A prostitúció alapvetően semmi másról nem szól, mint a mások teste feletti rendelkezésről, és a hatalomról. Sokan tartják romantikus filmnek A velencei kurtizánt vagy éppen a Micsoda nőt. Többek között e filmek alapján rengetegen gondolják azt, hogy a prostituáltak nagy része szabadon dönthet a saját sorsáról.

Sokakban az a tévképzet alakult ki, hogy a prostitúció csak egy munka, és erre is igaz a közmondás: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Vagyis csak az egyénen múlik a saját boldogulása, a prostituált felemelkedhet, kitörhet, meggazdagodhat, válogathat a kuncsaftok között, csodásan élhet jólétben, megtalálhatja élete szerelmét - akár a munka révén is - és végül élhet boldogan, míg meg nem hal.

Sőt, sokan odáig is elmennek, hogy azt állítják: a prostituált élvezi a munkáját, csupa móka és kacagás, csak szexelnie kell, az meg élvezetes, hát nem? Hát nem. Így, ebben a formában biztosan nem.

A fenti tévképzetet csak megerősíti a laikusokat megtévesztő, de elég hamisan csengő örömlány szó. Gyakran azok a mozgalmak is erősítik ezt az eszmét, amelyek szexmunkának nevezik a prostitúciót, és az sem segít a prostituáltak helyzetének megismerésében és a kiszolgáltatottságuk felszámolásában, hogy sajtótermékekben és könyvekben is használják szinonimaként az örömlány szót. (A leegyszerűsítő és ostoba "legősibb mesterség" kifejezés pedig azt sugallja, mintha a nők eleve szajhák lettek volna, amióta csak létezik az emberiség.)

Aki azonban veszi a fáradtságot, utánaolvas, tájékozódik, és kicsit beleássa magát a prostitúció történetébe, az hamar rájön, hogy a prostitúció igazi lényege az, hogy emberek uralkodjanak mások teste felett, emberek használjanak tárgyként egy másik embert, és emberek gyakorolhassanak hatalmat más emberek felett, csakúgy, mint a rabszolgaság esetében.

Az ókori civilizációkban például a nő mindig is a férfi tulajdona volt: vagy az apja, vagy a férje, vagy a fiútestvére, ha pedig rabszolga volt, a gazdája rendelkezett felette. Míg a nőket kötötte a házasság szentsége, és elvárták tőlük a hűséget, nem hagyhatták ott a férjüket, a férfiak akár kereskedhettek is a feleségükkel, belekényszerítve a nőt a prostitúcióba.

A bordélyházak, illetve a prostituáltak igénybevétele egyedül a férfiak kiváltsága volt. A nő feladata az volt, hogy megteremtse az otthon melegét, megszülje és nevelje a gyermekeket. A férfiak azonban kalandozhattak és "szajhákhoz" járhattak.

A prostituált feladata pedig az volt, hogy kiszolgálja a férfi szexuális vágyait. (Tehát KISZOLGÁLJA. Nem az, hogy maga is örömét lelve az együttlétben, vidáman hancúrozzon, és eljusson az orgazmusig, és ezért még pénzt is kapjon.)

Démoszthenész így fogalmazta meg:

"A szeretőket (hetérákat) a gyönyör miatt tartjuk, az ágyasokat, hogy nap mint nap kiszolgáljanak bennünket, a feleségeket pedig azért, hogy törvényes gyerekeket szüljenek nekünk és hű házvezetőink legyenek.”

Forrás: Tollamat szivárványba mártom

"A prostitúció volt a legáltalánosabb módszer, amellyel a nő megkereshette a betevő falatját" - írja Kaari Utrio az Éva lánya című könyvében. "A prostituált nem volt szabad nő. Az újszülött leánygyermeket agyagedénybe helyezték és magára hagyták, fagyhalálnak, éhhalálnak kitéve, vadállatok martalékául. Vállalkozó szellemű egyének aztán magukhoz vették ezeket a csecsemőket, nyolc-tíz éves korukig nevelték, aztán eladták valamelyik bordélyháznak, vagy maguk alapítottak ilyen intézményt."

