A Bodom tavi gyilkosságok
2021. augusztus 29. írta: Csiribusz

A Bodom tavi gyilkosságok

Finnország több évtizedes rejtélye

bt06.jpg

1960 nyarán négy kamasz közös, kempingezős randevúra indult a finnországi Espoo városához közeli Bodom-tóhoz (finn: Bodominjärvi, svéd: Bodom träsk). Csak egyikőjük tért vissza élve, a többiek brutális tömeggyilkosság áldozatai lettek. A rejtélyes ügyben évtizedeken át nem volt előrelépés, 40 évvel később pedig meggyanúsították őt is barátai megölésével, eredménytelenül. A megoldatlan ügy Finnország leghíresebb bűnügyi rejtélye.

1960. június 4-én két 15 éves lány, Maila Irmeli Björklund és Anja Tuulikki Mäki útnak indult Espooból sátorozni. Velük tartottak 18 éves barátaik is, Seppo Antero Boisman és Nils Wilhelm Gustafsson is. Egy jól ismert kempinghelyszínre mentek a közeli Bodom-tó partján. Az első nap délután felállították sátrukat, és minden a legnagyobb rendben volt. Arra azonban, ami a hajnali órákban történt, máig nincs egyértelmű magyarázat.

Az egyetlen túlélő, Nils Gustafsson az elkövetkező év során több százszor mesélte el, mire emlékezett. Az általa mondottakat számtalanszor forgatták ki és változtatták meg a sajtóban, de az ő beszámolójának tényei ugyanazok maradtak. Június 5-én valamikor hajnali négy és hat óra között Björklundot, Mäkit és Boismant halálra döfték és verték ismeretlen tárgyakkal a sátor falán keresztül, kívülről. Az elkövető Gustafssonra is rátámadt, állkapcsát és több arccsontját eltörte, továbbá agyrázkódást is okozott neki. Gustafsson elmondása szerint egy fekete és élénkpiros ruhás támadóra emlékezett.

A brutális gyilkosságok helyszínét, az összedőlt sátrat először egy csoport madarakat figyelő kisfiú pillantotta meg reggel hat óra körül. Állításuk szerint egy szőke férfit is láttak éppen távozóban, de nem mentek közelebb. A holttesteket délelőtt 11 körül fedezte fel egy helyi ács, Risto Sirén. Mäki és Boisman hullája a sátorban feküdt, Björklundé, valamint a sérült Gustafsson azonban annak tetején. A három holttest közül Björklundé volt a legrosszabb állapotban – deréktól lefelé meztelen volt, és láthatóan halála után is több szúrás érte. Sirén azonnal értesítette a rendőrséget, akik dél körül értek a helyszínre. Eddigre az áldozatok már legalább hat órája halottak voltak.

bt05.jpg

/Nils Gustaffson a kórházi ágyon a támadást követően/

A tetthelyen számos furcsaságot találtak, amelyek még rejtélyesebbé tették az ügyet. Az áldozatok motorjaihoz való slusszkulcsok például eltűntek, de a járművek továbbra is a helyszínen voltak. Gustafsson cipője is hiányzott, a lábbeliket körülbelül 500 méterre a sátortól találták meg, ruhájának néhány darabjával együtt. A rendőrök számos hibát is vétettek a helyszínelés során – nem zárták le a környéket, nem vették hivatalos jegyzőkönyvbe a talált tárgyakat, és első érkezésük után egy időre távoztak is, amit követően kíváncsiskodók hada forgatta fel a tetthelyet. Hogy korrigálják mulasztásukat, a rendőrök a hadsereghez fordultak segítségért az eltűnt tárgyak felkutatásában, ezzel azonban csak még jobban megváltoztatták a helyszín állapotát – a tárgyak nagy része pedig sosem került elő.

Az első ember, akit meggyanúsítottak a gyilkosságokkal, a helyiek körében csak „kioszkos bácsiként” ismert Karl Valdemar Gyllström volt, akinek egy árus bódéja volt a közelben. Habár a tónál kempingezők gyakran vásároltak nála, Gyllström meglehetősen ellenséges volt velük, számos tanú szerint volt már példa arra, hogy felállított sátrakat vágott le, vagy kövekkel dobált meg túrázókat. A későbbiekben voltak, akik azt állították, őt látták távozni a helyszínről, azonban túlságosan féltek tőle ahhoz, hogy ezt elárulják a hatóságoknak.

