A Római Birodalomban minden személynek be kellett tartania a római törvényeket, amelyek többnyire igen szigorúak voltak. A bűnelkövetőket keményen büntették, hogy elriasszák a többieket a törvényszegéstől. Kiváltképp a szegények részesültek kegyetlen büntetésben, amit legtöbbször nyilvánosan hajtottak végre. A gazdagabbaknak általában diszkrétebb és enyhébb elbírálásban volt részük.

I.e. 450-ben közzétették a római törvények hosszú sorát, a Tizenkét Törvénytáblát. Noha a törvények az évszázadok alatt állandóan változtak, a törvénytábla mindig alapul szolgált. Volt például olyan törvény, amely megakadályozta, hogy patrícius plebejussal házasságot kössön, vagy jogot adott az apának, hogy gyermeke életével rendelkezzen.

Akit bűn elkövetésével vádoltak, azt a bírák színe elé vitték a városi bazilikába. Minden bírósági eljáráson egy bíró, és a polgárok egy csoportja vett részt – az esküdtszék. Ők döntötték el, hogy a vádlott ártatlan-e vagy bűnös. A fontosabb tárgyalásokon az esküdtszék akár hetvenöt polgárból is állhatott.

Amennyiben valaki bűntény elkövetésével vádolt meg valakit, a vádlónak bíróság elé kellett szólítania a vádlottat. Ha vádlott nem jelent meg, a vádló erőszakot is alkalmazhatott az előállíttatásra, ami nem egyszer robbantott ki verekedést a tárgyalást megelőzően. Mind a vádlottat, mind a vádlót meghallgatta a bíróság. Akiről azonban bebizonyosodott, hogy hamis tanú, azonnal kivégezték.

Ha a vádlott megengedhette magának, ügyvédet fogadhatott, aki a tárgyaláson őt védte. Az ügyvédek sokszor drámai, érzelmes beszédekkel álltak elő klienseik védelmében. Időnként a vádlottak megszaggatták ruháikat, és hamut hintettek a fejükre, hogy az esküdtszék tagjaiban szánalmat keltsenek.

Ha valakit bűnösnek találtak, a bíró szabta ki rá a büntetést. A jómódú rómaiak, akiknek nem kellett adót fizetni, általában nagy összegű pénzbüntetést kaptak. Ha nem tudták kifizetni, elvesztették vagyonukat és polgárságukat. Más gazdag bűnözőket a birodalom távoli részeire száműztek, és örökre kitiltották őket Rómából.

Sok szegény embert rabszolgának adtak el, esetleg föld alatti bányákba vitték kényszermunkára, vagy az arénákba küldték, hogy gladiátorként harcoljon. Léteztek ennél kegyetlenebb büntetések is – sok bűnözőt lefejeztek, vadállatokkal tépették szét, vagy keresztre feszítették őket.

Írta: Csiribusz

Forrás: Az ókori Róma enciklopédiája

Képforrás: csaba.pozsarko.hu; funnyjunk.com; romaikor.hu