Kevesen tudják, de a híres régészprofesszor Indiana Jones alakját valós személy ihlette. Nevén nevezve Percy Harrison Fawcett, aki 1867-ben az Egyesült Királyságban született. Édesapja a Királyi Földrajztudományi Társaság tagja volt, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Percy érdeklődése megnőtt a földrajz és a különböző felfedezések iránt.

1886-ban tüzérként végzett a katonai akadémián és mindjárt Ceylonba vezényelték. Később Marokkóba dolgozott a brit titkos szolgálatnak, ahol megtanulta a térképkészítést, és a földrajzi helymeghatározást. Innen Hong Kongba, majd vissza Ceylonba került, és végül Írországba ment.

Először 1906-ban utazott Dél-Amerikába. A Brazília, Peru és Bolívia közötti gyakori határviták miatt, hét expedíciót is vezetett a határok feltérképezésére, majd a térképen található ún. „fehér foltok” felderítésére, néprajzi, zoológiai és botanikai tanulmányok végzésére.

Mély barátság fűzte H. Rider Haggardhoz, és Arthur Conan Doyle-hoz, akinek gyakran mesélt híres dzsungelbeli kalandjairól. Állítólag az ő személyes élményei ihlették Doyle-t a nagy sikert arató Elveszett világ című könyv megírásához.

Fawcett életében rengeteget olvasott, nagyon érdekelte a valamikori Atlantisz mítosza, és rendkívül izgatta az a legenda, miszerint az Amazonas elhagyatott őserdeiben fehér indiánok élnek. Mindezt alátámasztja, hogy valamikor a spanyol hódítók is beszámoltak fehér bőrű indiánokról, valamint az ott élő indiánok mindig is állították, és állítják a mai napig!, hogy fehér bennszülöttek élnek a dzsungel ismeretlen mélységeiben. Ezek szerint nem is indiánok ők, hanem valamikor ott élt fehér emberek leszármazottai.

Vannak, akik szerint ezen fehér bennszülöttek a vikingek utódai, mások egyiptomi vagy római felmenőkre gyanakszanak. Igazából mindegyik csak feltevés, bizonyíték nincs. Az viszont tény, hogy évszázadok alatt nem egy elhagyatott városromot találtak a buja növényzet által eltakarva, és a repülőgépek feltalálásával a levegőből is felfedeztek pár romvárost. Valamikor itt húzódott az Inka Birodalom. Gyanítható, hogy a mai napig jó pár hasonló települést takarásban tartanak a fák dús lombozatai, és van esély arra, hogy felfedezzenek még egy-két érdekes dolgot a világ számára.

Ám ezeket a városokat felfedezni, még mindig könnyebb a föld felől nézve, mint a levegőből. Csakhogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű dolog. Dél-Amerika dzsungelei nagyon veszélyes helyek, senki nem marad életben, aki nem ott nőtt fel. Az indiánok talán tudnának segíteni, de nem teszik, mert bizalmatlanok a fehérekkel szemben, ami nem csoda. Megtanulták, ha megjelenik a fehér ember, az erdő fái eltűnnek, az állatvilág kihal, a bennszülötteket elkergetik, tehát nem áll érdekükben, hogy segítsenek feltárni az igazságot.

Ugyanakkor az elmúlt évszázadokban szokatlan, érdekes jelenségekre figyeltek fel, még pedig arra, hogy az őserdő mélyéről néha megmagyarázhatatlan fényjelek csillannak fel, amelyek magas technikára utalnak, illetve arra, hogy vannak még lakott „rom”városok. Az 1700-as évektől felszaporodtak azok a mendemondák, melyek továbbra is elrejtett fennsíkokról, rejtélyes alagutakról, fehér bőrű, kék szemű, szakállas bennszülöttekről beszélnek, akik furcsa dolgokat tesznek az ismeretlen vadon mélyén. Különösen megszaporodtak a hírek és a legendás történetek az ún. „Z városról”, amely egy magasabb rendű civilizációt rejt magába.

Mások szerint ezen a vidéken élnek a denevéremberek, akik a rejtett városok, barlangvárosok őrzői. Barna bőrűek, jó a szaglásuk, kis termetűek, éjszaka őrt állnak, nappal alszanak, az idegeneket megtámadják. Mindez a Mato Grosso erdeiben történik valahol, ahonnan még soha, egyetlen kutatóexpedíciónak sem sikerült visszatérni.

Fawcetthez visszatérve, 1925-ben expedíciót szervezett, melyre egyik fiával Jackkel, annak barátjával, és egy indián vezetővel indult el. Május 29-én kelt levele volt az utolsó, mely hírt adott róluk, s melyben közölte, hogy Jackkel együtt jól vannak, de fia barátja beteges és sovány, lábát gennyes kelések kínozzák, így kétséges, hogy kibírja-e a további megpróbáltatásokat. A jelentés után többé senki nem hallott róluk, és bár Fawcett másik fia Brian, kísérletet tett megtalálásukra, keresése kudarcba fulladt. Két komoly oka lehet, hogy többé nem tértek vissza: vagy leölték őket az indiánok, vagy nem tudták legyőzni az őserdő veszélyeit.

Hosszú évekkel az eltűnésük után, még harminc évvel is kísérletet tettek a barátok és a családtagok, hogy megtalálják a három elveszett férfit, de pletykákon, kitalált meséken és spekulációkon kívül csak falakba ütköztek. Soha nem kerültek elő. Később állítólag megtalálták a feltételezett csontjaikat, de ez sem nyert bizonyítást.

Ám a mai időkben sem adták fel némely kalandvágyó kutatók a reményt, hogy Fawcett nyomába induljanak és megtalálják „Z várost”. Jelen pillanatban is szervezés alatt áll egy expedíció, mely 2010-ben indult. Ezenkívül évek óta foglalkoztatja a filmeseket, hogy Brad Pitt főszereplésével megfilmesítik Fawcett életét.

Forrás: hu.wikipedia.org; Hihetetlen magazin / 2010. augusztus – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: darkcarnival.co.za; en.wikipedia.org; arthur-conan-doyle.com; allposters.ca; alamy.com; juharizsuzsanna.blog.hu