A világot elborzasztotta az 1888-ban Londonban kirobbant hisztéria, amely egy rettenetes gyilkos miatt történt. Hasfelmetsző Jack alakja valóságos mítoszt teremtett maga körül, s hatása ma is érezhető. Ez az ismeretlen gyilkos, kinek kiléte a mai napig rejtély, öt prostituáltat ölt meg irtózatos kegyetlenséggel. Majd amilyen váratlanul felbukkant London utcáin, olyan hirtelen tűnt el a semmiben, maga mögött hagyva a megválaszolatlan kérdéseket.
Hogy ki volt ez a bűnös ember, senki nem tudja, ma is csak találgatnak. Egyesek szerint orvos lehetett, mert olyan sebészi vágásokat alkalmazott, amelyeket tanulni kell. Mások messzebbre merészkednek, s egyenesen a brit királyi család egyik tagját vélik a gyilkosságok mögött. Olyan elképzelések is születtek, miszerint a londoni vérengzésnek az vetett véget, hogy Hasfelmetsző Jack elhagyta az országot, és idegenben folytatta beteges hajlamainak rémtetteit. Például Amerikában, mondjuk Atlantában. S hogy miért pont ott? Máris megtudjuk …
Atlanta az amerikai Georgia tagállam fővárosa. A terület valamikor a cseroki és a krík indiánoké volt. Az első fehér telepesek 1823 körül érkeztek a környékre, de magát a várost 1837-ben alapították. 1860-ban, a polgárháború kitörésének idején, már 9000 fő lakta. Mivel vasúti csomópont és kereskedelmi központ volt mindig, forgalma jelentős a mai napig. Jelenleg közel félmillió lakosa van, de térjünk vissza történetünk vonalához.
1909-et írtak. A lakosság száma 90000-re nőtt. Virágzott a textilipar, s a polgárjogi mozgalmak korán megjelentek. A népesség egy jelentős hányada színes bőrű volt, s ezzel párhuzamban egyre jobban kialakult az afro-amerikai felső osztály. A feketék és fehérek között még inkább kiéleződtek az ellentétek.
Ezekben az időkben kegyetlen gyilkosságsorozat vette kezdetét. A híres-hírhedt Hasfelmetsző Jack rémtettei Atlantába is eljutottak. Eltelt ugyan közel húsz év, de az emberek emlékezetében még elevenen élt. A gyilkosságok módja pedig kísértetiesen hasonlított a londoni mészárlásokhoz. Nem csoda, ha sokan úgy vélték, Hasfelmetsző Jack folytatja Atlantában, amit Londonban elkezdett.
Az áldozatok ezúttal nem fehér prostituáltak voltak, hanem fiatal, fekete nők. A sorozatgyilkosokról tudjuk ma már, hogy általában saját rasszukból választják ki áldozataikat, de természetesen akadnak kivételek. Ez azonban tényleg ritka. Az áldozatok közös jellemzői: feketék vagy sötétbőrűek voltak, mind huszonévesek, mind csinosak, rendezett külleműek, s többnyire tanultak. Késsel vagy más éles tárggyal vágták át a torkukat, haláluk után felvágták, megcsonkították őket. A cipőjük mindig eltűnt, s a legtöbb gyilkosság szombat este történt.
Bár a dátumokat néha megkérdőjelezik, a gyilkosságok 1909 és 1911/1914 között történtek. Az első áldozatot feltehetően 1909. április 5-én gyilkolták meg, majd testét egy szemétdombra hajították. Ugyanebben az évben, szeptember 7-én, ugyanilyen körülmények között ráakadtak a következő holttestre. 1910-ben minden hónapban találtak egy fekete nőt, akit megöltek. Az egyik áldozattal olyan brutálisan elbánt a gyilkosa, hogy csaknem levágta a fejét.
A fekete lakosság félt. A fiatal nők érthető módon nem mertek sötétedés után az utcára kimenni. Márciusban Estella Baldwint találták meg lemészárolva, áprilisban Georgia Brownt, majd Mattie Smitht, Lavinia Ostint, aztán következett Sarah Dukes, Eliza Griggs, Maggie Brooks.
1911-ben a helyzet rosszabbodott, és a lakosság felháborodott, hogy még csak gyanúsítottat sem talált a rendőrség. Januárban Rosa Trice holttestére bukkantak az otthona közelében. A testet csúnyán bántalmazták, a fejét beverték, a testét megszúrták, a torkát elvágták. Kezdetben a férjet, John Trice-t gyanúsították, de mivel nem találtak ellene semmiféle bizonyítékot, elengedték.
Februárban újabb fekete nőt találtak meggyilkolva. Az ő torkát is felvágták, fejét szétverték. Májusban megöltek egy Rosa Rivers nevű lányt, bár az ő esete kilóg a történetből. Egy napon a nővérével és annak barátjával sétáltak, amikor egy férfi odament hozzájuk, előkapott egy pisztolyt és lelőtte a fiatal lányt. Még ugyanebben a hónapban megtalálták Belle Walkert az otthonától nem messze.
