A múmiák közül talán a legismertebbek az egyiptomi múmiák. Ám tudni kell, hogy a mumifikálás nem csak Egyiptomban volt szokásban, s néha nem is kellett tudatosan mumifikálni a halottakat a világ különböző pontjain, mert elvégezte mindezt a természet, ha megfelelő volt hozzá a klíma vagy egyéb helyi adottság.

Visszatérve Egyiptomhoz azonban, nézzük meg, miféle módon mumifikálták a halottakat, s egyáltalán, miért volt mindez olyan fontos számukra?

Az egyiptomiak hittek a világvégében, már évezredekkel ezelőtt. Ám úgy képzelték, ahhoz, hogy eljuthassanak a túlvilágra, szükségük lesz valamikori földi testükre. Csakhogy egy hús-vér test rövid időn belül elrothad, ezért valamivel tartósítaniuk kellett a halottakat, s erre legjobb módszernek a mumifikálást tartották. Hogyan történt mindez?

A mumifikálást végző emberek, más néven a balzsamozók, első lépésként a Szépek Házába szállították a holttesteket. Itt kezdődött meg preparálásuk. Először csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak az efféle „luxust”, később, miután iparággá fejlődött az egész procedúra, a szegényebb rétegek is részesülhettek eme kiváltságban. Ám az egészen szegények is megoldották a helyzetet, ugyanis Egyiptom forró éghajlata tökéletesen képes konzerválni a halottakat, így a sivatag forró homokjában temették el őket, s némelyik még sokkal jobb állapotban fennmaradt, mint a gazdagabbak múmiái.

Kezdetben ugyan a gazdagokat is homokkal próbálták konzerválni, de ettől nem maradtak olyan „szépek”, s miután rájöttek, hogy a nátronnal jobb eredményt érnek el, azt kezdték használni. A hiányzó testrészeket fából pótolták.

A régészek nem egyszer találtak olyan holttesteket, melyeken száz méternél is több vászoncsík volt feltekerve, sőt, néha ezen vászoncsíkok húsz különböző rétegből álltak. Az eljárások érdekes tényeket tartottak meg az utókor számára. Például innen tudjuk, hogy II. Ramszesz arcán hemzsegtek a pattanások, vagy III. Ramszesz durván elhízott. Azt is megtudhatták a múmiák vizsgálata után, hogy hasonló betegségekben szenvedtek, mint a mai emberek.

Mumifikálás során az egyiptomiak az agyat nem tartották fontosnak a túlvilági élethez. Eltávolították egy kampó segítségével vagy az orrlyukon, vagy az egyik szemen keresztül, majd egyszerűen kidobták. Utána a koponyát nátronnal és gipsszel töltötték fel. A gyomrot, a májat, a beleket és a tüdőt, kanopusztartóba helyezték, nátronnal tartósították, majd szorosan lezárták. Később a holttestek hármas koporsókba kerültek.

A korai évszázadokban elterjedt tévhit volt, hogy az összedarált múmiából nyert por, kitűnő orvosság a legtöbb bajra.

Angliában meghökkentő szokások alakultak ki, ami még egy világhódítótól is furcsa. A 16. században néhány festő szentül hitte, ha múmiaport kever a festékébe, attól alkotása tartósabb lesz.

A 17. században II. Károly angol király állítólag a múmiákból kiszóródott port kente az arcára, mert úgy vélte, nagyságuk és hatalmuk így átszáll reá.

A 18-19. század fordulóján döbbenetes szokássá vált a viktoriánus Angliában, hogy az Egyiptomból elragadott múmiákat, jegyet váltó közönség előtt bontották ki.

Miután ebben az időszakban több ezer múmia került elő és értékük egyre csökkent, s ezáltal különlegességük is, a mozdonyokon sokszor szén és fa helyett múmiamaradványokkal fűtöttek. Sőt, az is divattá vált, hogy egy-egy előkelőbb otthon kandallóját, vitrinét múmiakézfejekkel, múmialábakkal díszítették.

A múmiákat védő rongy, kitűnő alapanyaga volt a papírnak, ezért a sivatagban élő beduinok, többször raboltak ki sírokat, s adták el a papírgyáraknak a múmiákat. A rongyokból készült papírt többnyire árucsomagolásra használták, de egy szörnyű kolerajárvány miatt, melynek kitöréséért a múmiákat okolták, ezen tevékenység megszűnt.

Egy idő után az egyiptomi kormány egyszerűen betiltotta a múmiák exportálását, mellyel azonban szintén kedveztek a múmiakereskedelemnek, ugyanis megkezdődött a múmiahamisítás termékeny időszaka.

Írta: Csiribusz

Felhasznált forrás: Terry Deary és Peter Hepplewhite / Elképesztő egyiptomiak

Képforrás: egypttoursportal.com; anatomiaemfoco.com.br; napitortenelmiforras.blog.hu; turizmus.com