Sokunk fejében megfordult már, vajon a régi időkben hogyan ápolták fogsorukat az emberek, s ha mosták őket, azt milyen módon tették. Korábban osztottam már meg olyan írást, mely a fogorvosi beavatkozások fejlődését mutatta, de most konkrétan magáról a fogápolásról ejtenénk pár szót.

Bármilyen hihetetlen, fogápolással már Mezopotámiában is foglalkoztak. Eleinte ehhez a művelethez nem fogkeféket használtak, hanem különböző fadarabkákat, melyeket bizonyos időközönként rendszeresen rágcsáltak. Erre leggyakrabban a citromfa, narancsfa és babérfa ágai nyújtottak lehetőséget. Ilyen leleteket találtak az ókori Babilónia területén, i. e. 3500-ból.

A muzulmánok is ismerik a fogtisztítás eme módját, ők az ún. miswakot, vagy siwakot használták (használják), melyet arakfából állítanak elő. A vallási előírások szerint imádságok előtt mindig kell miswakot rágni.

Az ókori kínaiak és indiaiak aromás fadarabokat rágtak, de Kínában már a 6-7. században megjelentek az első sörtés fogkefék.

Európában ez a szokás nem dívott, a 17. századig fehér vászont használtak fogaik tisztítására az emberek, legalábbis azon társadalmi rétegek, akik ezt megengedhették maguknak. Tartotta magát a hiedelem, hogy a fehérborral való öblögetés jót tesz a fogaknak, és a kellemes leheletet ánizsmag és petrezselyem rágcsálásával lehet megőrizni. Később itt is megjelentek a fogkefék primitívebb változatai, melyeket valószínűleg az akkori világutazók hoztak be Európába. Ezek a kezdetleges kefék eleinte vaddisznósörtéből vagy lószőrből készülhettek.

Egészen a 17. századig nem nagyon foglalkoztak azzal, miként gyógyítsák a fogakat. Ha szuvas volt és fájt, egyszerűen kihúzták. Az ókori Babilóniában például meg voltak győződve arról, hogy a romlott fogakért a fogszú nevű féreg a felelős, amely az ember szájában él. Később a görögök rájöttek, hogy ez butaság, a szuvasodást elsősorban az ételek és a nyál együttese okozza. A beteg fogat kiégették, ritka lett a húzás, a töméseket kőporból, gyantából készítették. Indiában a pótlásokat elefánt- és marhacsontból faragták, ritkán aranyból vagy ezüstből. Az első fogpótlások már a 10-11. századból is ismertek.

Ha valakit erős fogfájás kínzott a középkori Európában, Szent Apollóniához imádkozott enyhülésért. Róla azt kell tudni, hogy amikor a harmadik században üldözték a keresztényeket Apollónia fogait kiverték a hitéért. Így lett a fogkínokkal küzdők vigasza.

Angliában 1780-ban William Addis kezdte el a fogkefék első ipari méretű gyártását. Egy csontra lyukakat fúrt, azokon áthúzta, majd megkötötte a szálakat.

S ha már létezett a fogkefe, kellett hozzá valamiféle krém, massza is, mely még inkább elősegítette a fogak tisztán tartását. Ilyen paszták már Egyiptomban is léteztek, s többnyire ugyanazon összetevőket tartalmazták, mint manapság. Volt benne olyan anyag, mely dörzsöli a fogat, mint a mészkőőrlemény vagy a porrá zúzott csigaház, kagylóhéj. A fertőtlenítést sóval, bórvízzel, szódabikarbónával segítették elő. A kellemes leheletről például a rozmaring és a menta gondoskodtak.

Mindemellett olyan anyagokat is felhasználtak, melyek első hallásra igencsak meghökkentőek. Ilyen az emberi vizelet, amit a rómaiak használtak fogfehérítésre, ugyanis a vizeletben lévő ammóniának fehérítő hatása van.

Használták még a megégett kenyeret is, melyet apróra őröltek. Hogy ez mennyire hatásos, nem tudni, de a 18. század végén közismert volt Európában.

Azt gondolnánk, a régi korok csupa elmaradott dolgokat használtak, ezért megdöbbenünk, amikor megtudjuk, a régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy a középkori emberek fogazatának csak húsz százaléka volt romlott, míg a 19. századiaknak már nyolcvan százaléka. Valószínűleg ehhez a későbbi századok cukorfogyasztásának többszörös mennyisége is hozzájárult.

A mai fogkrémek összetétele a 19. században alakult ki. Az első fogkrémeket a Colgate gyár kezdte tömegesen gyártani 1873-tól. 1892-ben megjelent a tubusos fogkrém. Ma már a fluorid is megszokott összetevőnek számít, bár sokat vitatkoznak azon, hogy a fluorid jótékony vagy káros az emberi szervezetre nézve.

Összeállította: Csiribusz

Felhasznált forrás: hu.wikipedia.org; rizsporoshetkoznapok.blog.hu; drimmum.hu; lezerdent.hu

Képforrás: nlc.hu; hazirselmani.wordpress.com; caringtreechildrensdentistry.com; etsy.com; 123rf.com