A prostituáltak az ókori Görögországban egyáltalán nem örvendtek akkora megbecsülésnek, mint az az "örömlányokról" szóló történetekben szerepel. Túlnyomó többségüket teljesen kihasználták és "leamortizálták" rövid életük alatt. Gyakran szenvedtek el bántalmazást. Csak néhány prostituált került kiváltságos helyzetbe, ha a külsejével, műveltségével, ügyességével ki tudott emelkedni a többiek közül. De ez egyáltalán nem volt általános.

A prostitúció a Római Birodalomban is ismert volt. A görögökhöz hasonlóan itt is csupán kevesek váltak olyan ünnepelt, népszerű prostituálttá, aki szépen berendezett házban várta a "vendégeket". Többségük gyakorlatilag valamilyen viskóban bonyolította le az "üzletet".

A bordélyházat sem csinos, tiszta, csillogó budoárokból álló kis palotaként kell elképzelni. Inkább sötét lukakból álló, puritán berendezésű helyek voltak, ahol matracszerűség vagy kőágy állt a lányok és a vendégek rendelkezésére.

A római jog egyébként szabályozta a prostitúciót, de tisztességtelen "foglalkozásnak" számított, a prostituáltak alacsonyabb rendűek voltak, és a jog hátrányosan különböztette meg őket. "A legsúlyosabb hátrány az volt, hogy a prostituált pusztán mesterségénél fogva, sőt már az aedilisnek címzett engedélykérelem benyújtásával automatikusan becstelenné (infamis) vált. Az infamia nemcsak erkölcsi megbélyegzettséget jelentett, hanem a prostituált polgári jogait (jogképességét) is korlátozta. Így például nem tanúskodhatott, csak becstelen vagy rabszolgasorból felszabadított (libertinus) férfival köthetett házasságot. Ha felhagyott mesterségével, nem nyerte vissza becsületét, mert az infamia élethossziglan szólt.

További jogfosztást jelentett, hogy a kéjnő nem mehetett színházba, nem viselhetett tisztességes asszonyhoz méltó öltözéket (matronalis habitus), így az utcán járva kötelezően hiányos ruházata (meretricia vestis) miatt mindenkor ki volt téve a férfiak zaklatásának. A prostituáltnak egyébként is számolnia kellett azzal, hogy sérelmére büntetlenül lehet bizonyos bűncselekményeket elkövetni" - írja Földi András a Rubiconban.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a prostitúciónak milyen egészségügyi következményei voltak: nemi betegségek és járványok egész sora tizedelte gyakran már egészen fiatalon a prostituáltakat. A nem kívánt terhességek és a magzat elhajtásának vagy éppen a törvénytelen gyermek megszülésének és további sorsának gondja is a prostituáltakat sújtotta. És akkor még nem beszéltünk a bántalmazásról, és arról, hogy ez a fajta "munka" mennyire igénybe vette és tönkretette a nők szervezetét.

A kora középkor sem hozott érdemben változást, sőt, a kereszténység elterjedésével egyes egyházfik és vallásos iratok hatására a szexualitás már eleve állatias, buja, bűnös és mocskos dolognak számított, mint a gyermeknemzést szolgáló szükséges rossz. És a népszerű szerző, Szent Ágoston tanait követve a prostitúció is a szükséges rossz kategóriába került.

Az emberiség történelme során a jelek szerint tehát nem volt olyan korszak, amikor a prostituált társadalmi megbecsülésnek örvendett, tiszteletre méltó ember volt és ugyanabban az elbánásban, illetve elbírálásban részesült volna, mint mások.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Képforrás: en.wikipedia.org; commons.wikimedia.org; historycollection.co; newstalk.com; medievalists.net; historyextra.com