A történet 1935. április 25-én, a gallipoli partraszállás napján került az újságok címoldalára. Öles betűkkel szedett szalagcím hirdette: „Kar a cápa ügyben”. A hitetlenkedő újságolvasók, rendőrök és törvényszéki szakértők számára ez volt a valaha létezett egyik legbizarrabb rejtély.

A talányos eset Sydney tengerparti külvárosában, Coogee-ben kezdődött. Bert Hodson halász kis hajójával indult megnézni a parttól másfél kilométernyire kihelyezett zsinórjait, melyekre makrélákat akasztott csalinak. Hodson cápára vadászott, és szerencséje volt. Kettőt is sikerült kifognia a tenger rettegett gyilkosaiból. Egy kisebb cápa már korábban fennakadt az egyik horgon, a másik egy 4,2 méter hosszú tigriscápa pedig, éppen akkor falta fel a kisebbet. A halász meghúzta a zsinórt, s érezte, hogy a zsákmány már az övé. Hajóját a part felé fordította, és a nagy fogást maga után vontatva, hazafelé indult.

Hodson általában megölte a cápákat, és a csónakház mérlegére akasztotta őket. De ezt a példányt most bátyjának, Charlesnak szánta, aki egy akváriumot üzemeltetett Coogee-ben, és Bert tudta, hogy az értékes tigriscápa kitűnő attrakciónak számítana a városból ideözönlő, fizető nézőknek.

Így is történt. A cápa néhány napon át, a látogatók csodálatától kísérve, fenyegetően körözött az akváriumban. Aztán április 25-én a turisták arcán látható bűvölet, rémült döbbenetté változott. Rendkívüli látvány szemtanúivá váltak. A tigriscápa görcsösen vonaglani kezdett. Sebesen haladt a vízben, s közben kiadta gyomrának tartalmát: patkányokat, madarakat, a kisebb cápa részeit … s egy emberi kart.

Charles Hodson gyorsan cselekedett. Kihalászta a kart, és azonnal hívta a rendőrséget. Kiderült, hogy a hátborzongató maradvány, melyen két egymást öklöző bokszoló tetovált rajza látszott, egy férfi bal karja. A karhoz egy kötelet erősítettek.

A rendőrség először úgy könyvelte el az esetet, mint egy magányos úszót vagy vitorlázót ért cápatámadást, ám a következő néhány nap folyamán gyanújuk másfelé terelődött. A sydney-i parton senki nem jelentett be eltűnést. A kart megvizsgáló rendőrorvos megállapította, hogy azt nem a cápa harapta le, hanem egy éles késsel amputálták.

A kézről ujjlenyomatokat vettek, s bár azok elmosódottak voltak, a szakértőnek sikerült a hüvelykujj és a gyűrűsujj lenyomatát összepárosítani egy, a rendőrségi aktákban szereplő férfiéval. Az ujjlenyomat James Smithé volt, aki egy nagyvonalúan Roselle sportklubnak titulált biliárdklubot vezetett. Smitht egyszer már letartóztatták illegális fogadásszervezésért. A férfi huszonnyolc napja tűnt el az otthonából. Bátyja, Edward, egyértelműen azonosította a kart, de öccse tevékenységével kapcsolatban semmilyen támpontot nem tudott adni. Az áldozat felesége, Gladys, pedig mindössze annyit tudott, hogy férje egy partira indult, egy befizetett horgász-utazásra.

A rendőrség sorban felkereste Smith barátait. Közülük John Bradyt találták meg a legnehezebben, őt ugyanis a tasmániai rendőrség is körözte pénzhamisítás gyanújával. Végül május 17-én mégis sikerült ráakadni. Egy kis lakásban élt feleségével, Sydney északi részén. A kihallgatás során Brady beismerte, hogy találkozott Smithszel egy cronullai házban, ugyanazon a partszakaszon, ahol a cápát kifogták. Azt azonban tagadta, hogy bármi köze lenne a bűntényhez.

A következő hónapok folyamán búvárok és bérelt repülőgépek kutatták át aprólékosan a Cronulla melletti Gunnamatta-öböl vizét, annak reményében, hogy további nyomokat találnak.

A nyomozók által felállított hipotézis szerint, Smith azért ment Bradyhez Cronullába, hogy előkészítsék következő közös bűntényüket, ám a két férfi összezördült a zsákmány elosztásán. Az elmélet szerint Brady megölte bűntársát, és darabokra vágta a testet. A maradványokat egy fémládába tette, a kar azonban nem fért bele, így azt a láda külső részére erősítette egy kötéllel, majd a szörnyű bizonyítékot a tengerbe dobta. A kisebbik cápa, melyet a vér vonzott oda, megtámadta a ládát, és pengeéles fogaival elrágta a kötelet. Miközben a kar szabadon lebegett, a cápa egészben lenyelte.

Az állat következő étkezése a Bert Hodson zsinórján függő makréla volt, és ezután lett a kis cápa a nagyobbik zsákmánya.

A rendőrség teóriája nem tűnt túlságosan megalapozottnak, ám a „kar a cápa ügyben” bebizonyosodott, hogy a valóság még a fikciónál is különösebb lehet.

A rendőrség úgy gondolta, hogy a Smith és Brady által kitervelt bűntény egy korábban eltűnt jachttal kapcsolatos biztosítási csalás. Kihallgatták a hajó korábbi tulajdonosát, akit fontos tanúnak tekintettek. Ám egy nappal a Smith halálával kapcsolatos beszélgetés előtt a szemtanút agyonlőtték. Autójában találtak rá Sydney híres Harbour hídja alatt.

A következő napon a nyomozókat újabb csalódás érte. A vizsgálatot végző halottkém kijelentette, hogy semmi bizonyosat nem tud mondani a holttest nélkül. Bradyt mindazonáltal gyilkossággal vádolták, és bíróság elé állították.

A per mindössze két napig tartott. A bíró nem fogadta el bizonyítékként az agyonlőtt szemtanú által aláírt jegyzőkönyveket. Enélkül azonban az esküdtszéknek nem volt más választása, mint felmenteni Bradyt. A tanú meggyilkolásával két embert vádoltak meg, de később őket is felmentették.

Brady továbbfolytatta bűnügyi karrierjét, s életében összesen több mint húsz évet töltött börtönben. Az egyetlen személy, aki biztosan ismerte a valóságot a „kar a cápa ügyben”, soha semmilyen célzást sem tett, amely alapján kiderülhetett volna az igazság.

Szinte bizonyos, hogy a teljes történetet soha nem fogjuk megtudni. John Brady 71 éves korában, szabadulása előtt szívinfarktust kapott a börtönben. Titka vele együtt szállt a sírba.

Forrás: Roger Boar / Nigel Blundell – A világ legnagyobb felderítetlen bűnügyei – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: istockphoto.com; life.hu; vice.com; mult-kor.hu; twistedhistory.net.au