Lena Sharp egy júniusi este lefutott a közeli boltba, míg lányát, Emma Lou-t, otthon hagyta. A lány sokáig várta az anyját, de az nem érkezett haza, így Emma Lou úgy döntött, körülnéz az utcán. Váratlanul szemtől szembe találta magát a gyilkossal. Akkor persze ezt még nem tudhatta. A magas, kalapos férfi megkérdezte, hogy érzi magát. A lány érezte, hogy valami nem stimmel a férfivel. Emma Lou is hallott a korábbi gyilkosságokról, amelyek most eszébe jutottak és megpróbált elsietni, de a férfi megállította azzal a szöveggel, hogy „Ne félj, soha nem bántottam olyan lányokat, mint te”. Ennek ellenére hátba döfte a lányt egy késsel, majd elmenekült. Emma Lou azonban túlélte a támadást, sikerült segítségért kiáltania. Az ő vallomása alapján tudjuk, hogy a támadó nem fehér férfi volt, mint egyesek hitték korábban, hanem egy kalapos, magas, jól öltözött fekete úr. Míg azonban Emma Lou megúszta a gyilkos támadást, édesanyja nem volt ilyen szerencsés. Lena Sharp volt az az asszony, akinek akkora erővel vágták át a torkát, hogy majdnem levált a feje a nyakáról. A tanúvallomás nemcsak azt tisztázza, hogy az elkövető nem fehér, hanem fekete férfi volt, hanem azt is, hogy nem lehetett a londoni Hasfelmetsző Jackkel azonos személy.
Júliusban egy Mary Yeldell nevű alkalmazott, aki a Selcer háztartás szakácsa volt, hazafelé tartott az esti órákban. Egyszer csak sípszót hallott, s automatikusan hátrafordult a hang irányába. Ő is egy magas, nagydarab fekete férfiról számolt be később, aki egy sikátorból figyelte. Annyira megijedt, hogy visszaszaladt Selcerék otthonába. Valószínűleg ez menthette meg az életét. Selcer úr, amint meghallotta a dolgot, azonnal fegyveréhez kapott, és utánanézett a férfinek. Még mindig a sikátorban állt. Utasította, hogy tegye fel a kezét, ám a férfinek sikerült elfutnia.
A következő áldozat egy Sadie Holley nevű nő volt. A rendőrség előállította az első gyanúsítottat, bizonyos Henry Huff urat. Huffot több szemtanú is látta Sadie Holley-val a gyilkosság éjszakáján. Ráadásul a ruhája véres volt, összekarmolták, egy szúrt seb is akadt a fejbőrén. Azt állította, dulakodás közben szerezte a sebeit, de ennek nincs köze Sadie-hez.
A másik gyanúsított Todd Henderson, akit Emma Lou Sharp a támadójaként azonosított, bár bizonytalan volt. Amikor azonban meghallotta Henderson hangját, állítólag annyira sokkolta, hogy sikongatni kezdett. Egy másik szemtanú vallomása szerint, látta Hendersont Sadie Holley-val a gyilkoság éjszakáján. Henderson tagadta a vádakat. Azt mondta, azért látták arrafelé, mert ott él, és ha valakit megölne, az a felesége lenne.
Mindkét férfit letartóztatták, de végül egyiket sem ítélték el. Nem volt bizonyíték ellenük, s valószínűleg valóban ártatlanok lehettek, mert őrizetbe vételük alatt a gyilkosságok folytatódtak. Egyre rosszabb lett a helyzet. Az áldozatokat most már meg is csonkították.
Ősszel megtalálták Minnie Wise testét. A középső ujját levágták. A legközelebbi áldozat még rosszabbul járt. A feje levált a testéről, kivágták a szívét és kibelezték.
Közben letartóztattak egy Charles Owens nevű férfit, és el is ítélték az egyik gyilkosság miatt. Hogy melyik volt ez a gyilkosság, azt nem közölték. Ennek ellenére az öldöklés folytatódott.
1912 augusztusában letartóztatták Henry Brownt Eva Lawrence meggyilkolásáért. A felesége azt állította, hogy hétvégenként gyakran ment haza véres ruházatban. Állítólag még néhány gyilkosság részletét is elárulta a rendőröknek. Aztán jött valaki, aki azt híresztelte, hogy a rendőrség úgy verte ki a vallomást Brownból. Végül felmentették.
1914 márciusában állandó feliratok jelentek meg különböző helyeken a városban. Az írások szerzője azt állította, hogy ő Hasfelmetsző Jack, és minden néger nőnek átvágja a torkát, akit sötétedés után az utcán talál.
Bárki is volt a tettes, sosem derült ki a személye. Vannak, akik úgy hiszik, az utolsó gyilkossága 1914-ben történt, egy bizonyos Mary Roland megölésével. Mások úgy vélik, a gyilkosságok 1924-ig is elhúzódhattak. Nem tudni ma sem, egyetlen elkövető volt-e, vagy másoló gyilkosok is közreműködtek-e.
Több mint száz éve megoldatlan ennek a sok fiatal nőnek a meggyilkolása, amely hozzátartozik Atlanta sötétebb múltjához.
Írta: Csiribusz
Forrás: en.wikipedia.org; fabledcollective.com
Képforrás: catlick.com; troytaylorbooks.blogspot.com
