőjéhez.
/A megtalált B.S.A. kerékpár/
Ronald Light Cheltenhamben élt, matematikát tanított egy magániskolában. Taylor felügyelő március 4-én Cheltenhambe utazott, hogy beszéljen vele. Először azt állította, soha nem volt zöld biciklije, majd azt vallotta, volt, de hamar eladta valakinek, akinek a nevére nem emlékezett. Ezen kívül tagadta, hogy valaha járt volna Gaulbyban, és soha nem hallott Bella Wrightról.
Ronald Light 1885-ben született gazdag családban, egy építészmérnök fiaként. Ronald nem volt könnyű eset. Tizenhét évesen elcsapták az Oakham-i magániskolából, amiért egy kislány ruháját a feje fölé emelte. Harmincas éveiben megpróbált elcsábítani egy tizenöt éves lányt, majd egy nyolcévessel kezdett ki. A Birmingham Egyetemen végzett, mint építészmérnök, majd a Midland Vasút Derby Műhelyében dolgozott. 1916 augusztusában azonban elküldték, mert szekrényében tüzet gyújtott, és illetlen falfirkákat készített a vécében. Később egy farmról is kirúgták azzal vádolva, hogy szénakazlakat gyújtott fel. A háború kitörésével bevonult, de 1917-ben hadbíróság elé állították, amiért költözési parancsokat hamisított. Három év aktív szolgálat után a tüzérségnél súlyos kagylósokkot, valamint részleges süketséget kapott, és hazaküldték Angliába, pszichiátriai kezelésre. 1919 januárjában szerelt le.
/Ronald Light/
Mivel minden bizonyíték ellene szólt, letartóztatták Bella Wright meggyilkolása végett, s Leicestershire-be szállították. A tárgyalás 1920. június 8-án kezdődött. Light mindent tagadott, noha Bella nagybátyja, unokatestvére és számos szemtanú felismerte.
Miután Light belátta, hogy értelmetlen a tagadás, elmondta, hogy Bellával azon a napon egy kereszteződésnél találkozott kerékpártúrája során. A lány segítségre szorult, beszédbe elegyedtek és Gaulby településig együtt mentek. Itt a lány azt mondta neki, hogy a rokonait akarja meglátogatni a faluban, de nem lesz ott sokáig. Light saját bevallása szerint ezt úgy értelmezte, hogy várja meg. Rövid idő után elunta a várakozást és továbbkerekezett, de észrevette, hogy lapos a hátsó gumija. Megállt, felpumpálta, majd visszafordult, hátha kijött már a lány. Hamarosan meg is jelent, és ő újra felcsatlakozott hozzá. Később megint elértek egy kereszteződéshez. Itt Bella elbúcsúzott tőle mondván, ő más irányba megy. Light szerint ekkor elváltak egymástól, és ő soha többé nem látta Bella Wrightot, akinek akkor még a nevét sem tudta. Ami a golyókat illeti, a fegyveréről azt mondta, rég elveszítette, még a háború alatt, s a töltényeket emlékként hagyta magánál. Amikor másnap meglátta az újságban a hírt és olvasott a zöld kerékpárosról, nagyon megijedt, mert félt, hogy a nyakába varrják az esetet. Ezért dobta a biciklit és a golyókat a folyóba. Nem akart belekeveredni az ügybe, mert féltette szívbeteg édesanyját a stressztől.
/A Bíróságon 1920 nyarán/
A hallgatóság már-már megsajnálta Lightot szívhez szóló vallomásában. Pár dolog azonban valóban elgondolkodtató volt: nem volt sem fegyver, sem indíték. Nem rabolta ki Bellát, nem veszekedtek, nem erőszakolta meg, nem bántalmazta semmiféle módon. Soha nem járt azon a vidéken, úgy tűnt, aznap valóban véletlenül futottak egymásba. A kérdések kereszttüzében Light nem ingadozott, nem mondott önmagának egyszer sem ellent. Felmerült a gyanú, talán mégiscsak baleset történt, nem volt ritka, hogy egyesek a varjakra lődöztek. Egy eltévedt golyó eltalálhatta Bellát.
Az esküdtszék három órán át tanácskozott. Végül úgy döntöttek, hogy Ronald Light nem bűnös az ellene felhozott vádakban.1920. június 10-én a férfi szabadlábon hagyhatta el a bíróságot. Ezek után hazatért édesanyjához, és későbbi életében nevet változtatva, visszavonultan élt. 1934-ben megházasodott, s felnevelte felesége korábbi házasságából származó lányát. Mostohalánya nem is tudta évekig, mivel vádolták egykor mostohaapját. Ronald Light 1975-ben halt meg. Persze ezzel az ügy nem oldódott meg. Újabb találgatások láttak napvilágot. Ha nem Light ölte meg Bellát, akkor ki? Talán egy kóbor sorozatgyilkos? Vagy mégis Light, majd ügyesen kijátszva a bíróságot, sikerült elkerülnie a felelősségre vonást? Bella Wright halálának körülményei mindörökre bevonultak a megoldatlan esetek sorába.
Írta: Csiribusz
Forrás: youtube.com/They Got Away With Murder; en.wikipedia.org
Képforrás: soapboxie.com; google.hu; coldcasejury.com; blog.britishnewspaperarchive.co.uk; mirror.co.uk; thepassingtramp.blogspot.com
