A méreg és a mérgekkel való gyilkolás nagyjából egyidős az emberiséggel, és számos borzasztó dolgot elkövettünk vele. Ékes példája annak, hogy az emberiség közelről sem csak szépre meg jóra használja a tudományt, hanem leírhatatlan borzalmakat művelünk vele - méghozzá saját embertársainkkal.

Arzén

Az arzén az egyik legerősebb, és a legközismertebb mérgünk. Egy, a földkéregben természetes állapotában gyakran előforduló elem, már az ősidők óta ismert az emberiség előtt. Kémiai elemként elsőként J. Schroeder izolálta 1640-ben. 

Méregként a leggyakrabban a fehér arzént használják (arzén-trioxid), nevezik a mérgek királyának, és a királyok mérgének is. Már 10-50 mg is mérgező, 60-120 mg pedig halálos. Hányást, hasmenést, görcsöket és bénulást okoz, több napig is eltart, mire az áldozat belehal a mérgezésbe. Ellenméregként aktivált szén vethető be, vagy pedig vas(III)-hidroxid, pépesítve.

Érdekes, hogy csekély (pár milligrammnyi) mennyiségben nem veszélyes a szervezetre, sőt, erősíti azt. Hosszabb távú fogyasztása esetén az ember teste hozzászokik, és nagyobb mennyiségeket is jobban kibír. (Mindezek ellenére én nem ajánlanám senkinek, hogy kísérletezzen vele otthon).

A történetek szerint Borgia Lukrécia modenai hercegné kedvelt gyilkossági módszere volt, hogy egy üreges gyűrűbe fehér arzént rakott, és egy óvatlan pillanatban az áldozat ételébe, italába juttatta. Raszputyint is arzénnal mérgezték meg, és mostanában Napóleon halálát is ennek a szernek tudják be a történészek. Mivel sem illata, sem különösebb íze nincs, kifejezetten alkalmas szer gyilkosságokhoz.

Cián

Szintén elég ismert méreg. Bár a köznyelvben ciánként hivatkoznak rá, mi most a cianidról beszélünk, ami só formájú, és a Hidrogén-cianidból készíthető, általában Kálium-cianid, vagy Nátrium-cianid. Nagyon erős méreg.

Már 2.6 mg is halálos belőle az emberre. Blokkolja a sejtek oxigén ellátását, mivel a cianid megköti a sejtekben a vasat, és így az adott sejt "megfullad". Nagyon hamar eszméletvesztést okoz, és különös gyorsasággal vezet halálhoz, általában hirtelen szívleállással. Az áldozatnak a halála után sok esetben jellegzetes, keserű mandulára emlékeztető szaga van.

A II. Világháborúban sokan használták öngyilkosságra, a náci párt felső vezetése körében: Hitler, Eva Braun és Hermann Göring voltak a leghíresebb esetek. A gázkamrákban használt gázt is cianidból állították elő.

Az egyik leghíresebb esete a Jonestowni tömeges öngyilkosság volt, ahol Jim Jones, egy szekta vezetője 912 követőjét utasította arra, hogy cianid-koktéllal vessenek véget saját életüknek. A cianid felelős a világon a legtöbb méreggel kioltott emberéletért - elég csak a második világháború gázkamráinak áldozataira gondolni.

Bürök

A foltos bürök, vagy bürök egy 100-120 centi magasra növő, fehér virágzatú, kétnyári növény. Általában csak 1800 méteres tengerszint feletti magasságban terem, elhagyatott helyeken. Júniusban és júliusban virágzik.

Régebben igen "közkedvelt" méreg volt, a híres ókori görög filozófus, Szókratész is ily módon halt meg: bürökpohár néven volt ismert az a kivégzési módszer, amit azokra szabtak ki, akiket istenkáromlásban vagy az ifjúság tévútra vezetésében találtak bűnösnek. Hannibál is ezzel a méreggel lett öngyilkos.

Fő hatóanyaga a koniin, egy sárgás, átlátszó, olajszerű állagú folyadék, ami kifejezetten erős szagú (egérhúgyra emlékeztet), és maró, csípős íze van.  Vízben oldódik, alkoholban pedig kifejezetten jól oldódik. 750 mg a halálos dózis az emberi szervezet számára, és nagyon fájdalmas, kellemetlen halálhoz vezet: lebénítja a szervezetet, először a az alsó végtagok bénulnak le, majd a méreg fokozatosan halad felfelé, végül pedig teljes öntudat mellett áll be a légzésképtelenség. Az áldozat végig tudatánál van, és úgy fullad meg. Általában 3-6 órán belül beáll a halál.

Sisakvirág

A Sisakvirág, vagy a "Mérgek királynője" (akonit, farkasfű) hegyek és dombok árnyékosabb területein nő, májusban és júniusban virágzik. Viszont egyesek kertbe is ültetik, dísznövényként. Fő hatóanyaga az akonitin, emberre és állatra nézve is halálos méreg. A görög mitológia szerint egy istennő, Hekaté fedezte fel, és szent növényként tartják számon. 

Bár a fő hatóanyaga az akonitin, emellett még más méreganyagokat is tartalmaz. A mérgét szabad szemmel is látni lehet, ugyanis a növény sárgás-fehéres pora tartalmazza azt. Az íze nagyon erős, és savanyú, keserű. Alkoholban jól oldódik, vízben már sokkal kevésbé.

Bár már 1 mg is halálos lehet, 3-4 mg általában már biztos halált okoz. A növény érintése is halálos. Feltéve, hogy az áldozat túléli, a mérgezés következményeként tartós szívproblémák alakulnak ki. A mérgezéstől számított 10-30 percen belül fellépnek a tünetek: égető, bizsergető érzés a szájban, nyelvben, majd a torokban, végül az egész testben. Émelygés, hányás, hasmenés lép fel, látás és hallászavar, görcsök, hipotómia, izombénulás, és jeges érzés a vénákban.

Az orvostudomány jelen állása szerint nincs rá semmilyen ellenméreg. A legcélravezetőbb a hánytatás, gyomormosás, és ha még képes enni a beteg, akkor aktív szén, mi megköti a méreg fő hatóanyagát.

Nadragulya

A maszlagos nadragulya, vagy nadragulya hazánkban is terem, a mérsékelt öv talán legmérgezőbb növénye. A népi kultúrában számos néven ismert: álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérges cseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszett fű, ördögfű. Falak és romok környékén nagyon gyakori.

A legmérgezőbb része a bogyója, ami mivel édes ízű, és némiképp hasonlít a cseresznyére, számos áldozatot követelt már, főleg a gyerekek körében. A felnőttekre halálos dózis 100 mg, a gyerekekre azonban már ennek a fele is végzetes. A nadragulya mérge kifejezetten erősen és gyorsan támadja meg az agyat, és bénulásos halálhoz vezet 24-36 órán belül.

A termésen kívül a levél és a gyökér is mérgező, a levél virágzás idején, napos, nyári időben, a gyökér 2-3 éves korában, ősszel vagy tavasszal tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. 50-100 cm magasra nő, levelei kb. 15 centi hosszúak. Június és augusztus között virágzik.

A nadragulya Európában, Ázsia nyugati részén és Afrika északnyugati részein őshonos. Viszont sokfelé termesztik is: Indiában, Pakisztánban, az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában és Európában. A növény kivonata pupillatágító hatású, a középkorban az olasz nők a szemükbe csepegtették, hogy kívánatosabbak legyenek (innen is a nemzetközileg ismert neve, a Belladonna).

Forrás, képforrás: mediapanda.blog.hu