Létezik egy népcsoport Afrikában, mely egy távoli csillagról származtatja magát, emellett olyan szertartásokat űz, melyeknek szerves részét alkotják az univerzum titkai, illetve olyan csillagászati információk, melyekről egy primitívnek tartott népcsoport elviekben semmit sem tudhatna. Ők a rejtélyes dogonok, kiknek ősi titkait a mai napig nem tudják teljes mértékben megfejteni az antropológusok.
A dogonok népcsoportja Maliban, Timbuktutól délre, a Niger-folyó kanyarulatában él. A vallásuk által előírt szertartásaik megtartásakor a törzs tagjai, akik úgy tudják, hogy a Po Tolo csillagról származó Amma istentől erednek, egy 50 esztendőnként előírt ünnepet ülnek meg.
Ünnepük periodicitásának oka, hogy minden 50 esztendőben egy láthatatlan csillag áthalad egy másik, az égbolton látható fényes csillag előtt. Fényes csillagként a Szíriuszt mutatták meg a kutatóknak, melyet természetesen más névvel jelöltek. A sziguinak nevezett szertartáson egy körülbelül tíz méter magas, kígyó formájú maszkot használnak, melyet a rítus végén egy titkos barlangba rejtenek el.
A dogonok alighanem teljesen ismeretlenek maradtak volna a világ előtt, ha két antropológus fel nem keresi őket az 1930-as években.
A kutatók szerint vallási szertartásaik a Szíriusz csillag kettősségére utalnak, azaz két csillag rendszerére, melyek egy közös tengely körül keringenek. A kutatók leírták a Szíriusz B pályáját a Szíriusz A körül, és időtartamát pontosan 50 évben állapították meg.
A törzs tagjai szerint ezeket az ismereteket a dogonoknak az egyiptomiak közvetítették, akik a Szíriusz Földünkre látogató lakóitól kapták azokat. Sőt, némelyek szentül hiszik, hogy a Po Tolo mellett maguk is erről a csillagról származnak. A racionalitás talaján maradva azonban rejtély marad, hogy a dogonok miként juthattak olyan csillagászati ismeretek birtokába - például a Szaturnusz gyűrűiről vagy a Jupiter négy nagy holdjáról -, melyeket csak a modern kor modern készülékei közvetítenek napjaink emberéhez.
A Szíriusz az égbolt egyik legfényesebb csillaga, éppen ezért sok kultúrában különleges jelentőséget tulajdonítottak neki. Sajátossága szoláris ciklusában rejlik: a csillag, időszakos eltűnése után, újra megjelenik az égen, ilyenkor, még a Nap felbukkanása előtt hajnal hasad az ég keleti felén.
A Szíriusz esetén ez az időszak 365,25 napot tesz ki, kicsit több mint egy földi évet. Több milliárd csillag közül a Szíriusz az egyetlen, mely ilyen tulajdonsággal bír. De hogyan tudhattak erről az ősi népek, amikor ennek felfedezéséhez több ezer évnyi pontos és folyamatos megfigyelésre lett volna szükség? Az igazság valószínűleg még sokáig rejtve marad, úgy, mint azok az ezeréves rajzokat őrző barlangok, melyekbe eldugják a kígyóisten szent maszkjait.
A dogonok kerülik a vita minden formáját, nehezen mondanak ellen a beszélgetőtársnak, és jó kapcsolatot ápolnak a fehér emberekkel. Falvaik különlegessége, hogy az emberi test alakját utánzóan épültek.
A fej az úgynevezett szóházból áll, mely alacsony tetejű épület, ahol az öregek a közösség fontos kérdéseit beszélik meg. A sárból készült, kúp alakú kunyhók és a magtárak alkotják a törzset, a lábat és a bal kart.
A jobb kar azonban az a kunyhó, ahová a nők elvonulnak a menstruációs időszak alatt, mert akkor tisztátalannak tekintik őket. Marcel Griaule és Germaine Dieterlen volt az első két antropológus, aki 1931-től kezdve több mint húsz éven át folytatott kutatásokat a dogonok körében.
Forrás, képforrás: ujvilagtudat.blogspot.com
