Mindenki ismeri azt a mondást, hogy „a szerelem nem ismer határokat”, de, hogy ugyanez vonatkozzon egy jegygyűrűre is, azt eddig senki nem gondolta komolyan.

Elképzelhető, hogy már akkor lehetett valami a levegőben, amikor történetünk két főszereplője, John Miller és Kathy Rainburry megismerkedett egymással Los Angelesben, vagyis inkább amikor összetalálkoztak. Egyetlen nap alatt háromszor futottak egymásba, utóbbi alkalommal szó szerint… a kocsijukkal.

Az ifjú bankhivatalnokot éppen előző nap nevezték ki csoportvezetőnek, és reggel lelkesen igyekezett be a munkahelyére, hogy birtokba vegye új irodáját. Aznap nem törődött a forgalommal, nem átkozódott a lehetetlen közlekedési viszonyok miatt, és mindenkire rámosolygott, aki csak az útjába került. Így fordulhatott elő, hogy a HNV Bank bejáratánál szabályosan fellökött egy kifelé igyekvő fiatal hölgyet. Miközben megzavarodva felsegítette, megállapította, hogy ilyen gyönyörű zöld szemeket eddig még csak az újságokban látott…A vállára omló szőke hajzuhatag, a vékony, formás, mindenhol kellemesen gömbölyödő formák, és a mosolygós arc nyomban levették a lábáról. Mivel azonban rádöbbent, hogy az első nap nem illene elkésnie, így egy bocsánatkérést hebegett, és elrohant a lift felé.

Délben két új kollégájával ebédelni indult egy közeli étterembe. Az utcán egy pillanatra lehajolt, hogy bekösse a cipőfűzőjét, ezért nem vette észre, amint egy taxi lefékez a járda mellett, s így óvatlanul beleütközött az autóból kiszálló hölgybe. Ahogy felismerték egymást, mindketten nevetni kezdtek. Az újabb bocsánatkérést követően John megjegyezte, hogy ha harmadszorra is találkoznak, meghívja a nőt egy vacsorára. Kathy végigmérte a sármos, jóképű férfit, és nyomban rávágta: ”Úgy legyen!”

Aznap délután John gondolatai többször visszatértek a lányhoz, és valamiért úgy érezte, különös szál szövődött közöttük. Délután egy kicsit tovább bent maradt a munkahelyén, és csak hat óra körül gördült ki BMW-jével a bank garázsából. A tengerparti sztrádán kilométeres kocsisorok álltak, de mielőtt besorolhatott volna a forgalomba, egy kocsi belerohant hátulról. Ellilult fejjel ugrott ki autójából, de mielőtt bőszen káromkodni kezdett volna, rádöbbent, hogy a zöld szemű, ártatlan tekintetű hölgy kecmereg ki a kocsijából, és szemmel láthatólag nem tudja eldönteni, hogy mosolyogjon, vagy bűnbánó arcot vágjon.

Este már együtt vacsoráztak egy elegáns belvárosi étteremben. Kiderült, hogy Kathy szintén egy bankban dolgozik, és hitelügyekkel foglalkozik. Körülbelül félévig találkozgattak, majd összeköltöztek. Nem sokkal később, John megkérte a lány kezét. Egy gyönyörű eljegyzési gyűrűvel lepte meg kedvesét: a vékony aranyfonatok között három kis brill bújt meg, belülre pedig belegravíroztatta a nevüket.

Nem sokkal később aztán kiderült, hogy a zöld szemű lányban ott lakozik a zöld szemű szörnyeteg is, vagyis betegesen féltékeny volt. 1999 nyarán, egy Karib-tengeri hajóút során nagyon csúnyán összevesztek, miután Kathy úgy vélte, John túl feltűnően bámulja a félmeztelenül napozó hölgyeket a medence szélén. A veszekedések egyre gyakoribbá váltak, és az ötödik nap estéjén Kathy leráncigálta a drága gyűrűt az ujjáról, és szitkozódva a tengerbe hajította.

Az út további részében nem is szóltak egymáshoz, és amikor a hajó kikötött, úgy váltak el egymástól, mint két idegen. A lány néhány nap múlva elköltözött John lakásából. A férfi csak hetekkel később tudta meg, hogy Kathy feladta a munkáját is, átköltözött New Yorkba, és a cége ottani fiókjánál vállalt munkát. Két évig gyakorlatilag semmit nem tudtak egymásról. Időközben John már együtt élt egy másik lánnyal, Kathy pedig az új főnöke barátnője lett.

2003 tavaszán a lány, hazautazott szüleihez Los Angelesbe, de nagy ívben igyekezett elkerülni azt a környéket, ahol esetleg összetalálkozhat volt kedvesével. Úgy érezte, ha meglátja a férfit, ismét belehabarodik. De aztán a sors úgy rendelte, hogy egy külvárosi bevásárló központban mégis egymásba futottak, ahol minden emberi számítás szerint, semmi esélyük nem lett volna a találkozásra. Némi vacillálás után úgy döntöttek, hogy egy tengerparti étterem teraszán elköltött vacsora még nem jelenti kapcsolatuk felújítását. A kedvenc halételüket rendelték meg, de már evés közben úgy érezték, mintha sohasem váltak volna el egymástól.

Az utolsó falatoknál Kathy kése valami keménybe ütközött. Mindkettőjük meglepetésére, az egészben megsütött tengeri hal szájpadlásába ágyazódva, egy karikagyűrű került elő. Már szólni akartak a pincérnek, de közben John alaposan letisztította a gyűrűt, és döbbenten mutatta Kathynek a belsejét, ahol ott díszelgett a gravírozott felirat: „Kathy & John”. Hihetetlen, de a hal gyomrából az a gyűrű került elő, amelyet Kathy négy évvel korábban a Karib-tengerbe hajított.

Az étterem főpincérjének köszönhetően a hír futótűzként terjedt el a városban, és este már minden Los Angeles-i tévé a „rendkívüli” esetet elemezte. Kathy boldogan mutatta a kamerák előtt a gyűrűt – természetesen ismét az ujjára húzva…

Forrás: Hihetetlen magazin / 2003. október – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: goodmenproject.com; gettyimages.ca (a kép csak illusztráció)