James McNeill Whistler 1871-ben festette le édesanyját. Akik kevésbé ismerik az impresszionista festészetet, azok is találkozhatnak a portréval, mivel a populáris kultúra részévé vált. Gyakran felbukkan reklámokban, filmekben, sőt rajzfilmekben is. A festményt először 1872-ben, Londonban láthatta a nagyközönség, ma a párizsi Orsay Múzeumban lehet megtekinteni.
James Abbott McNeill Whistler 1834-ben született Lowellban (USA, Massachusetts állam). 1843-ban családjával Szentpétervárra költözött, ahol a Császári Képzőművészeti Akadémián tanult. 1849-ben, apja halála után visszament Amerikába és 1851-ben beiratkozott a West Point Katonai Akadémiára. Kitűnt kiváló rajztudásával, de a kémiához nem volt érzéke, ezért nem fejezhette be tanulmányait, 1854-ben elbocsátották. Rövid ideig műszaki rajzolóként dolgozott, majd rájött, hogy ez nem neki való és úgy döntött, hogy művész lesz. 1855-ben Európába költözött, rézkarcokat készített és impresszionista stílusú képeket festett. Karrierje az 1860-as években indult el. A londoni Királyi Művészeti Akadémia 1860-ban kiállította A zongoránál című festményét, A fehér ruhás lányra Párizsban figyeltek fel. Sikerei hírnevet hoztak számára.
Anna McNeill Whistler az USA-ban, az észak-karolinai Wilmingtonban született 1804. szeptember 27-én. Anyját Martha Kingsley McNeillnek hívták, apja, Daniel McNeill, orvos volt. Anna gyerekkorában a család Bladen megyében található birtokán töltötte a nyarakat. Nem járt iskolába, de bátyja rendszeresen tanította őt. (Annának öt testvére volt). Nagy érdeklődést mutatott a zene, a történelem és a francia nyelv iránt.
Anna, James McNeill Whistler édesapját, George Washington Whistlert fiatal lányként ismerte meg. A férfi ekkor még házas ember volt, három gyerekkel. George 1827-ben megözvegyült, Annát 1831-ben vette feleségül, négy gyerekük született, de közülük csak ketten, James és William érték meg a felnőtt kort.
Anna férje vasúti mérnök volt, aki részt vett a Szentpétervár - Moszkva vasútvonal építkezésén, 1849-ben halt meg kolerában. Az asszony ezután családjával visszament az Amerikába. Míg egyik fiából, James-ből, művész lett, William orvosnak tanult, sebészként szolgált az amerikai polgárháborúban, majd 1865-ben, Angliában telepedett le, ahol kórházat alapított.
Anna 1863-ban költözött Londonba, néhány évig a festő fiánál élt, ebben az időszakban, 1871-ben született az őt ábrázoló festmény. Az asszony tíz évvel később, 1881-ben hunyt el, Hastings városi temetőjében helyezték örök nyugalomra.
A portrét 1872-ben ismerhette meg a nagyközönség, amikor a londoni Királyi Művészeti Akadémia kiállította. A kép azonban nem maradhatott a művész birtokában, néhány évvel később zálogba adta. Whistler meglehetősen bohém életet élt, gyakran keveredett adósságokba.
A festmény 1891-ben került újra nyilvánosságra, amikor megvásárolta a párizsi Luxembourg Múzeum, ma az Orsay Múzeumban látható, de gyakran „vendégeskedik” amerikai kiállításokon.
A portré nagyon népszerű lett, a populáris kultúra részévé vált. 1934-ben bélyeg változat is készült belőle az amerikai édesanyák emlékére.
A festmény szerepelt irodalmi művekben, reklámokban, rajzfilmekben (The Simpsons). Többször felbukkant filmekben is, például a Bean - az igazi katasztrófafilm című 1997-es vígjátékban, melyben Mr. Bean letüsszenti és tisztítás közben tönkreteszi a képet, de végül senki sem kerül bajba emiatt, mert kicseréli egy plakátra.
A Whistler anyja Christian Louboutin, a híres francia cipő-dizájner kampányából sem maradhatott ki. A 2011-2012-es őszi-téli kollekcióját úgy népszerűsítette, hogy a híres festményeken szereplő nőket új cipőivel együtt ábrázolta.
Forrás, képforrás: erdekesvilagunk.blog.hu
