Hegedűs Péter írása

Olyan volt, mint egy mai átlagos tinilány, a hétről hétre végigbulizza a szombat éjszakákat, de a politika útvesztői teljes mértékben hidegen hagyják. Catherine Howard veszte éppen ez a hanyag nemtörődömség lett. Azt gondolta, elég, ha az ujjai köré csavarja Anglia királyát és bármit megtehet következmények nélkül. VIII. Henrik személyében azonban rossz emberrel kezdett ki.

Catherine Howard születési ideje bizonytalan, de valószínűleg 1522-ben, a Durham grófságbeli Wingate-ben jött világra Lord Edmund Howard leányaként. Unokatestvérei között tudhatta VIII. Henrik második feleségét, Boleyn Annát, akinek révén ő is belekerülhetett az udvari körökbe. Miután a király ráunt negyedik feleségére és elvált tőle, 1540 nyarán oltárhoz vezette annak udvarhölgyét, a csinos, de butuska Catherine-t. Az óvatlan királyné a nász után nem sokkal felújította régi szerelmi kapcsolatát, amely azonban hamar kitudódott. Henrik nem kímélte ifjú aráját, akit a királyi bírság felségárulás vádjával halálra ítélt. Catherine-t 1542. február 13-án egyik udvarhölgyével együtt fejezték le a londoni Tower udvarán.

A későbbi királyné apja ugyan főrangú családból származott, de a családi vagyont legidősebb bátyja örökölte. Ezért Edmund Howard – egyéb jövedelemforrás híján – csak tehetősebb rokoni jóindulatában bízhatott. Gyermekei oktatását is elhanyagolta, és amikor felesége váratlanul elhunyt, Catherine nevű lányát saját nővére gondjaira bízta. A csinos kis fruskát a tanulás nem nagyon kötötte le, ám annál szívesebben látogatta a táncórákat.

Az aranybarna hajú, kissé horgas orrú lány szigorú fegyelem híján alig tizenhárom évesen ismerkedett meg a testi szerelemmel. Zongoratanára ugyanis gyakran talált alkalmat arra, hogy a lányt „megérintse teste titkos részein”. Szüzességét azonban nevelőanyja titkárának, Francis Derehamnek tartogatta, akivel gyakran férj és feleségként emlegették egymást.

Kapcsolatuknak az vetett véget, amikor Catherine 1540-ben más előkelő leányokhoz hasonlóan VIII. Henrik negyedik felesége, Kleve-i Anna udvarhölgyei közé került. A király ki nem állhatta új asszonyát, aki élőben sokkal rondábbnak bizonyult, mint a portrén, amit Hans Holbein udvari festő készített róla. Nem csoda, hogy Henrik azonnal beleszeretett a nálánál harminc évvel fiatalabb kacér udvarhölgybe. Elhalmozta őt csinos ruhákkal és drága ékszerekkel. Várható volt, hogy Catherine nem tud sokáig ellenállni a szerelmes kamaszként viselkedő uralkodó heves ostromának.

Henrik 154 nyarán vezette oltár elé újdonsült nejét, akit csak tövis nélküli rózsájaként emlegetett. A nászéjszaka azonban óriási csalódás lehetett, hiszen a szifiliszben szenvedő és akkoriban már majdnem teljesen impotens király képtelen volt kielégíteni ifjú neje szexuális vágyait. Nem csoda, hogy a királyné nemsokára összeszűrte a levet egy jóképű udvaronccal, Thomas Culpeperrel. A titkos légyottokat egyik udvarhölgye, Lady Rochford intézte számukra, ám olyan elővigyázatlanok voltak, hogy hamarosan az egész udvar róluk sugdolózott. Henriknek azonban sokáig senki nem mert szólni. Amikor aztán elárulták neki, hogy felesége gyakorlatilag felszarvazza őt, éktelen haragra gerjedt.

Az érintetteket azonnal letartóztatták és a kínvallatás hatására mindkettőnek megeredt a nyelve. Megtalálták a lány szerelmes leveleit is, amelyekbe Culpepert az ő „kis bolondjaként” emlegette. Ráadásul azzal is megvádolták, Derehammel is felmelegítette viszonyát. Henrik őrjöngött a megaláztatástól és a kínzó féltékenységtől. Kijelentette, hogy soha többé nem akarja látni hűtlen asszonyát.

Elsőnek a két szeretőt végezték ki és fejüket elrettentésül a London Bridge-en egy karóra tűzték ki. Ott is maradtak négy éven keresztül. De Catherine sem számíthatott kegyelemre. Amikor érte jöttek, hogy Towerbe kísérjék, sírva fakadt. Azt sem titkolták előtte, hogy még azon a héten fejét veszik, ezért a lány kért egy tönköt, hogy azon „gyakorolhasson”.

1542. február 13-án reggel hétkor jöttek érte és Lady Rochfordért, akit kerítésért, szintén halálra ítéltek. A Tower udvarán összegyűlt tömeg láthatta, ahogy a fekete bársonyruhába öltözött, kegyvesztett királyné holtsápadtan fellép az összeácsolt emelvényre. Remegő hangon vallotta be bűneit és köszönte meg Henriknek az „igazságos és méltó büntetését”. Ezután a hóhér egy kendővel bekötötte a szemét, majd egyetlen csapással elválasztotta csinos kis fejecskéjét a testétől.

Forrás: Lilla Magazin / 2016. december – Hegedűs Péter írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: tudorplace.com.ar