Az ollót az ősi Egyiptomban és Mezopotámiában is használták már közel 4-5ezer évvel ezelőtt. Pontos korát csak becsülni tudják, de az megállapítható, hogy kezdetben anyagvágásra használták és csak később szélesítették a felhasználási területét.

Az első acélollót Robert Hinchcliffe mutatta be 1761-ben Londonban, méghozzá sorozatgyártásra is alkalmas találmányként. Manapság már annyiféle olló beszerezhető, hogy felsorolni sem lehet mindet.

A borotvát sokkal előbb feltalálták, mint kétujjas társát, az ollót, bár nem sokban különbözött a késektől. Az ókori Egyiptomban kiemelkedő szerepet kapott, hisz a sok fertőzés és járvány miatt az egyiptomiak kopaszra borotválták a testük minden porcikáját. Ekkor már vékonyabb volt, mint egy kés, és sokkal élesebb, görbébb. A görbe ívet az 1800-as évek végéig meghagyták, akkor viszont King Camp Gillette kifejlesztette az egyenes, eldobható borotvapengét. Ezzel kicsit seggbe rúgta a borbély szakmát, mint az Uber a taxizást. 

Egy nap, az 1895-ös év valamelyikén, Mr. Gillette éppen borotválkozott, amikor villámként hasított át az agyán a forradalmi találmány – egy olcsón előállítható, könnyen élesíthető és cserélhető borotvapenge elkészítésének gondolata. Tájékozódott a termékre vonatkozó esetleges piaci igényekről, valamint tanulmányozni kezdte a pengeélezéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Hamarosan elkészítette a mindkét oldalán papírvékony, eldobható acélpengét.

1901-ben, hat évvel az első merev mintapéldány megalkotása után, létrehozta az American Safety Razor Companyt. A köszörűsök és szerszámkészítők azonban halva született ötletnek tartották a találmányt, mivel a kor technikai színvonala elégtelennek tűnt egy ilyen, finommechanikai gépeket igénylő termék előállításához. Gillette végül mégis talált valakit, aki hajlandó volt teljesíteni a megbízást, ám az illető nem rendelkezett – az egyébként ekkor még nem is létező – automata felszereléssel, amely a nagytömegű pengegyártást lehetővé tette volna. Aztán William Emery Nickerson – a leleményes kémikus, mechanikai tervező – beszállt a vállalkozásba és elkészítette a tömegtermeléshez nélkülözhetetlen gépsort. Ő volt az első, aki felismerte a Gillette-találmány sikerének kulcsát, ami az olcsó előállíthatóságban és kiváló minőségben rejlett.

Fésű nyomaira már a neolit korból is bukkantak kutatók. Ezek rendszerint törékeny, sérülékeny anyagokból készültek, mint a csont, vagy a fa, így kevés maradt ránk. Nem csak az ember hajának és szakállának ápolására használtak fésűt, hanem az állatok sörényének, szőrének gondozására is. Mivel ez az emberrel együtt fejlődött, ezért fésűket minden korból szoktak találni a régészek. Mindenhol megtalálható volt, a világ szinte összes pontján. Az őskori leletek közt három különféle formájú fésűt találunk: vannak egészen egyszerűek, melyeknek sima háta van; vannak olyanok, melyeknek háta fület vagy fogantyút képez; s végül olyanok, melyeknek mind a két oldala fogazva van, mint a mi sűrű fésűinké.

Később csontnyeles fém fogazatú fésűk hódították meg évezredekre a világot, mellette megjelent a hajkefe. Disznósörte és lósörte alkotta a keferészt, míg fa és csont a markolatot. Aztán ezeket elsöpörte a műanyag fésülködő eszközök megjelenése.  

A hajlakk forradalma egy egészen elképesztő gondolatból eredt: a szúnyogok elleni védelemből. Igazából a technológia már évtizedekkel a forradalma előtt létezett, és hajlakk néven bevezették a köztudatba, de akkor még nem volt siker. Amikor viszont elterjedtek a szúnyogírtó spray-k, a hajlakk is szárnyalni kezdett. Mindezt azért, mert hasonlított egy sikertermékre. Azóta viszont töretlen a csillogása.

Kezdetben gyanta és cukor alapú volt, ami remek tartást adott a hajnak, de károsította, és nap végére elnehezítette a hajat. Sikere még a rúzsét is felülmúlja, olyannyira, hogy film is született Hairspray címen.

Dauert mindenki látott, és sokan a nagymamák habos frizurájához kötik a képet róla. Pedig sok fiatal, és színes bőrű férfi-nő él vele nap, mint nap. Ugyanis a dauer az nem a göndör hajról szól, hanem a tartósságról. Vagyis egyenes hajból hónapokra göndör hajat varázsolni és ugyanígy göndörből egyeneset, hogy ne kelljen mindennap vasalni, csavargatni. 

Francois Marcel találta ki a hullámosítást 1870-ben. Marcel Párizsba ment tanulni, ahol a mamája, akinek gyönyörű, természetes, hullámos haja volt, minden hétvégén meglátogatta a fodrászatban. Az üzletbe bejártak a kurtizánok is, akik olyan frizurát kértek, mint a mamáé. Kezdetben ingyen készítette nekik a hullámot, hiszen a lányok egész éjszaka sétáltak Párizs belvárosában, ami a legjobb reklám volt számára. Pillanatokon belül elterjedt, hogy kihez kell fodrászhoz menni.

Forrás: fodraszblog.blog.hu; protokoll-etikett.hu; gondor-frizura.hu

Képforrás: okorieygiptoklub.network.hu; pinterest.com; bmdlk.com; commons.wikimedia.org; blikkruzs.blikk.hu; echosline.hu