A klasszikus hollywoodi westernekben legtöbbször idealizált kép jelenik meg az állítólagos revolverhősökről. Bár a filmek (s természetesen a regények is) számos túlzással élnek, tagadhatatlan, hogy Amerikában az 1800-as évek második felében olyan kalandorok szereztek maguknak hírnevet, akik mesterien bántak a lőfegyverekkel, remekül lovagoltak, valamint nem riadtak vissza semmitől. Sokan közülük – pillanatnyi érdekeiknek megfelelően – legalább annyiszor álltak a jó, mint a rossz oldalon, ám mégis az ő alakjuk köré szövődött a legtöbb legenda. Az egyikük ráadásul nő volt; a „gyengébbik” nem egyetlen képviselője, akitől rettegtek a haramiák és az indiánok.
Martha Jane Cannary-Burke a Missouri állambeli Princetonban született 1852. május 1-jén. Szülei Ohióból származtak, s lótenyésztéssel foglalkoztak. Már kisgyerekkorában megmutatkoztak kalandornői hajlamai. Igen hamar megtanult lovagolni, rengeteg időt töltött a szabadban, messzire elkószált. A lovaglás annyira jól ment neki, hogy tízévesen már ő törte be a legnehezebben kezelhető lovakat. A gazdák még a szomszédos farmokról is elhozták Marthának a legfélelmetesebb önfejű paripákat, hogy ő tegye kezessé azokat. Ennek természetesen a profi Cowboyok cseppet sem örültek, hiszen csúfos kudarcnak számított, ha egy kislánynak sikerült az, ami nekik többszöri próbálkozásra sem.
1865-ben a család alkalmazottaival együtt felkerekedett, a Missouriból a Montana állambeli Virginia felé vette az útját. Édesapja hatéves kora óta tanította lőni Marthát, aki ekkorra már elképesztően jól bánt a colttal, amiből mindig kettő volt nála. Az utat öt hónap alatt tették meg és nem kevés kalandban volt részük. Éjszakánként banditák akarták elrabolni lovaikat, nappal pedig az indiánok intéztek ellenük rajtaütésszerű támadásokat. Az összecsapásokban egy tucatnyi cowboyuk elesett, Martha viszont több indiánt és fehér haramiát leterített pisztolyaival.
Virginiába érkezésük után pár évvel anyja és apja is elhunyt, így a lánynak egyedül kellett boldogulnia. Egy ideig céltalanul bolyongott az országban, majd 1870-ben beállt az indiánok legnagyobb mészárosának, Custer tábornoknak a seregébe. Eddig női holmikat hordott, de ezt követően kizárólag férfi egyenruhában mutatkozott. Hamarosan nem csupán a tábornok bizalmasává lett, hanem a legveszélyesebb küldetéseket is ő teljesítette. A sereg leggyorsabb lovasa és legjobb lövője volt, így ő kézbesítette Custer leveleit. A tábornok postásai általában egy éven belül mind meghaltak kötelességük teljesítése közben. Martha azonban mindig épségben tért vissza parancsnokához.
Legendás becenevét, a Bajkeverő Jane-t 1873-ban kapta. Ekkor Wyomingban állomásozott egy bizonyos Egan százados osztagának tagjaiként, aki nem kedvelte a Martha nevet, ezért folyton Jane-nek hívta a hölgyet, amely Martha második keresztneve volt.
Amikor egy indiánlázadást kellett elfojtaniuk, az akcióban néhány katona kivételével mindenki elesett, kivéve Marthát, a századost és néhány társukat. A lovaikat hajszolva menekültek éppen, amikor a fiatal nő észrevette, hogy Egan súlyosan megsebesült, szinte alig bír megmaradni a nyeregben. Megállította a férfi lovát, nagy erőfeszítés árán átrakta az ájulás szélén álló tisztet a saját lovára, és az indiánok nyilait és puskalövéseit elkerülve, magával vitte a katonai táborba. Itt pár részeg katona megpróbált beléjük kötni, a küldetés kimenetele miatt gúnyolták őket. Martha a hangadójukat legyőzte szkanderban, majd a többieket céllövészetben. A százados felépülése után adta Marthának tetteiért a Bajkeverő Jane becenevet, bár kétségtelen, hogy a Megmentő Jane sokkal helyénvalóbb lett volna.
Leszerelése után Marthát a Pony Express alkalmazta, revolverhősként védelmezte a veszélyes terepeken haladó postakocsikat. Az 1870-es évek végén szerelmi viszonyba keveredett a szintén legendás vadnyugati mesterlövésszel, Vad Bill Hickokkal, amely egészen annak haláláig tartott.
1881-ben hozzáment egy texasi farmerhez, akinek több gyereket is szült. 1893-ig családanyaként tengette életét, ekkor azonban Buffalo Bill meghívta híres utazó showműsorába, amelyben közönség előtt adhatott tanúbizonyságot fantasztikus lovaglási és lövészeti technikájáról.
1903-ban hunyt el, de utolsó éveiben már az egész ország ismerte, kalandjait az akkoriban igen népszerű vadnyugati történetes füzetecskékben dolgozták fel a ponyvaírók.
1953-ban zenés filmet forgattak az életéről a híres énekesnő, Doris Day főszereplésével.
Forrás: Hihetetlen magazin / 2009. április – MiB írását lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: quotesgram.com; pinterest.com; patrickmurfin.blogspot.com