Gyllström a szóbeszéd szerint többször is beismerte bűnösségét (józanon és ittasan egyaránt), azonban mivel a rendőrség elmebetegnek tartotta, közvetlen bizonyítékot pedig nem találtak, nemigen nyomoztak a férfi után. Gyllström 1969-ben a tóba fulladt – a jelek szerint öngyilkos lett –, így DNS-mintát sem tudtak tőle venni később, amikor már rendelkezésre állt volna a technológia.

bt04.jpg

/Hans Assmann az állítólagos fantomelkövető képével/

Egy másik gyanúsított szintén egy helybéli lakos, a német születésű Hans Assmann volt, akiről az a hír járta (saját maga által is elősegítve), hogy a szovjet titkosszolgálat, a KGB ügynöke. Visszahúzódó természete és e híresztelés hatására az évek során Assmannt több gyilkossággal is összefüggésbe hozták, de egyik esetben sem találtak ellene bizonyítékokat. Egyes források szerint Assmann a támadás utáni napon egy helsinki kórházban jelent meg véres ruhákkal és földtől fekete körmökkel, azonban a rendőrség egy rövid kihallgatás után elengedte. A hivatalos rendőrségi beszámolók szerint viszont Assmann a tömeggyilkosság idején Németországban tartózkodott.

Későbbi interjúk sora kérdőjelezi meg Assmann szavahihetőségét: állításai szerint a második világháború során a Waffen-SS-ben szolgált egy koncentrációs tábor őreként, azonban csalódott a nácizmusban, miután szerelmes lett egy zsidó nőbe. Amikor ez kiderült, a keleti frontra vezényelték, ahol szovjet fogságba esett, és állítása szerint itt lett a titkosszolgálat ügynöke. A történet igencsak nehezen hihető, számos okból. Tény azonban, hogy Assmann külsőleg hasonlított a személyleírásra, amelyet a szőke férfit távozni látó gyermekek adtak.

bt03.jpg

/A sátor maradványai régen és ma/

2004 márciusában a hatóságok letartóztatták Nils Gustafssont, és bíróság elé állították. A nyomozók azt állították, valójában már 1960 óta rá gyanakodtak, és szerintük meggyőző bizonyítékkal álltak elő. Egyfelől azt állították, a gyilkos biztosan Gustafsson cipőjét viselte a támadás során, mivel azokon megtalálható volt az áldozatok vére, de Gustafssoné nem. A tárgyalás során a vád arra a lehetséges forgatókönyvre épített, hogy az éjszaka során Gustafsson és Boisman között verekedés történt – innen Gustafsson sérülései –, amire válaszul a részeg Gustafsson a sátorból kiszorulva megölte barátnőjét és a másik párt is. Ezután a vád szerint saját magán ejtett néhány felszínes szúrt sebet, megpróbálta elrejteni cipőjét, és elrendezte a tetthelyet úgy, ahogy később azt megtalálták. A vád szerint az, hogy a madárlesen lévő gyermekek valakit távozni láttak, szintén ezt az elméletet támasztja alá.

Gustafsson és védője ezekre a feltételezésekre azzal válaszolt, hogy ha Boisman valóban úgy megverte volna Gustafssont, mint ahogy azt sérülései mutatták, akkor a férfi korántsem lett volna olyan fizikai állapotban, hogy hármójukat ilyen vadul meggyilkolja, nem beszélve arról, hogy oda-vissza egy kilométert megtegyen, hogy elrejtse lábbelijét. A tárgyaláson végül a védelem kerekedett felül, és egy évvel letartóztatása után Gustafssont felmentették minden vád alól. A gyanú azonban máig él, és mivel azóta nem került megnevezésre újabb gyanúsított, és nem került elő további bizonyíték sem, a Bodom-tavi gyilkosságok ügye továbbra is Finnország legfélelmetesebb és leghosszabb ideje megoldatlan bűnügye.

Forrás: mult-kor.hu

Képforrás: flickr.com; trivia.com; sinisterisles.com; mult-kor.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kepzeletvagyvalosag.blog.hu/api/trackback/id/tr316673812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása